Embertpróbáló Dave McKean

Ki a kedvenc grafikusod?

Ez nem egy tipikus ismerkedős kérdés, elismerem. Talán négy éve még én sem tudtam volna rá válaszolni. Na de azóta! Az Arkham Asylum: A Serious House on Serious Earth c. Batman-képregény kézhezvétele óta abszolút felkészülten várom, hogy valaki nekem szegezze a fenti kérdést.

A kedvenc grafikusom Dave McKean. Ő:

Miért? A tisztánlátás kedvéért először belinkelek pár cd-borítót.

Szóval ilyen ő. Azonnal felismerni egyszerre vonzó és visszataszító stílusát. Teljesen reális megcsömörleni McKeantől. A kreatív megoldások feletti tátott szájú csodálkozás egyik pillanatról a másikra csap át elutasításba: a kontrasztvonalak mentén szépen lassan beszivárog a fájdalom a szemlélőbe. Ami ezekben a nem szokványos borítókban közös, az az emberi forma elemeire bontása és másképpen összerakása. Mintha csak azt kérdeznénk, meddig ember még az ember, mi az a forma, ami még lehántható róla, mi az a tartalom, amit még megőriz?

Vagyis: Mi az ember?

?

??

A fenti képeken az embereket a tárggyá változás folyamatában látjuk: leghétköznapibb tárgyaink átveszik az uralmat a test felett. Itt most nem arra gondolok, hogy milyen kiszolgáltatottak vagyunk a technikának, hanem hogy a tárgyinvázió közepette az emberség definícióját keressük. Ennek a definíciókeresésnek része a humánum szétcincálása. Azon a fájdalmas határon mutatja az embert, amikor még őrzi emberi formáját és tartalmát, de bármelyik pillanatban el is veszítheti azt.
Dave Mckeannek bizonyosan tetszene Darvasi László A könnymutatványosok legendája c. regényéből az a szereplő, (egyébként gnóm törpe) (ezt külön élvezné), aki hentes és rendkívül kézügyes lévén nyers hússal szokott zsonglőrködni, nagy álma pedig, hogy egyszer emberi testrészeket dobálhat, melyekből a levegőben összeállna - megteremtődne - egy ember. Egyszer szívesen lapozgatnék egy McKean illusztrálta Darvasit... 

Feltűnően sokszor szerepelnek kezek - beléjük karcolt egyéniségünk egyediségünk záloga. Levegőben kapkodva kezeink segítenek az ember/tárgy határvonalon egyensúlyozni.

Sok még az arcelem.

Kisbabákon tesztelték az arcfelismerés képességét. Az eredmény: a csecsemők tökéletesen tudják, hol a szem, orr, száj helye; reagálnak a különféle arckifejezésekre. Az arc a humánum legjellegzetesebb hordozója. Ezek a mckeani arcok pedig... szinte szörnyet, valamilyen szubhumán lényt kreálnak az emberből. Ezen az elég híres Dream Theater-borítón minden arcelem a megfelelő helyen van - humán, kipipálva, átmentünk a csecsemő-teszten... de azért mégsem lélegzünk fel. Az a jobb oldali, pupilla nélküli, sötét szem, világos keretben... az egy fenyegető lény mélységeit tükrözi. Az album címe Scenes from a Memory (Jelenetek egy emlékből) - hát, lehet, hogy ennek a szemnek az emlékeit nem szívesen bolygatnám. Ráadásul ennek az emlékező arcnak két bal szeme van - szerintem a jobb oldali sötét szem is bal szem -
hogy lát így perspektívát? Hogy észlel? Vagy csak befelé néz, az emlékeibe?

Dave McKean grafikákon jó borzongani.

Ajánlom a művész honlapját további embertpróbáló képek végett: http://www.mckean-art.co.uk/

Mi a művészet?

Gyerekrajz

Nem állítanám, hogy a címbeli kérdésre tudom a választ, azt viszont igen, hogy egy könyvben igen érdekes kritériumokat találtam, amelyek a művészeti alkotások természetes szelekciójában útmutatásul szolgálhatnak a kétségbeesett befogadók számára.
A befogadónak ugyanis nincs egyszerű dolga: merthogy nem minden, ami szép, művészet, és nem minden művészet szép. Persze attól még tetszhet és nem tetszhet, hogy mások mit mondanak rá. És amúgy is, ki dönti el, mi a művészet? És ha egyszer eldöntötte, azt elhiszik-e mások is, és ha igen, miért? És ha egyszer eldöntötte, az örökre érvényese döntés marad? Na és ha én is tudnék olyan krikszkrakszokat csinálni? Az óvodásokról nem is beszélve?
Na lássuk.

