szeptember 09, 2011

A gondozott tüdő

Új munkahelyem kapcsán papírt kellett szereznem arról, hogy a tüdőmmel minden oké.
Minden oké vele.
Bár nagymamám egészen bizonyosan máshogy ítélné meg a helyzetet, bűzös belvárosi levegő, stb.
Mondjuk nyáron volt, hogy inkább kánikula volt a lakásban, de nem nyitottam ki este az ablakot szellőztetni, oly kellemetes volt a szmog.
Dehát ez nem is lényeg.


A lényeg, hogy a tüdőgondozó az egy csodás hely. Agyonfényképeztem az agyam. Ők meg a tüdőm. Már ebből látszik, hogy ez egy szerencsés egymásra találás.

Már az oda vezető út lenyűgöző. A 14-es villamos az egyik kedvencem. (Most kivételesen nem ironizálok.) Irodaház. Lyukas telek. Még álló ház. A becsületből még magát tartó mellékutca. De meddig.
A feliratok a kapunál. Nemibeteg-gondozó. Tüdőgondozó az udvaron hátul.


Benyitok. A melegítőbe bújtatott pipaszár lábak. A krákogások. Hogy kb. 8 férfi között kell várni, az egyik ingben feszeng (némiképp túlöltözött az alkalomra), és hogy én vagyok az egyetlen nőnemű.


Hajléktalanoknak tisztálkodási és mosási lehetőség Dózsa György út.
Ez egy benti felirat részlete, a házszámot nem jegyeztem meg. Ezzel párhuzamosan feszengek: vajon le merjek ülni a padra, amíg várok?
Aztán megjön egy nyugdíjas néni, csíkos örökszatyorral a gyerekkoromból, és veszekszik az adatfelvevővel, hogy nincs nála lakcímkártya, mert ő csak patikába ment, onnan küldték át ide, és a patikába nem szokta vinni. És ezt megismétli még egyszer. Ő csak, onnan át, nem szokta. De az adatrögzítő kedves, felveszi. Mint később kiderül, ő szűr engem is.




Álljon ide, mellkast hozzá, állat fel, nagy levegő.
Vajon rendesen le lett ez takarítva?


Ezeken a kérdéseken egészen bizonyosan mindenki minden egyes alkalommal elmereng, amikor szembesül a magyar egészségüggyel. Hát, most sem mondtam semmi eredetit :) Ezzel vége is, megjegyezve, hogy a képeket (ajtókat és ablakokat, nolám) ma készítettem, egy nappal a fenti merengések után, amikoris vissza kellett mennem a leletért, és egy lélek sem volt a környéken. Nem szeretnek itt várakozni? Pedig ennél jobb péntek koraesti programom speciel tényleg nem volt az utóbbi hónapokban. Örülök, hogy fotózhatok.


Remélem a tüdőm is bírja még egy darabig.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése