A táncos profi(l)ból

Tegnap a flamencot kortárs tánccal ötvöző CSODA, Israel Galván a Thália Színházban lépett fel. Na ná, hogy ott voltam én is, csak épp nem ide írtam róla a beszámolót, hanem ide.

Fabula Rasa

Pénteken egy flamenco-néptánc fúziós darabot voltunk megnézni, a címe Fabula Rasa, koreográfia Bajnay Beáta. Remek volt. Remélem játszák még, mert kár lenne ennyi energiát és kreativitást veszni hagyni. A másik blogomra raktam a kritikát, remek észrevételeim vannak ismét, érdemes átklikkelni.

Flamencoblog.

Indítottam egy flamencoblogot. Itt a link a legújabb írásra. Inhof Kati szombati előadásáról a Spinozában.

Barátkozás egy gondolattal: Vicente Amigo

Időnként sikerül Magyarországra szervezni egy-egy flamenco császárt vagy istent, fogalmam sincs, hogy kinek, vagy hogyan, de szívesen lennék az asszisztense, vagy dolgoznék a munkakörében.

Vicente Amigo

Múlt héten két flamenco-esemény is "megmozgatta Budapestet", de nagyon másképp ám! Kedden, december 13-án a RAM Colosseumban lépett fel A Flamenco világöröksége - Sangre Nueva & Jóvenes Flamenco című produkció, melyet a Spanyol Nagykövetség és a Cervantes Intézet  közösen hozott ide. Idézem a beharangozót: "a flamenco legjava gitárra, énekre és táncra komponálva. Egyetlen alkalommal most Budapesten is látható az a táncegyüttes, amely produkciójával az UNESCO világörökség részévé emelte a flamenco táncot. A Kihagyhatatlan élmény a RaM Colosseum nagyszínpadán!"

Na ez így egészen biztosan nem igaz, és jól seggbe kéne rúgni azt a marketingest, aki egy ilyen mondatot le mer írni.
Az ő munkakörében nem dolgoznék.

Mindenesetre az előadásban a folytonos székpakolás, és az ebből eredő hosszú csendek számomra elég nehézzé tették, hogy úgy istenigazából belefeledkezzem a zenébe. A színpadon gitárosok, énekesek, és táncosok váltották egymást, különböző kombinációkban: úgy éreztem, túl nagy nekik a tér, hogy ekkora teret nem tudnak beénekelni, vagy megteremteni azt az intimitást, ami a flamencóhoz kell. /Vagy csak túl távol ültem?/ És az, hogy folyton át- és újrapakolták a székeket, mikrofonokat, kontrollhangfalakat, ismételten csak a leküzdendő tér tágasságára irányította a figyelmet... Na ez nem tetszett. De a tánc az jó volt. Egy női és egy férfi volt, először szólót táncoltak, majd közösen egy farrucát. Találtam a neten egy videót, ahol először sokat beszélnek (ezt a részt átugrottam), majd a lány táncának egy részlete nézhető meg. Egyébként pedig, ami a videóból sajnos le nem szűrhető, ámde releváns  tartalom, hogy csak ott és csak akkor lehetett kiguvadt szemmel nézni, ahogy egy f é r f  i alegriast táncol /persze miért ne táncolhatnának, csak úgy ánblokk kevesebbszer láttam férfi táncost, mint nőt/.
Mint azt később megállapítottuk, nagyon tudtak ezek a táncosok, csak nem rakták oda magukat, nem akarták a legjobb formájukat hozni, elkápráztattak minket takaréklángon.

Erről a minketről azért még írnék. A RAM Colosseum "A főváros első élményszínháza". Ez a szlogenje. Itt az Experidance játszik, továbbá operetteket és bármi mást is bemutatnak, amelyhez nagy hely kell a színpadon. A közönségben tudhattuk az ország mamagésáját is. Engem nagyon idegesített a folyamatosan kialakuló vastaps /bárkivel beszéltem, senki mást nem zavart amúgy.../, szóval az én készülékem lehet rozsdás, de szerintem 1) nem volt ez akkora nagy vasziszdasz 2) amikor még nincs vége a táncnak, még a táncos nem fejezte be, ne tapsoljanak bele. De hát ez egy ilyen este volt.

