Diákigazolvány lépésről lépésre

 Gondoltam leírom, hogyan szereztem az ELTÉ-n érvényes diákigazolványt most, hogy újra oda járok.

1. Beíratkoztam. 2012. szept 3, hétfő. Fél órán belüli sor. Felvettem és egyből le is adtam az indexem.

2. 2012. szept 5, szerda.Visszamentem a Tanulmányi Hivatalba, hogy az ETR (Egységes Tanulmányi Rendszer)-ben az elavult adataimat módosítsák, ugyanis addig (értelemszerűen) nem érvényes a beíratkozásom.  Fél órán belüli sor. Kiderült, hogy a jogosultságot átadták annak az irodának, ahol hétfőn voltam, és ahol akkor még nem volt jogosultság.

3. Aznap (szept 5.) visszamegyek az első irodába, szinte azonnal fogadnak, módosítanak. Diákigazolványt a Questurában tudok csináltatni.

4. Aznap (szept 5.) lebattyogok a Questurába. Azonnal fogadnak. Itt nem tudok diákigazolványt csináltatni, menjek el az okmányirodába hivatalos aláírásért és fotóért.

5. Szept 10.-én elsétálok az Okmányirodába (Visegrádi út 110), mert ugye bérletem nincs. A Nemzeti Egységes Kártyarendszerbe történő adatfelvételemhez több, mint egy órát várakozom kedves idegenekkel. Álldogálunk, szagoljuk egymást. A Nemzeti Egységes Kártyarendszerbe pár hete ugyan egyszer már felvettek egy másik ügy kapcsán, de hát azóta biztos máshogy nézek ki, és valószínűleg az aláírásom is megváltozott, úgyhogy most már kétszer is számon vagyok tartva a Nemzeti Egységes Kártyarendszerben. Mert a Nemzeti Egységes Kártyarendszerbe sok jó ember is elfér. Zéró toleranciás fotót készítenek rólam.
A várakozástól zombi leszek, tanítványt lemondok, jelentős anyagi kár ér.

6. Szept 11. Az igazolást a Nemzeti Egységes Kártyarendszerbe történő felvételemről beszkennelem, és felrakom az ETR-be (igazából a Qtérbe, de nem akartam ezekkel a nüanszokkal is terhelni a kedves olvasót.) Természetesen a nyomtató /szkenner meg van bolondulva, és nem hagyja magát. Hagyjuk a férfit játszani vele egy félórácskát. Az enter megnyomásával elindítom a diákigazolvány-igénylési folyamatot.

7. Szept 17 vagy 18. megjelenik az ETR-ben, hogy fizessek 1400 Ft-ot diákigazolványra. Elég beteg vagyok (mint kábé mindenki körülöttem), úgyhogy nem csipkedem magam.

8. Szept 18. Felhívnak a Questurából, hogy úgy látják (a rendszerben), hogy van nálam egy régi diákigazolvány, azt adjam le, és akkor kapok egy ideiglenest. Elég beteg vagyok (mint kábé mindenki körülöttem), úgyhogy nem csipkedem magam.

9. Szept 19. Elmegyek a Questurába, hogy ideiglenes diákot szerezzek és a régitől megszabaduljak. Nyitás után 10 perccel érkezem, húzok sorszámot. Várakozók száma 41 fő. Kétségbeesésemben nem az égre vetem, hanem a földre sütöm a pillantásom, és észreveszem, hogy a kukában van egy hasonló kategóriájú sorszám, melyen a várakozók száma 13 fő. Kiveszem. Elmegyek antikváriumba. Visszatérek. Várakozom. Sorra kerülök. Egy tök jó fej lány van az ablaknál, aki ügyem hallatán gondol egyet, majd rányomja a matricát a régi, immár 10 éves diákigazolványomra.

Tanulság: az ember mindig, minden ügyét úgy kezdje, hogy van egy 4 éve nem használt diákigazolványa, rajta érettségi tablós portréfotó 18 éves naiv önmagával, amelyet (önmagát, igazolványát) szívesen újrahasznosítana .

Mielőtt elhagyom a Questurát, az 41 fős várakozós sorszámomat óvatosan belehelyezem a kukába, hátha valakinek még jól jön.

ár/érték az angol antikvár könyvpiacon

ma vettem 8 könyvet kb 10.000 Ft-ért. A férjem jóváhagyta a beruházást.
Úgy örülök nekik! Le is írom a listát.
Mind használt.
Mind angolul van.

