Magyarország, ma

Most hallgatok egy műsort a rádióban az új influenza elleni oltás, az átpolitizált frankó magyar légkör, és a társadalomlélektani zaftosságok összefüggéseiről. Mivel most szól a műsor, azaz a gépeléssel párhuzamosan hallgatom, csak minden 3. mondatot tudom elcsípni, és kezdem elveszteni a fonalat. Pedig nagyon érdekes, ezért is kezdtem róla beszámolót írni. például Széchenyi a Hitel c. könyvében is beszél már az ún. hiteldeficitről, ami nem pénzbeli hitel, hanem a rendszer irányt táplált bizalmatlanság. Két dologban lehet bízni, mondja a bácsi, a rendszer iránti és a személy iránti. Jelenleg Magyarországon mindkettő sántít. Pl. ha az orvos új gyógyszert akar adni a betegnek, akkor a beteg egyből arra gondol, hogy a gyógyszergyár jól megfizeti az orvost a váltásért - és ki tudja, mi van?
Ja és még azt is hallottam, hogy az egyik újság készített egy összefoglalót arról, hogy az egyes pártok milyen arányban adatták be maguknak az új influenza elleni oltást. Az eredményt nem mondták, de belegondolni is rossz, hogy mennyire ezek mellett a hülye politikai érdekek mellett szerveződnek az élet olyan területei is, amelyeknek semmi köze a politikához.
Ti nem látjátok, de sűrűn bólogatok. Nagyon hasonlóan szemléli a bácsi a mai magyar valóságot, mint én. Kossuth rádió, szombaton, 16 órakor az Időt kérek c. műsor.
Arról is beszélt, hogy itt senki semmiért nem vállal felelősséget, hogy nincs következménye annak, amit mondanak, és annak, ami ezek folytán történik. Hát ja.
Nem tudom, hallottátok-e a mai Rádiókabaréból azt a részt (ezzel reklámozták a műsort egész múlt héten), hogy a BKV eljárást indított sikkasztás vagy valami hasonló vádjával ismeretlen tettes ellen. Miért épp ismeretlen tettes ellen? Talán nem tudják nyomon követni, hogy azon a héten ki volt a BKV vezérigazgatója?
Ja meg a másik: van egy jó hírem és egy rossz. Melyiket akarja először hallani? A jót. Nos, a jó hír az, hogy kap 6 millió forint végkielégítést. A rossz hír, hogy csak melegétel-utalványban tudjuk odaadni.
Na, azt is mondja még a bácsi, hogy Magyarországnak nagy szüksége lenne egy vezető elitre, amely nem politikai elit, hanem egy gondolkodó elit, amelynek a gondolatait, döntéseit az ország elfogadja, amelyre az ország felnéz.
Azóta már egy másik bácsi beszél egy másik témáról, de ő is ehhez hasonlókat mond.

Néha szoktam arra gondolni, hogy milyen jó lenne visszamenni Írországba, mert ott annyival egyszerűbb és könnyebb az élet. Nem láttam ott embert azon szorongani, hogy a villanyszámlát miből fogjuk kifizetni... Egyelőre még maradok - most valahogy úgy hiszem, hogy a srácoknak a suliban szükségük van rám - hát persze lehet, hogy nekem van szükségem rájuk... Egy csomó tök jó dolgot kapok tőlük, és (utálom az álszerénységet) egy csomó tök jó dolgot kapnak tőlem. Na erről még lehet, írok majd.