Adódik a kötőelem, hogy ezzel szemben... Na de ezt a degradáló hangnemet tegyük félre, mert jó volt a Colosseumos flamenco, csak nem annyira, mint ahogy megfellengezték, illetve eltörpülgetett a szombati Vicente Amigo koncert mellett. Most akkor nem hasonlítom össze a helyszínek névmágiáját, de ez a koncert a Művészetek Palotájában tartatott, és a végén állva tapsolt a közönség. Vicente Amigo arról nevezetes, hogy a számára készülnek a legművészibb képeket bemutatni akaró, épp ezért jó semmitmondó flamenco kliippek, mint például ez, és hogy ezen a klipjén nem tudtam visszatartani a nevetést. De most hogy egy kicsit védjem, a képi világért nem ő a felelős, a vízben a kéz igenis jó ötlet, amit ebben a klipben láthattok, és a zene az meglehetősen odavág, no.


Jut eszembe, Vicente Amigo videokliprendezői pozícióját sem utasítanám vissza.
Vagy az ő asszisztenséét.

Daniel Navarro

Ilyen akusztikus varázslást hallgatni a MÜPÁban közel két órán át engem még másnapra is másállapotba ringatott, és időnként még mindig azon kapom magam, hogy elfelejtem becsukni a számat. Van ez így. /Remélem most mindenki úgy olvas, hogy Vicente Amigo csörgedezik a fülében!/

A koncertre Vicente hozott még egy gitárost, egy fantasztikus énekest, két cajónost, és egy táncost, aki a már emlegetett Daniel volt. (Itt van róla a blogbejegyzés.) Az összes zenész mosolyogva, meg nem játszott könnyedséggel játszott a színpadon, csodálatos volt őket nézni is, nem csak hallgatni. Daniel másfél órát compasolt /tapsolt/ azért, hogy két számban táncoljon - ez ám az alázat! A világsztár gitáros pedig simán alájátszott, kísérte, előre engedte - ez is ám alázat.

Teljesen odavagyok ettől a Danieltől (is)! Mellette is el tudnék képzelni valamilyen pozíciót! :-)

Daniel Paterna

Nézzétek meg ezt a videót. Természetesen flamenco, és kb a felénél elkezd táncolni egy 8-10 éves kisfiú, Daniel Paterna. Remélem, hogy fogunk még róla hallani! De ha van egy kis idő, érdemes nem beletekerni a felvételbe: szerintem ez egy amolyan andalúz spontán utcai-családi teadélután lehet, és mint olyan, igen tanulságos.
Először is, a ruhák. Másodszor is, a bútorok, tárgyak. Harmadszor is, az arcok, amikor az izgága kamerás forgolódik. Negyedszer is a házak, maga az utca.

Aztán színre lép Daniel (aki persze sejthette, hogy felveszik az ügyet, és magára öltötte ünnepi ingét), és az ember még levegőt venni is elfelejt.
Hát már vagy ötször megnéztem ezt a videót, de még mindig szétzilálja a szívritmusom.

Hozzám hasonló fanatikusoknak, illetve hozzám hasonló laikus érdeklődőknek ajánlom ezt a másik videót, ahol Daniel Paterna táncol egy másik Daniellel, Daniel Navarróval, aki tegnap óta a kedvenc táncosom.

Itt Daniel Navarro kezdi egy alegriasszal, és bár időnként levágják a fejét, bőven van mód és lehetőség egyik ámulatból a másikba esni. Ezután egy hatásos belépővel folytatja az alegriast Daniel Paterna, hogy aztán a végén átcsapjon az egész buleriasba, amikoris a két táncos felelget egymásnak, és az ember azt se tudja, kinek szurkoljon! Feje tetejére áll a világ!

