Koncentrikus körökben (Sebald: The Rings of Saturn)

Ha már elkezdtem, be is fejeztem, közben pedig sok ismeretben gazdagodtam az olvasás öröme mellett: a kortárs angol kritikai berkeket megmozgató, egyébként német származású és németül is író, rendkívül nagy tudású és alapos Winfried Georg Sebald kelet-angliai ürüggyel írott regényét, A Szaturnusz gyűrűit. Az írás, illetve inkább gondolkodás apropója egy kelet-angliai túra, amikoris a magányos szerző a suffolki tengerpart szellemvárosait járja, s kultúránk romjaira rácsodálkozó tekintetében az olvasó egyszerre irigyelheti a pillantás gyermeki tisztaságát és kiváncsiságát, valamint a mindent a maga helyére besorolni képes tudást és tapasztalatot.A gondolatmenetek a gyaloglás lassú ritmusára bontakoznak ki s csavarodnak egymásba ahogy a szem a távoli horizonton vándorol. A könyvet olvasva az ember maga mögött hagyhatja a nagyvárosok zakatolását és mesterséges világítását, hogy immár ne a határidők és mókuskerekek, hanem saját légzése adjon ritmust az életének: a sétáknak a senkiföldjén, a pislogásoknak a tenger szemlélése közben; s tagolja a gondolatait, amint egymásba siklanak. Nagyon megnyugtató a könyv atmoszférája: mindenre van idő - s ebben a bőséges időben nem csupán egy hatalmas gyalogtúrát teszünk az elbeszélővel együtt az angol tájszépségben, hanem gondolatmeneteit követve kultúránk szerteágazó tájain is jó tempóval haladunk. Idegenvezetőnk, térképpel a kezében, az ún. "történelem" vagy "civilizáció" kiemelkedő és elfeledett, vagy mindig is jelentéktelennek ítélt eseményeit és szereplőit egyaránt megmutatja, s ennek a mutogatásnak nem elhanyagolható része az a számos fotó és rajz, esetenként írásos dokumentum, melyeket a betűk közé illeszt.
Egyik személyes kedvencem például az a témáját közvetlenül a látványból merítő gondolatmenet, mely egy hajdan virágzó, ma már múltját is elfelejtő kisváros történetének feltárása és megismertetése útján jut el a könyvbe foglalt valamennyi esszének, leírásnak, beszámolónak közös konklúziójához: az ember törékeny, alkotásai mulandók.
Dunwich városa a középkori Európa legfontosabb kikötője volt. Az itt gyártott hajók nagy ütközetekben mérettettek meg, a kereskedelem busás hasznából pedig 50 templom is épült a forgalmas városban. Mindet, egymás után, a házakkal, emberekkel, a kereskedelemmel és az élettel együtt elmosta a tenger. A város utcáról utcára viharok és csendesebb hullámok áldozata lett. Az emberek eleinte a település túloldalán újraépítették otthonaikat, de mára már ezek a biztonságos távolságban épült házak sincsenek meg. A képen látható nagy túlélő, a Mindenszentek temploma 1922-ben omlott a tengerbe.
Dunwich volt egyik kedvenc menedékhelye a nagy viktoriánus költő, Algernon Charles Swinburne-nek, akinek gyerekkoráról, idegeiről, a külvilággal való kapcsolatáról Sebald nagy örömmel oszt meg részleteket. Például hogy szegénynek olyan nagy feje volt, rajta megfésülhetetlen vörös hajzuhatag (vesd össze Lolával a Lé meg a Lola c. filmből), hogy egyszer amikor hajóztak valamerre, és elfújta a szél a kalapját, csak a sokadik üzletben kaptak megfelelő méretűt, és azt is csak úgy, hogy kioperálták a bélését.
Idegenvezetőnk által felölelt témák pedig számosak: minden érdekes, mindenről eszébe jut egy újabb emlék, élmény vagy információ. Olvashatunk heringészetről, kegyetlen kínai uralkodónőről, ópiumháborúról, szerbiai népirtásról, Rembrandt Dr Nicoleas Tulp anatómiaórája c. festményéről, melyben a felboncolttal szimpatizál, egy ír család hanyatlásáról, egy francia nemes reménytelen szerelméről, egy bácsiról, aki kutatásai alapján megalkotja a bibliai jeruzsálemi nagytemplom minden részletre kiterjedően hű modelljét, a selyemhernyó-tenyésztés bukásáról Németországban, valamint hogy a belgáknak borzalmas ízlésük van.
De van itt még számos irodalmi és történelmi emlék, melyeket a tenger vagy a derékigérő fű hullámzása mos a gondolat partjaira. A gondolat pedig körüljárja, megvizsgálja és összerendezi őket, amíg Szaturnusz, az aratás ura, az aranykor saját gyermekeit felfaló királya egy újabb korszak istenei által meg nem fosztatik hatalmától.