július 18, 2011

Magyarness (fotópályázat)

Sajnos csak a múlt héten értesültem, és így szépen lemaradtam az egész Magyarness-dologról, mely egy tavasszal meghirdetett fotópályázat volt, majd egy valószínűleg érdekes kiállítás.

A pályázatban a magyarság megragadására invitáltak külföldi és belföldi fotósokat, lehetőleg giccstől mentesen. Akárhogy kerestem, csak nagyon kevés kép van fenn a neten. :( Pedig a téma izgalmas, az előző blogomban egy hasonló felvetés többek fantáziáját működésbe lendítette.

A pályázatot a spanyol Juan Manuel Sanchez nyerte, nagy térkockák és apró emberek (magyarok) ellentétére épülő sorozatának címe Lost in Time, azaz elveszve az időben. Nagyon találó ez a cím, megfontolhatnák mindazok, akik valamilyen szépiaszínű boldog időt sírnak á l l a n d ó a n vissza. Hogy a saját házam táján maradjak, például fontolják meg a pedagógusok! Remélem nem üt semmilyen jogi normát, ha iderakom J. M. Sanchez képeit.

Ez az első kép a sorozatban... Mintha a jobb oldali hegyes tömb, azon a vékony szürke oszlopon a szürke kabátos néni vállait is agyonnyomná. Vagy az a feje fölötti, a hegyes tömbre rímelő hegyes semmi nyomja annyira? (Teljesen odavagyok ezért a kompozícióért, na.)

A Tesco (vagy más) árnyékában igyekszünk valahogy lépést tartani a kínálattal...


De van, hogy egészen másfajta kínálat láncol minket magához.


Nem tudom, hogy J. M. S. tud-e magyarul, de ezek az alakok ezzel a felirattal zseniálisak... és nagyon emlékeztetnek a sulira, ahol dolgozom...

J. M. Sanchez szerint "amikor Budapestre érkeztem, és az országot felfedezendő fényképezni kezdtem, rejtélyes képek jelentek meg a fotóimon. Múlt és jövő nélküli emberek." Továbbá "ahogy a komédia és a tragédia Budapest utcáin együtt él, szerintem az egyik legmeghatározóbb érzés amit az idelátogató külföldi megtapasztal."

Mindenzt innen vettem.

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jók a képek, de számomra félelmetes, hogy egy külföldi szemével ez a magyarság. Mármint rémisztő, hogy mennyire fején találja a szöget a múlt- és jövőnélküliséggel. A tragikomédia mondjuk vicces egy '92-es könyvben, ami a '44-'56 közötti időkről szó (Fischer Under the Frogjára gondolok, rögtön ez jutott eszembe a tragédia és komédia sajátos keveredéséről), de 60 évvel később, és 20 évvel az állítólagos változás után ez elkeserítő. Lehet, hogy csak kicsit depis pillanatban kaptak el a képek, de most sikerült lehangolniuk. Amellett persze, hogy a művészi értékük vitathatatlan.

    VálaszTörlés
  2. http://europapont.blog.hu/2011/05/04/magyarness_mata_juli

    Ezt egy magyar pályázó küldte, ez derűsebb, de ez sem idill. Főleg nem a nyitókép.

    VálaszTörlés