Daniel Navarro - bulerias

Vámos Veronika flamenco

A Millenáris szabadtéri színpadán július 29-én láttam Vámos Veronika társulatának ...És újra tavasz című táncszínházi előadását. A cím arra sarkallt, hogy az évszakok váltakozását keressem a koncepcióban. Nos, a telet könnyű megtalálni, a melegebb évszakokra pedig egyaránt bohókás derű jellemző. Az előadás valóban színház, a táncosok bohóckodnak, veszekednek, kötnek a színpadon, az egyes táncokat jópofa civakodások, a lányok jól koreografált rivalizálása köti össze. Ez az oldott légkör szerintem az előadás legeslegeslegnagyobb pozitívuma, olyan jó ezeken a megfeszülős táncokon nevetni. Hagyományos keménykedős flamenco-zenére nem is emlékszem, talán csak egy volt; többnyire ún. bollymencora (indiai elemekkel ötvözött flamenco) táncolnak, de volt jazz és kortárs opera is.
Mindenkinek ajánlom, hogy nézegesse a google-t, és ha teheti, nézze meg az előadást: ritkán játszák, de annál jobban megéri rá várni!

Lluvia - Eva Yerbabuena flamenco

Mindenkit bátorítanék egy játékosan groteszk, furamód emberi flamenco-darab egy részletének megnézésére. Nem olyan puccos, kecses, elefántcsonttornyos, amitől az embernek hasfájása lesz, hanem poén, könnyed, és ironikus.Kedvenc táncosom, Eva Yerbabuena társulatának 2009-es Lluvia (Eső) c. showja na ná, hogy nagy siker volt, pl. Angliában... ennek ellenére kevés infot találtam a darabról, ráadásul Yerbabuena honlapja is átépítés alatt.
Lényegalényeg, ebben a 4 perces részletben láthatunk egy részegséget táncoló flamencotáncosnőt, na ná, hogy Yerbabeuna, na ná, hogy zseniálisan. Továbbá lányokat utánzó (parodizáló) fiúkat, na meg persze a figyelmükre pályázó, olykor szögletesített mozgású, olykor fenekükkel csábító kisasszonyokat. A végén meg egy kiváló bulerias Eva Yerbabuenától! Mindenki katt ide.

Akit esetleg érdekel, hogyan lehet egy asztal borogatása közben Rómeó és Júlia módjára flamencozni, az katt ide (De ez már nem a kötelező tananyag része :) )

