Még tüdőgondozós kalandjaimhoz kapcsolódik, hogy az elhanyagolt esztéká-épületben, illetve annak udvarán, muszáj voltam körülnézni egy kicsit.
Igazi urbexnek éreztem magam.
Ha valami omladozik, nem vízszintes, nem függőleges, lepereg, levezet, sötétbe veszik, és fű is nő benne, az már az én báránylelkemnek urbex felfedezés, sőt, nem mindennapi kaland. És mivel valaki kiszúrta, hogy settenkedek és fotózom, azaz illegálban cselekszem, hamarosan meg is jelent egy biztonsági ember, aki diszkréten szemmel tartott a háttérből, miközben sms-ezett. A tilosban járás is megvolt hát, wow, az urbexség szele egyre jobban megcsap engem is!
Csak a nagy huzatból tüdőbaj ne legyen...
Na, a képek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése