semmi

most is a rádiót hallgatom. Azt hiszem, engem el kellene tiltani ettől a műszertől, mert mindig kifogom a provokatív műsorokat, és aztán elkezdek felháborodni. (Vagy csak ezeket a műsorokat tartom meghallgatásra érdemesnek?) (hm, hm)
Azt mondja a bácsi, hogy a földön 1,8 hektár nemtudommi jut egy főre - sajnos pont az elejére nem figyeltem - szal 1,8 egység termék vagy energia, mindegy is. Na és szegény sanyarú Magyarországunkon, ebben a nyomorék nyavajgós közegben 3,5 egység jut egy főre. Hm, hm. Még azt is elveszik az embertől, hogy rendesen nyavajoghasson, hm, hm.
Nem is beszélve arról, hogy 10 év múlva már nem is lesz bolygó... Nem is tudom, mit parázom itten, hogy lakáshitel, meg miből, meg gyerek. Fenét, hát megoldódik egy csapásra az összes gondom. Csak az a baj, hogy fájdalmas lesz. Belefulladni a szmogba, az egy lassú halál. Megfosztatom attól a lehetőségtől, hogy kiderüljön, mi lesz ezekből a totál lökött srácokból, akiket tanítok - nem feltétlenül angolra, hanem mondjuk embernek lenni.
Beszüntettük a 100-as égőt is, mert nem energiatakarékos, meg mert az USA másikat akart gyártani - na de hol fogjuk vajon az újakat tárolni, ne is kérdezzük.
Azt hiszem nem fogok többet a magyar gagyin dühöngeni, mert úgysem történik meg az a jövő, amin annyira parázom. Nyugdíj, ugyan már.
Félnek az okosok, hogy jaj mi lesz, ha a társadalom azon tagjainak aránya, akik nem akarnak gazdagok lenni, eléri a kritikus 4%-ot. Mert 4% már olyan arány, amely a bégető 80-at már meg tudja mozgatni, el tudja gondolkodtatni. Én meg azon gondolkodom, mennyire vak az emberiség, hogy megöljük saját magunkat és a bolygónkat csak azért, hogy most magasabb legyen a fogyasztás meg a profit. Megöljük magunkat, de most nem arról a több millió gyerekről beszélek, akik valahol jó messze Thaiföldön rabszolgamunkát végeznek, meg arról a (ha jól emlékszem) 3 millió menekültről, akik Malawiban vagy Szomáliában sátrakban élnek - nőnek fel, szocializálódnak. hűha, ennek utána kell néznem, nagyon gáz, hogy mindent elfelejtek. Hoztam Írországból egy oktatóanyagot, amely a menekült-kérdéssel foglalkozik, van óvodásoknak, alsósoknak, felsősöknek és gimiseknek, na abban van.
Frankón kiestem a csapongásból, meg lettem zavarva, fogalmam sincs, mit akartam írni, és mi lehetett az, amire esetleg ki akartam lyukadni.
Ez hihetetlen, hogy az elhülyülés olyan szintű jeleit produkálom, hogy már egy fél oldalas szöveget se tudok összefogni. Kurva jó.
Na most lettem csak igazán mérges.
Éljen a leépülő emberi agyműködés, hurrá hurrá.


(miközben november 4.-e négy éve már Oroszországban sem ünnep. Juhhé.)