span.om

Tegnap, bár sokan észre sem vették, spanyol nap volt.
A google képkereső a "spanish" szóra elsőként egy mexikói grafikát lök ki, kaktusz, poncsó, gitár, sombrero, homok. Aztán zászlókat, és sokadikként ezt a képet, amely annyira borzalmas, hogy muszáj megosztani.A Budapesti Cervantes Intézetnél volt egy kissebb utcai megmozdulás, különböző spanyol ajkú országok sátrainál lehetett volna beszélgetni spanyolokkal spanyolul például. Én az argentinnal bepróbálkoztam, miután elcsigázott kondorkeselyűként már háromszor körbekeringtem a standokat, és megállapítottam, hogy az argentin nő tényleg m i n d e n k i v e l elbeszélget spanyolul. Egyből mondtam is neki, hogy minden nagyon érdekel, szívesen beszélgetek, elvégre azért jöttem, ellenben spanyolul nem beszélek (no hablo espanol.) De ez nem is volt probléma, a néni átváltott lassú és alapszókincs üzemmódba, és simán elbeszélgettünk. Mármint ő beszélt, én hallgattam és értettem. Hoztam is 3 db fotókban gazdag (azokról beszélgettünk) prospektust Argentínáról, szóval már mindent tudok.
Volt flamenco fellépés is, Bucsás Györgyi és flamenco-csoportja táncolt az aszfalton, nagyon nem irigyeltem őket. Szerintem egy hétig behajlítani se fogják tudni a térdüket meg a bokájukat... Amit viszont nagyon irigyeltem, hogy ők felléptek... sajnálom, hogy az én tanárom nem szervez ilyesmit :( Nálunk mindig nagyon nehéz egy-egy koreográfia, legalábbis én meggebedek, de még az ügyes lányokkal sem mennek fellépni... nem mintha olyan sok alkalom lenne a mai magyar flamencora éhes valóságban... ha kicsit ügyesebb leszek, majd propagálom a dolgot. Én totál ingyen is szívesen csetlek-botlok bárhol. Írországban nagyon bírtam a tanárt, mert ő is minden kis zugba szervezett fellépést, amiből egyen én is ugrabugrálhattam. Vicces ebbe belegondolni, hogy mit is produkálhattam ott... hajaj... mert most, Katinak hála SOKKAL jobban táncolok... egyúttal azt is egyre élesebben látom, mennyire messze vagyok. Na, erről most nem merengek többet.
Ami viszont fontos. hogy a Cervantes Intézet a naphoz kapcsolódóan fotópályázatot hirdetett, a nyeremény egy intenzív nyelvtanfolyam! Nagyon lelkesen fotóztam, de csak a nap végével olvastam el alaposabban a versenykiírást... hogy emberek nem lehetnek a képeken. Na bumm. Amin meg nincs ember, az eléggé lapos... :(( Ha túljutnak a képeim a válogatón, kérek mindenkit, ha van ilyen, hogy szavazzon rám a facebookon. Lájk. Me gusta.

tükör

Sokfélék lehetnek mozdulataink, de mindenhogy szépek.
Utóbbi két képen Eva Yerbabuena és Sara Baras.

utólagos megjegyzés (amit valamiért kékkel szed a gép és aláhúz, mert azt hiszi, hogy link) - ha találnék képet arról, hogy "minden szentnek maga felé hajlik a keze", azt is tuti ide raknám, főleg a második képhez csatolva!!! :) Haha! Leellenőriztem, hogy ez a szöveg a blogon valamilyen pirosas árnyalatban jelenik meg, nem kéken, és valóban link, és nagyon aktuális helyre is mutat!

páros

Nincs kedvem azt csinálni, amit kéne. (gyógyulni, angol órára készülni, regényismereti versenyre könyvet olvasni, filmeket bogarászni a kicsiknek, spanyolozni) Persze mindjárt jön a tanítvány... :)
Ja és tegnap ügyes voltam táncon (maguk a szép és ügyes lányok mondták), ennek jegyében asszociálgassunk inkább a kötelességek helyett.

1) flamenco + szájharmonika (Paco de Lucia)

http://www.youtube.com/watch?v=GLi7p_k43Pw&feature=related


2) flamenco + kosárlabda (Pastora Galván)



3) flamenco + cseréptető (Keck Mária)

4) flamenco + kifutópálya

mozdul

jut eszembe A kis herceg: szelíden dőlt, akár a fák...
nem jut eszembe a kiváló és igényes angol gyerekdal, amit mutogatni is lehet: I'm a little teapot. http://www.youtube.com/watch?v=8GeOAs1W8bE --- érdemes meghallgatni.
jut eszembe: egy indai isten amint valamilyen állattá (elefánt) változik
nem jut eszembe: semmi sem, mert nem tudom levenni a szemem erről a képről.

Ez egy bulerias-lépés, legalábbis szerintem, és erről az jut eszembe, hogy amikor dohányzástól sárga bőrű, százötven kilós (tényleg!) idős táncosnők táncolják, akkor szép csak igazán!


Ez nem flamenco, csak a legjobb táncos néni, gondolom egy divatfotón. Erről az jut eszembe, hoyg én is szeretnék ilyen kecsesen rábukni a tanári asztalra, hátam mögött a táblával, amikor kivéreztetnek a diákok.