semmi

most is a rádiót hallgatom. Azt hiszem, engem el kellene tiltani ettől a műszertől, mert mindig kifogom a provokatív műsorokat, és aztán elkezdek felháborodni. (Vagy csak ezeket a műsorokat tartom meghallgatásra érdemesnek?) (hm, hm)
Azt mondja a bácsi, hogy a földön 1,8 hektár nemtudommi jut egy főre - sajnos pont az elejére nem figyeltem - szal 1,8 egység termék vagy energia, mindegy is. Na és szegény sanyarú Magyarországunkon, ebben a nyomorék nyavajgós közegben 3,5 egység jut egy főre. Hm, hm. Még azt is elveszik az embertől, hogy rendesen nyavajoghasson, hm, hm.
Nem is beszélve arról, hogy 10 év múlva már nem is lesz bolygó... Nem is tudom, mit parázom itten, hogy lakáshitel, meg miből, meg gyerek. Fenét, hát megoldódik egy csapásra az összes gondom. Csak az a baj, hogy fájdalmas lesz. Belefulladni a szmogba, az egy lassú halál. Megfosztatom attól a lehetőségtől, hogy kiderüljön, mi lesz ezekből a totál lökött srácokból, akiket tanítok - nem feltétlenül angolra, hanem mondjuk embernek lenni.
Beszüntettük a 100-as égőt is, mert nem energiatakarékos, meg mert az USA másikat akart gyártani - na de hol fogjuk vajon az újakat tárolni, ne is kérdezzük.
Azt hiszem nem fogok többet a magyar gagyin dühöngeni, mert úgysem történik meg az a jövő, amin annyira parázom. Nyugdíj, ugyan már.
Félnek az okosok, hogy jaj mi lesz, ha a társadalom azon tagjainak aránya, akik nem akarnak gazdagok lenni, eléri a kritikus 4%-ot. Mert 4% már olyan arány, amely a bégető 80-at már meg tudja mozgatni, el tudja gondolkodtatni. Én meg azon gondolkodom, mennyire vak az emberiség, hogy megöljük saját magunkat és a bolygónkat csak azért, hogy most magasabb legyen a fogyasztás meg a profit. Megöljük magunkat, de most nem arról a több millió gyerekről beszélek, akik valahol jó messze Thaiföldön rabszolgamunkát végeznek, meg arról a (ha jól emlékszem) 3 millió menekültről, akik Malawiban vagy Szomáliában sátrakban élnek - nőnek fel, szocializálódnak. hűha, ennek utána kell néznem, nagyon gáz, hogy mindent elfelejtek. Hoztam Írországból egy oktatóanyagot, amely a menekült-kérdéssel foglalkozik, van óvodásoknak, alsósoknak, felsősöknek és gimiseknek, na abban van.
Frankón kiestem a csapongásból, meg lettem zavarva, fogalmam sincs, mit akartam írni, és mi lehetett az, amire esetleg ki akartam lyukadni.
Ez hihetetlen, hogy az elhülyülés olyan szintű jeleit produkálom, hogy már egy fél oldalas szöveget se tudok összefogni. Kurva jó.
Na most lettem csak igazán mérges.
Éljen a leépülő emberi agyműködés, hurrá hurrá.


(miközben november 4.-e négy éve már Oroszországban sem ünnep. Juhhé.)

Magyarország, ma

Most hallgatok egy műsort a rádióban az új influenza elleni oltás, az átpolitizált frankó magyar légkör, és a társadalomlélektani zaftosságok összefüggéseiről. Mivel most szól a műsor, azaz a gépeléssel párhuzamosan hallgatom, csak minden 3. mondatot tudom elcsípni, és kezdem elveszteni a fonalat. Pedig nagyon érdekes, ezért is kezdtem róla beszámolót írni. például Széchenyi a Hitel c. könyvében is beszél már az ún. hiteldeficitről, ami nem pénzbeli hitel, hanem a rendszer irányt táplált bizalmatlanság. Két dologban lehet bízni, mondja a bácsi, a rendszer iránti és a személy iránti. Jelenleg Magyarországon mindkettő sántít. Pl. ha az orvos új gyógyszert akar adni a betegnek, akkor a beteg egyből arra gondol, hogy a gyógyszergyár jól megfizeti az orvost a váltásért - és ki tudja, mi van?
Ja és még azt is hallottam, hogy az egyik újság készített egy összefoglalót arról, hogy az egyes pártok milyen arányban adatták be maguknak az új influenza elleni oltást. Az eredményt nem mondták, de belegondolni is rossz, hogy mennyire ezek mellett a hülye politikai érdekek mellett szerveződnek az élet olyan területei is, amelyeknek semmi köze a politikához.
Ti nem látjátok, de sűrűn bólogatok. Nagyon hasonlóan szemléli a bácsi a mai magyar valóságot, mint én. Kossuth rádió, szombaton, 16 órakor az Időt kérek c. műsor.
Arról is beszélt, hogy itt senki semmiért nem vállal felelősséget, hogy nincs következménye annak, amit mondanak, és annak, ami ezek folytán történik. Hát ja.
Nem tudom, hallottátok-e a mai Rádiókabaréból azt a részt (ezzel reklámozták a műsort egész múlt héten), hogy a BKV eljárást indított sikkasztás vagy valami hasonló vádjával ismeretlen tettes ellen. Miért épp ismeretlen tettes ellen? Talán nem tudják nyomon követni, hogy azon a héten ki volt a BKV vezérigazgatója?
Ja meg a másik: van egy jó hírem és egy rossz. Melyiket akarja először hallani? A jót. Nos, a jó hír az, hogy kap 6 millió forint végkielégítést. A rossz hír, hogy csak melegétel-utalványban tudjuk odaadni.
Na, azt is mondja még a bácsi, hogy Magyarországnak nagy szüksége lenne egy vezető elitre, amely nem politikai elit, hanem egy gondolkodó elit, amelynek a gondolatait, döntéseit az ország elfogadja, amelyre az ország felnéz.
Azóta már egy másik bácsi beszél egy másik témáról, de ő is ehhez hasonlókat mond.

Néha szoktam arra gondolni, hogy milyen jó lenne visszamenni Írországba, mert ott annyival egyszerűbb és könnyebb az élet. Nem láttam ott embert azon szorongani, hogy a villanyszámlát miből fogjuk kifizetni... Egyelőre még maradok - most valahogy úgy hiszem, hogy a srácoknak a suliban szükségük van rám - hát persze lehet, hogy nekem van szükségem rájuk... Egy csomó tök jó dolgot kapok tőlük, és (utálom az álszerénységet) egy csomó tök jó dolgot kapnak tőlem. Na erről még lehet, írok majd.