Lola és a felnőttek

Kábé hetente előtör belőlem az, hogy nemakarokfelnőttlenni. Emellé köretként a teljes elkeseredés, a krokodilkönnyek, a durcás dac, a tanácstalanul felhúzott váll, a foglalt hinták utáni sóvárgás és az önfeledt röhögés palettájáról válogatok rántva, főzve, rakottan vagy pürében. De azért a lényeg ugyanaz.
Megj.: Tudom, hogy felnőtt vagyok.
A srácoknak is mindig mondom a suliban. :P

Nekünk felnőtteknek azonban elengedhetetlenül fontos, hogy állandóan szem előtt tartsuk, hogy minden percben a tudatfelettinkbe szivárogjon, hogy ne vegyük magunkat túl komolyan.

Ma például reggel 9-től délután 3/4 4-ig ültem egy értekezleten (reggelire 2 szelet sütemény, kaját meg elfelejtettem vinni), amelynek a szünetei mindig a tervezett duplájára nyúltak, és amelynek lényegi tartalmát (legalábbis úgy sejtem) valamivel rövidebb idő alatt is... Na de ez van. És túléltem! És ilyen finom pizzaszeletet, mint amilyet 3/4 4-kor vettem a Moszkva téren, még életemben nem ettem! Biztos utastársaim a 4-6-oson is hasonlóan vélekedtek az illata alapján...

Nekünk felnőtteknek elengedhetetlenül fontos, hogy miközben nem vesszük magunkat komolyan, azért komoly dolgokkal foglalkozzunk.

Tegnap például egész este Lauren Child Charlie és Loláját néztünk. Ez egy hihetetlenül szórakoztató és kreatív angol mese, mely először képeskönyv alakban létezett, egyre több kötettel, majd megszületett belőle egy remekül megrendezett rajzfilmsorozat, és most már némely könyvesboltokban magyarul is hozzáférhető (Alexandra a Nyugatinál).
Az illusztrációk nem tekinthetők hagyományosnak (már amennyire én az illusztrációkhoz értek), ugyanis a profin adhocnak álcázott kollázsokban a gyerekekre jellemző naivitással keveredik bennük a rikító színek, a mindenféle minták, a termékfotók, és a két főszereplő elnagyoltan megrajzolt (és a filmekben nagyon szórakoztatóan animált) alakja. Kis ötödikes magántanítványomat ebből tanítom, és nagyon élvezi!
A youtube-on szinte az összes rész megtalálható, és még azoknak is érdemes megnézni, akik nem tudnak olyan jól angolul, mert a gyerekhangok olyan bájosak, és a látvány annyira magával ragadó, hogy attól egy felnőtt sem foszthatja meg magát. I will never not ever eat a tomato. Katt, ha megnéznéd!

Továbbá minden éjszakai bagolynak: I am not sleepy and I will not go to bed!

Illetve akit érdekel egy magyar koppintás: D. Tóth Krisztina: Lolamesék. Na jó, lehet, hogy csak véletlen.