nézőművészeti főiskola

Most épp nem olvasok semmilyen könyvet, hogy hagy gondolkozhassak egy kicsit az előzőn. Ez rám kevéssé jellemző tudatos (!) önmegtartóztatás (!).
Talán azért is érzem magam kicsit parttalannak, mert nincsen milyen világhoz kötődni. MEg mert fáradt vagyok. Bár ma jelentősen jobb napom volt, mint tegnap.
Tegnap hogy vigasztalódjak vettem egy cipőt :-) Az volt ma rajtam a színházban, ez amolyan női-tanári hiúság. A bolhák és a kismajmok alkotta osztályt vittük az ofővel színházba, ahol én vagyok a helyettes. Nagyon aranyos az az osztály, szeretnek engem, és én is nagyon szeretem őket. Most is odajöttek beszélgetni, meg csak úgy odacsoportosultak, és ez nekem nagyon jól esett. Az emós srácunkon fehér ing volt, ez volt a legsokkolóbb napi esemény is egyben. Amúgy nagyon jó fej az ofő is, a magyartanár, szerintem nagyon jól igazgatja az osztályt, és ott is nagy a szeretet.
Mostanában kezdem megfigyelni,hogy mennyire fontos, az osztályfőnök személye. Sok ofő nekem úgy tűnik, mintha hagyná elfolyni az osztályát. NEm tudom ezt most jól körülírni, de azon kívül, hogy megbeszélik,hogy igazolatlanul hiányozni rossz dolog, nem sok minden történik. Bár én zöldfülű vagyok, de úgy látom, hogy azon múlik sok minden, hogy milyen elvárásokat támaszt az ofő az osztály elé. Egyrészt mert abból látszik, hogy mire tartja őket képesnek, másrészt pedig mert ahhoz akar majd felnőni az osztály. Példa az egyrészre: az iskola összes tanára egyként magánál tartja a színházjegyeket, hogy a srácok ne veszítsék el. Ezzel aztán nem sok felelősség kerül a gyerek kezébe, plusz megmarad olyan óvodásnak, ahogy idejött. Nekem az tökre tetszett, hogy a Hajni ma odaadta a jegyeket a srácoknak, és nekik kellett felelősséget vállalniuk saját magukért. És két gyerek nem is hozta el a jegyet. És azok jól meg is ijedtek. De 25 meg elhozta! Aztán valahogy el lett intézve, hogy bejöhessenek, de kellett érte futni pár kört.
Sokszor hajlamos az ember azt hinni, hogy ha mindent előkészít,akkor tanulják majd meg jól a srácok az anyagot. Ha minden agyon van gyakorolva, a szájukba van rágva. Mint a pelikánok. Én is sokszor ezt hiszem, de ez nem így van, és le is szoktatom magam erről.
Az a röpke tapasztalatom, hogy a srácok azt szeretik, ha meg van bennük bízva. Ha van mondjuk egy nehézség, de azt mondja az ember, hogy tudom, hogy meg tudod csinálni. Vagy én sokszor szoktam megszavazni dolgokat, vagy sokszor választhatnak 2 dolog közül. Na jó, sokszor nem, talán nem is elégszer, de szokott ilyen lenni.
fényezés, polírozás abbahagyva
Igazából a Murakami-könyvről akartam írni :-))))
Na még mielőtt nyugovóra térek, ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg a Nézőművészeti főiskola című darabot a Centrál színházban.
Nagyon vicces, főleg irodalmi kezdőknek, mint mondjuk egy rakás kilencedikes :-
))
És nagyon jól viselkedtek! Emlékszem egyszer a Radnótiban voltam valamin, amit egy középiskolás osztály is nézett, és azok minősíthetetlenek voltak. Lehet, hogy mert ennek a darabnak minden perce lekötött, egyfolytában nevettél, azért voltak jók. Mindenesetre jó távol ültek egymástól a rendbontók, és nem volt semmi fennakadás.