A svédek

Tegnap délután átcuccoltunk az új albérletbe. Rengeteg bőröndben és szatyorban voltak a cuccaim, ám ezeket Kálmán valahogy bepréselte a kocsiba, így egy körben át tudtunk cuccolni. Aztán négy kör volt mire kipakoltunk a kocsiból.
Szerintem nagyon szép a szobám! Világos, nagy. Csak túl meleg van. Ilyet is ritkán hallani tőlem, hogy egy hely túl van fűtve. Alig tudtam aludni.
A szobám közepén óriási halomban állnak a cuccok, akár egy katasztrófa-súlytotta övezetben: mindegyik bőrönd félig kinyitva, dolgok lógnak ki belőlük, meg félig kicibált ruhák, egy halom cipő itt, egy kupac könyv ott. Tusfürdőt, törülközőt, nem gyűrött pólót találni ilyen körülmények között nem kis kihívás, de ha rendetlenségről vagy káoszról van szó, mindig elememben vagyok.
Tegnap vettünk az IKEÁban polcot meg széket, Kálmán azokat szerelte össze este 11ig, én meg főztem. Nagyon szép fekete könyvespolcom van, már tele is pakoltam minden szarral, meg puha műbőr görgős székem. Mindet Kálmán szerelte össze precízen és szakszerűen, munkáján meglátszott, sőt le sem tagadthatta volna az írországban látott végtelen mennyiségű Bob the Builder dvd-k tapasztalata- tapasztalatát. Micsoda vonzattorlódás van ám itten.
Tegnap ettünk életünkben először a földre kipakolt polcelemeken, és értékeltük csak igazán, hogy a japán irodalom remekei anélkül is eljutnak hozzánk, hogy japánok lennénk, és a földnél alig magasabb asztal fölé görnyedve kellene nap mint nap étkeznünk. Micsoda derékfájás! Hogy a pálcikaszorongatás okozta ínhüvelygyulladásról ne is beszéljek.
Vettünk még egy széket meg egy fiókos szekrényt, szintén puzzle-jelleggel, szintén az IKEÁban. Na az IKEA is! Felcseperedvén a szöszi svéd óvodások hiányolták a legót, a svéd lángelme kockásított antieukliedészi termékét, a népboldogítás aranyérmesét, és zsipsz-zsupsz! kitalálták az IKEÁT, hogy mindenféle hülye ürüggyel még felnőtt korukban is legózhassanak.
Amúgy beteg vagyok. A munka nem tesz jót nekem.