fellelhető unokahúgok közül kettőnek is a héten van a szülinapja, így találtam végre ürügyet, hogy megvegyem, és ne csak sutyiban szagolgassam Gévai Csilla Nagyon zöld könyvét. Persze tovább kell adni holnap, de már megdumáltam az itteniekkel, hogy én is kapok.
Ez a könyv annyira vicces, hogy mosogatás közben nevetve olvastam (fel. Mert nem én mosogattam.) A gyerekeknek és az ő nyelvükön beszél, de nem félre. A felnőttekhez azon a nyelven szól, amit ritkán használnak, de nagyon is megértenek, és nagyon is élveznek. Lapozok, és kínlódom: a betűkre vagy a képecskékre vessem rá magam elsőnek? Amitől igazán falnivaló minden oldal, az a sok sok sok sok szeretet, ami a szövegből és az illusztrációkból árad. A személyes hangvétel által pedig nem csupán a (rajzokkal, Földdel, velünk való) törődést érezzük, hanem az elvállalt felelősséget és a hitelességet is.
Íme az első oldal:
Rögtön a túlnépesedéssel kezdünk, tisztán, érthetően és nagyon szórakoztatóan. Ez az egyik kedvenc rajzom (mellesleg a neten is pont ez van fenn, micsoda mázli :P)
Megtudjuk, hogyan lehet egyszerre túlnépesedés és népességcsökkenés, hogy miért használ egy városlakó többet a Földből, mint egy nem városlakó, hogy hogy néz ki a metán-emberke, hogy van olyan, hogy sztratoszféra, hogy a vízre vigyázni kell, hogy milyen sokféle alternatív energia létezik. Mindhez van kép! Ez pedig az ökológiai lábnyom (én ezt a képet tanítani fogom):
Akit érdekel, ide kattintva elolvashat, végigszórakozhat, és átelmélkedhet egy teljes fejezetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése