2012 nyár

 

 

örömködöm

elképesztően jó táborban voltam a gödöllői ifjúsággal. Hihetetlen élmény volt!!! Mintha egyfolytában velük lettem volna és nem mentem volna tavaly előtt Írországba és tavaly nem kerültem volna őket nagy ívben. Wow!

üresedés

Úgy érzem, az agyam beleolvad a betonba. Vagy inkább múlt idő. Beleolvadt.
Egy megmásíthatatlan állapot.
Nincs hogy védekeznem.

Még kapálózom. Felidézem, mennyire rühelltem mindig a nyarakat, a kánikulát, a kötelező lazaságot. És a végeláthatatlanul sok, eltölthetetlen időt, ami sivár mint a nyílt tenger. A tutajon hánykolódva a tengeri betegség sorsszerű következmény.

Kapálózásként az elmúlt években külföldre menekültem ösztöndíjaskodni meg dolgozni, ill. nyelviskolába jártam. Ahogy öregszik az ember, úgy szűkülnek a lehetőségek: már egyiket sem lehet.

Kicsit depressziós vagyok mostanság, miközben pulzál bennem a semmittevéstől felgyülemlett feszültség.

És már csak egy hónap, és vége úgy, hogy nem csináltam semmit.

Valaki mentsen meg.