Az angyali vs ördögi küzdelem nem túl eredeti, de legalább skizofrén harcára épített bevezető évadok után a hetedik sorozat a személyiségfejlődésbe vetett maradék hitünket is szertefoszlatja. A sorozatmottó szerint "gyógyíthatatlanul önmaga", de a legutóbbi szenzációhajhász forgatókönyvírói tendenciák szerint úgy tűnik, "gyógyíthatatlanul önmaga árnyéka." 
A nyelvi és erkölcsi szabadság, amit az alkotók címszereplőnek adományoztak, és amit nyálcsorgatva és irigykedve bámult mindenki, aki emberekkel foglalkozik, úgy tűnik, önmaga ellen fordult: az évad végére nem csillognak már annyira a sziporkák, döccenve durvulnak a szellemességek, az egyre őrültebb ötleteket pedig nem lehet komolyan venni. Innen ugrik, onnan ugrik, ebbe bele, abból ki, ennyi nővel, annyi nővel, betépve és összevágva. /Na, mit csinál ma House, ez a kígyóba tekert szárnyas majom? Milyen földtől elszakadt őrültséget fog elkövetni, amin majd csámcsoghatunk? És van, amikor tényleg kitalálom. Na jó, ilyen csak egyszer volt, ne legyek rá annyira büszke, ellenben a sorozat kiürülését szerintem elég jól mutatja, hogy még én is kitalálom./ (Nem írok spoilereket, okés?)Nem csillog az évad, elkopnak az eredeti ötletek, ahogy House sétabotján a gumi. Ezzel párhuzamosan a mellékszereplők is egysíkú papírfigurákká lettek House egysíkúan pusztító egysíkú özönvíztermészete mellett. Bezony. Az unalom szürke pora lepi be az extremitások csúcsait.
Cuddy mindig is inkább a fenekével, semmint jól felépített karakterével hódított, de legalább az működött a vásznon. Nem tudom, az utolsó részek vérszegény és kiszipolyozott, House-szal már egyáltalán nem egy kaliber Cuddyjára hogy reagálnak a férfinézők, ahogy azt sem, hogy aki öt évadon át legalább tartotta magát,visszaszólt és betartott a címszereplőnek, amely alapkonfliktusra jó kis részeket lehetett írni, a hetedik évadra hogyan válhat egy ennyire leeresztett lufivá.
Wilson meg, ha lehet, még unalmasabb. A csirkebújtatós résszel sem tudták elérni, hogy mint bajtársat, barátot, meglepetéseket (vagy egyáltalán bármit) tartogató jellemet komolyan vegyük, pedig ott tényleg nagyon igyekeztek.
Marad Taub, akit a forgatókönyvírók eddig nem voltak hajlandók komolyan venni, ezért vele legalább előfordulnak ötletes helyzetek, meg a záró epizódokra visszahozott "Thirteen" (13), akibe tényleg visszaírták a lelket: állja a sarat House-szal szemben, máshogy látja a világot, és nem áll be a kiüresedettek klubjába, mint mondjuk Chase, aki kiugrott papként mi mást is olvasgatna szabadidejében, mint egy keresztesháborúkról szóló könyvet (egészen konkrétan a 22. rész, 05:59-nél).
Ezt amúgy mindenkinek ajánljuk. A House eljövendő nyolcadik évadát kevésbé.