1) Don DeLillo: The Body Artist (A testművész)
Amerikai posztmodern, nagyon befolyásos szerző, akinek a könyvei a kritikák és a címek alapján csak úgy hemzsegnek az izgis témákban és kérdésekben. Mielőtt nekirugaszkodnék a hencegésnek, még egyet sem olvastam.
Rájöttem tegnap és ma, hogy az amerikai szerzők sokkal inkább írnak az engem izgató témákról, mint az angolok. De amerikanisztika phD-ra nem akarnék menni.... Reméljük, hogy az angolokból is ki lehet csikarni egy izgalmas témát, csak még nem találtam meg őket.

2) Thomas Pynchon: The Crying of Lot 49 (A 49-es tétel kiáltása)
Amerikai. Posztmodern. Izgalmas. Már olvastam. Magyarul meg is van. A sznoboknak angolul is kell.
Amikor először olvastam, elcipeltem Kálmánt egy postamúzeumba, és releváció hatású felfedezéseket tettem a Thurn und Taxis postahálózatról, majd tavaly megvettük a Thurn und Taxis nevű társasjátékot. Veszélyes könyv.

3) Jim Carroll: The Basketball Diaries (Egy kosaras naplója)
Nagyon szeretem ezt a filmet, mert a komoly téma ellenére is megmarad kamaszosnak, nem úgy, mint pl a Rekviem egy álomért, ami mélyen mélyen összekeveri az ember belső szerveit. Szóval drogos filmet is csak mértékkel.
Ez már a második drogos naplóm lesz, mert az elsőt kamaszkoromban vettem véletlen, szintén egy antikváriumban, címe: Kérdezd meg Alízt! Kölcsönadtam pár osztálytársamnak is, és nagyon menőnek éreztem magam. Ezt a könyvet kevesen ismerik, itt egy link.

Ezután átmentem egy másik angol antikváriumba, ahol még több könyvet vettem. Mindenki láthatja, hogy ideális nap volt.

4) Kazuo Ishiguro: The Unconsoled - nem tudom, mi ez magyarul
Ishiguro kortárs angol bácsi, A nap romjai-t már olvastam, és az Artist of the Floating Word-öt félig (ezt se tudom magyarul). Ez utóbbi egy festőről szól, ergo vannak benne képek. Elhatároztam, hogy befejezem, vagyis elkezdem újból, közben meg majd futtatom az agyamban, hogy alkalmas-e phD-témának. Valószínűleg nem. :)
Szóval szeretjük ezt a bácsit, már csak azért is, mert Norwich-ban tanult a UEA-n, ahova én könyvtárazni jártam, és olvasás helyett mindig bámultam a tavat.

5) W. G. Sebald: The Rings of Saturn (A Szaturnusz gyűrűi)
Ezt a könyvet Norwich-ban mutatta az egyik tanár, azóta el szeretném olvasni. Fogalmam sincs, miről szól, de vannak benne képek :) Mármint nem képeskönyv, hanem a szövegtestbe beleékelve vannak fotók, grafikák, és nem tudom, mi a kapcsolat a szöveggel, de ez egy olyan dolog, amit hátha tovább lehet kutatni phD témának.
A képekhez való ragaszkodásom a magyar szakdolgozatomból származik, hogy ne vesszen kárba, vagyis inkább újra felhasználható legyen az a sok kutatás - persze lehet, hogy semmit se lehet majd kezdeni vele. Az angol szakdogám Keats-szel meg az angol romantika szépségeivel foglalkozott, és azt nem lenne olyan nagy kedvem folytatni... aztán hátha onnan jön majd mégis az ihlet.

6) Hugh Laurie: The Gun Seller (A balek)
Igen, ez az a Gugh Laurie. Kékszemű Dr. House-unk írt egy csuda vicces gengszterregény-paródiát. Már olvastam. Most megvettem. Angolul. Sznob. Vállalom.

7) Tibor Fischer: The thought gang (A gondolat banda??? kábé)
Modern angol irodalom előadáson mintha emlegették volna a bácsi nevét. A címe is tetszik. Hátha valami jó.

8) Haruki Murakami: Norwegian Wood (Norvég erdő)
A jó öreg kedvenc... És ezt a könyvét még nem is olvastam! Ellenben addig nem nézem meg a filmet, amíg a könyvet nem forgattam szorgosan.

Ennyi. Szép nap volt.

Visszatérve a fényképekre. Találtam egy ilyen honlapot:
összegyűjtve a kortárs angol irodalom képesebbik fele.
Ennyi :) :)