Budapest 13

Eme bejegyzés témája: minimálisra kalibrált szöveggel áradozni a 13. kerületről. Mivelhogy a képek is tudnak beszélni.

 

A 13. kerületnek nem csupán kiváló a közlekedése, hanem a különböző járműveken utazni mindig élményszámba is megy. És ezt most komolyan gondolom. Összehozza az embereket, anyukákat, iskolásokat, munkásokat, komoly üzletembereket, amikor reggel hét után pár perccel a 32-es busz megállójában nézegetjük fél percenként az óránkat, főnökünk tajtékzó haragját vizionalizáljuk, újból ellenőrizzük az időt, és még mindig sehol semmi a láthatáron. (Vagy legalábbis nem busz. Van viszont lebontott ház hűlt helye, nem lebontott ház meredező fala, panelház beszürkült fala, új építésű ház modern nyílászáróval ellátott fala.)

Összehozza az embereket, anyukákat, iskolásokat, munkásokat, komoly üzletembereket, amikor a 105-ös buszon egy szószátyár kisgyerek minden látnivalót kommentál, és mindenhez még egy dalt is elénekel. 

 

Összehozza az embereket, cigányokat és magyarokat, amikor a Lehel téren a bevásárlószatyrok súlya alatt nincs már erőnk futni a villamoshoz, s csak káromkodva nézhetjük annak távolodó fenekét. Ilyenkor tudjuk, jó pár perc még, mire újra beáll egy szerelvény. Lesétáljunk vajon egy megállót? Megnézzük magunkat a nagy irodaházak üvegablakában? A fene cipeli azokat a rohadt szatyrokat!

Összehozza az embereket, anyukákat, iskolásokat, munkásokat, komoly üzletembereket, amikor az emberekkel kitömött múzeumi darab hármas metró hirtelen fékez. Ilyenkor megszűnik a kasztrendszer, és egyetemesen hódolunk a gravitáció törvénye előtt.

 

Mondom, jó hely ez.