mozi, baci

Téli szüneti influenzával történő viaskodásomat filmes állomások szakították meg, illetve szakítják meg most is. Olyan jó az embernek a vírustól fájó tagjait a moziszékek ölelésében ellazítani, egy egy hurutos köhögéssel a mozi ihletett csendjét felverni (a szomszédok óvatosan kissé távolabb húzódnak a karfákkal határolt térben), illetve náthának betudható orrfújásnak állcázni az elérzékenyült pillanatokat. Igen, igen, az orrfújás olyan katarzis, mint amilyenről Arisztotelész mesélt, s ha az ember náthás, egy jól begyakorolt mozdulatsorral szabadulhat meg felgyülemlett érzelmeitől és a takonytól. Nem beszélve arról, jut eszembe, hogy a mai modern görög nyelvben katarzisnak vagy ehhez hasonlónak hívják a kakilást is. (Kállay tanárúr csepegtetett ehhez hasonló praktikus bölcsességeket az angol dráma előadásokba hétfő délelőttönként hány éve is? 6. Láttam őt a múltkor Szellemkép után a buszmegállóban, a 8-as buszra szállt fel az Astorián. Gazdagréten lakna vajon? Ja ugyanezen napon a Géhert is láttam (ő a másik hihetetlen tanáregyéniség-dinoszaurusz az Anglisztika tanszéken), ő az 5-ös buszra szállt fel, én is, mögé ültem és sunyítottam, ballonkabátom gallérját 90 fokos szögben felállítottam, behúztam a nyakam, és Sherlockként figyeltem a tarkóját. Valahol az első kerületben szállt le, a vár után, de még a Moszkva előtt.)
No. A mozi. A mozi egy csodás dolog.
A Művészben a két ünnep alatt és között Studio Ghibli retrospektív megy, azaz minden nap leadnak egyet vagy kettőt a világ legjobb rajzfilmjei közül. "A Studio Ghibli varázslatos animéi," ez a címe. Ha megtalálom a neten azt a tök intelligens Filmvilág-beli cikket, mely az érdeklődő olvasót a Studio Ghibli kulisszái között értőn eligazítja, akkor belinkelem. Megtaláltam. Kedves olvasó, ráérő idejében tessék ezt is elolvasni. Elvégre az olvasó az olvasás által teremtődik, és ha ön/maga/kegyed nem olvas, mivé lesz? Felesleges töprengések helyett inkább örüljünk, hogy immár a virtuális térben is lehet virtuálisan olvasni, és nem kell elbattyogni a Szabó Ervin könyvtárba, ahol úgyis csak azzal szembesülnénk, hogy valaki éppen annak az újságnak azt a számát olvassa valahol a polclabirintusban, amit mi szerettünk volna. Szóval tessék oda menni, hogy www.filmvilag.hu, ahol az archívumban megkeresni a 2007/10. számot, a cikk írója Teszár Dávid, a címe A repülés művészete. Avagy talán az alábbi link is megér egy próbát: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9125
Sajnos a fent említett hullámzó egészségi állapot, illetve a sok rokon miatt nem tudtunk annyi vetítésre elmenni, amennyire jó lett volna. Két filmet láttunk, a Porco Rosso-t, és A könyvek hercegét.
A Porco Rosso nagyon vicces volt, igazi jó humorral, nem olyan hülyeségekkel, mint a Jóbarátok. Olyan jó hallani, ahogy a nézőtér egyes pontjain felhangzik a kacagás! Ez a film egy valamilyen okból disznóvá változott pilótáról szól, akiről nem derül ki, miért súlytotta ez az átok, a film zárlata pedig kétségben hagyja, hogy visszaváltozik-e, vagy így marad. Szerintem amúgy így marad, mert nem szeretne megváltozni. Egész életében menekül az élete elől: hol egy lakatlan szigetre, hol vakmerő kalandokba, de semmiképpen sem néz szembe az igazi kérdésekkel, hogy pl. ki is ő és hova (kihez) is tartozik. Vannak aztán mindenféle légi kalózok, meg amerikai pilóta, izgalom, kaland, lövöldözés, hihetetlenül kreatív repülő csodák, és a végén egy párbaj is. Az a legjobb az egész rajzfilmben, hogy az embernek az elején fogalma sincs, hogy mi lesz a vége, nem úgy, mint mondjuk egy hagyományos Disney-filmnél. Az meg csak a hab a tortán, hogy az embernek a film végén sincs fogalma arról, hogy most igazából mi is a film vége. :-) Az is jó, hogy van egy nagyon furi, teljesen asszimmetrikus szerelmi háromszög, ami lehet, hogy nem is szerelmi, de mindenképpen valamilyen síkidom. Van egy tizenhét éves repülőgépszerelő lány, aki teljesen hiperaktív (olyan, mint amikor én belelkesedek valamiért, csak sokkal kitartóbb) (ja, akkor mégsem olyan :-) ), és róla mondja Porco azt, hogy "Csak ránézek és elfáradok." HEHEHE.
Nos, a másik rajzfilm ,amit néztünk, A könyvek hercege. Hát ez az anime egyszerűen UTÁNOZHATATLAN.
Sajnos mostanra elfogytak a jó kis jelzők, sőt a fejem is kezd megfájdulni. Ez is egy olyan dolog lesz, amiről megígérem, hogy még írok, de ígéretemet nem valószínű, hogy betartom.

est.hu:
"Miközben osztálytársnői leginkább a fiúkról trécselnek, a 14 éves Shizuku inkább a könyvek iránt rajong, aztán őt is utoléri a romantika. Ami könyvet kikölcsönöz a könyvtárból, a kölcsönzőjegyen észreveszi, azokat már mind kivette előtte egy bizonyos Amasawa Seiji nevű fiú. A dolog nem hagyja nyugodni, ám ennél a kis rejtélynél jóval különösebb és izgalmasabb titkokkal is szembetalálkozik a nyári vakáció során.

A Ghibli-stúdió számos produkciójában animációs rendezőként közreműködő Yoshifumi Kondónak ez volt az egyetlen rendezői munkája, amely amellett, hogy csodaszép tinimese, azt is gyönyörűen példázza, hogy egy modern, csupa beton, nagyvárosi környezet hogyan ábrázolható aprólékos realizmussal úgy, hogy közben színes mesevilágként hasson."

Ez a film hihetetlenül erősen idézte fel bennem a kamaszkorom nyári vakációit, amikor meleg van, az ember olvas, esténként találkozik Marcsival, ülnek, beszélnek, RETTENETESEN FONTOS dolgokról. Ez a lány is egyfolytában olvas, amivel máris belopta magát a szívembe :-D És "ez a titokzatos idegen mindent kikölcsönzött már előttem" olyan hatalmas ötlet, amelytől minden bölcsészlány a rendező úr lábai előtt fog heverni, az biztos. :-) És az egész filmben nincs semmi Hollywoodias, nem erőltetik túl ezt a meg kell találnom életem szerelmét dolgot, nincs benne semmi Csipkerózsikás vagy Hamupipőkés vagy hasonló. Sokkal nagyobb hangsúlyt kap az, hogy meg kell találni, mi érdekel igazán, miben vagyok igazán jó, sőt ez sem elég, mert nem szabad feladni. Na sok ehhez hasonló. Még végül annyit, hogy ahogy a rajzfilm ábrázolja a főszereplő lány családját, azt nagyon hitelesnek érzem: mindenki rohan, dolgozik, csak oldalazva férnek el lakás folyosóin, a fő élettér a konyha, ami tök pici, és teljesen hétköznapi.
Na most elmegyek a dolgomra.