A szempontok Denis Dutton The Art Instinct című könyvéből valók, a képeket az önkény rakatta ide.

Mi a művészet? Mi a művészet? Mi a művészet? Mi a művészet? Mi a művészet?

1. Ami örömet okoz. Ilyen egyszerű. Ami tetszik. Valamiért, valakiknek.

2. Amelyet szemlélve a készítő ügyességére, jártasságára és virtuozitására is rácsodálkozunk. Gondoljunk például a csipkeverésre, vagy a névtelen mohamedán mesterek márványfaragásaira mondjuk az Alhambrán.

3. Aminek stílusa van, ami egyfajta stílusirányzatba/rendszerbe illeszkedik. A stílus biztosítja azt a normális hátteret, amelyhez a kreativitást és az egyediséget viszonyítjuk.

Rover Thomas - Bullock Hide Story, 1995

4. Ami új, újszerű, és kreatív. Ami képes meglepni a közönséget. Kreativitás mint figyelemfelkeltés és kreativitás mint a téma/technika továbbgondolása. Benne mutatkozik meg a művész zsenije.

Sven Dasgaald - Stolen

5. Amelyre a kritika /mármint a hivatalos nagyság/ reagál. Amelyet kritizáló szakszavakkal illetnek. Az agyonhallgatással szemben.

6. Ami valós vagy képzeletbeli tapasztalatot képez le vagy imitál. Ergo ami valami földközelit reprezentál, ezerféle módon persze, mi pedig vagy a reprezentáció módjában, vagy annak témájában gyönyörködünk.

Rochelle Feinstein - Marriage

7. Ami különleges, nem megszokott szempontból szemléli tárgyát. A művészet kiemeli, különlegessé teszi nem csupán az ábrázolt dolgoz, hanem a befogadókat is. Hiszen a színház is a kiöltözésnél kezdődik, nem csupán a jegyszedőknél.

8. Ami egyéniséget, egyediséget örökít meg.

William Blake: Menny és Pokol házassága, részlet. (1793.)

9. Ami érzelmeket vált ki.

10. Amely intellektuális kihívás elé állítja befogadóját. Amely egyszerre provokálja érzékszerveinket és intellektusunkat. Az igazán nagy művek mindkét területen feszegetik a határokat.

Konkoly Gyula: Najádok (2011)

11. Amit a művészeti intézmények befogadnak, ami a művészettörténet /konstruált/ menetébe illeszthető.

12. Ami mind a készítők, mind a befogadók képzeletét stimulálja. A szerző szerint ez a legfontosabb.

Taskovics Dorka: Cím nélkül (2006)

Eddig jutott a szerző. Nekem nagyon tetszik ez a sokszempontú lista, ami elég merev, hogy elemei kritériumokként szolgáljanak, de elég rugalmas, hogy a befogadó döntse el, milyen súlyozással számítja be az egyes pontokat. Ti mit gondoltok?

on this batman fascination

splitting headache.
no idea why i am pushing this batman thing all the time.
"batman" stands for: creativity, darkness, power, fast cars, secret, skyscrapers, music, an alterego and a hidden self, beams of light against a very back background, big spaces, small spaces, sin, insanity, references everywhere, interculturality, that you can count only on yourself.





Dave McKean: Probably best known for his groundbreaking illustrations of 76 covers for Neil Gaiman’s “Sandman” series of graphic novels, the English, bearded McKean has also applied his explosive talent to book design and illustration, esoteric comic book illustration, CD cover design, advertising photography, writing — even composing jazz.

“The problem with the ‘Supermans’ and ‘Batmans,’” McKean elaborates, “is that they really work best when they’re very, very simple and when they’re done by people who loved them as kids and want to recreate that naiveté. But I don’t have those feelings for them at all.

“I had a go at doing something different with ‘Batman,’ but as soon as you start trying to give these characters any kind of complexity or come at them from any other angle, their foundations are so weak that they all kind of collapse. It’s a really horrible calamity of form and content.”

http://www.mckean-art.co.uk/