Koncentrikus körökben (Sebald: The Rings of Saturn)

Ha már elkezdtem, be is fejeztem, közben pedig sok ismeretben gazdagodtam az olvasás öröme mellett: a kortárs angol kritikai berkeket megmozgató, egyébként német származású és németül is író, rendkívül nagy tudású és alapos Winfried Georg Sebald kelet-angliai ürüggyel írott regényét, A Szaturnusz gyűrűit. Az írás, illetve inkább gondolkodás apropója egy kelet-angliai túra, amikoris a magányos szerző a suffolki tengerpart szellemvárosait járja, s kultúránk romjaira rácsodálkozó tekintetében az olvasó egyszerre irigyelheti a pillantás gyermeki tisztaságát és kiváncsiságát, valamint a mindent a maga helyére besorolni képes tudást és tapasztalatot.A gondolatmenetek a gyaloglás lassú ritmusára bontakoznak ki s csavarodnak egymásba ahogy a szem a távoli horizonton vándorol. A könyvet olvasva az ember maga mögött hagyhatja a nagyvárosok zakatolását és mesterséges világítását, hogy immár ne a határidők és mókuskerekek, hanem saját légzése adjon ritmust az életének: a sétáknak a senkiföldjén, a pislogásoknak a tenger szemlélése közben; s tagolja a gondolatait, amint egymásba siklanak. Nagyon megnyugtató a könyv atmoszférája: mindenre van idő - s ebben a bőséges időben nem csupán egy hatalmas gyalogtúrát teszünk az elbeszélővel együtt az angol tájszépségben, hanem gondolatmeneteit követve kultúránk szerteágazó tájain is jó tempóval haladunk. Idegenvezetőnk, térképpel a kezében, az ún. "történelem" vagy "civilizáció" kiemelkedő és elfeledett, vagy mindig is jelentéktelennek ítélt eseményeit és szereplőit egyaránt megmutatja, s ennek a mutogatásnak nem elhanyagolható része az a számos fotó és rajz, esetenként írásos dokumentum, melyeket a betűk közé illeszt.
Egyik személyes kedvencem például az a témáját közvetlenül a látványból merítő gondolatmenet, mely egy hajdan virágzó, ma már múltját is elfelejtő kisváros történetének feltárása és megismertetése útján jut el a könyvbe foglalt valamennyi esszének, leírásnak, beszámolónak közös konklúziójához: az ember törékeny, alkotásai mulandók.
Dunwich városa a középkori Európa legfontosabb kikötője volt. Az itt gyártott hajók nagy ütközetekben mérettettek meg, a kereskedelem busás hasznából pedig 50 templom is épült a forgalmas városban. Mindet, egymás után, a házakkal, emberekkel, a kereskedelemmel és az élettel együtt elmosta a tenger. A város utcáról utcára viharok és csendesebb hullámok áldozata lett. Az emberek eleinte a település túloldalán újraépítették otthonaikat, de mára már ezek a biztonságos távolságban épült házak sincsenek meg. A képen látható nagy túlélő, a Mindenszentek temploma 1922-ben omlott a tengerbe.
Dunwich volt egyik kedvenc menedékhelye a nagy viktoriánus költő, Algernon Charles Swinburne-nek, akinek gyerekkoráról, idegeiről, a külvilággal való kapcsolatáról Sebald nagy örömmel oszt meg részleteket. Például hogy szegénynek olyan nagy feje volt, rajta megfésülhetetlen vörös hajzuhatag (vesd össze Lolával a Lé meg a Lola c. filmből), hogy egyszer amikor hajóztak valamerre, és elfújta a szél a kalapját, csak a sokadik üzletben kaptak megfelelő méretűt, és azt is csak úgy, hogy kioperálták a bélését.
Idegenvezetőnk által felölelt témák pedig számosak: minden érdekes, mindenről eszébe jut egy újabb emlék, élmény vagy információ. Olvashatunk heringészetről, kegyetlen kínai uralkodónőről, ópiumháborúról, szerbiai népirtásról, Rembrandt Dr Nicoleas Tulp anatómiaórája c. festményéről, melyben a felboncolttal szimpatizál, egy ír család hanyatlásáról, egy francia nemes reménytelen szerelméről, egy bácsiról, aki kutatásai alapján megalkotja a bibliai jeruzsálemi nagytemplom minden részletre kiterjedően hű modelljét, a selyemhernyó-tenyésztés bukásáról Németországban, valamint hogy a belgáknak borzalmas ízlésük van.
De van itt még számos irodalmi és történelmi emlék, melyeket a tenger vagy a derékigérő fű hullámzása mos a gondolat partjaira. A gondolat pedig körüljárja, megvizsgálja és összerendezi őket, amíg Szaturnusz, az aratás ura, az aranykor saját gyermekeit felfaló királya egy újabb korszak istenei által meg nem fosztatik hatalmától.

Transformers Real 3D

A júniusi Filmvilágban akadtam rá erre a képregényecskére, és muszáj megosztanom. Ráklikkelve nagyobb lesz.Rajzolta Fritz Zoltán, akinek a blogján számos izgi kép.zelődés található: zfritz.blogspot.com

Metró: London

Az alábbi gondolatok olvasásához a 30Y Városember c. számát ajánljuk.


Íme a gyönyörű London, ahogy a föld alatt kinéz, a földtől elrugaszkodott sematikus ábrázolásban 1933-ból. Igazából nem is korlátozódik csupán a ködös fővárosra, a szomszédos Essex vagy Herdfordshire megyéket is aláássa. Minden információmat a wikipediáról szerzem: az első vonalat, a tekeredő kígyóként saját farkába harapó, a világmindenség komplex céltalanságát malterba fordító Cirle Line-t, meg még másik kettőt 1863-ban nyitottak meg. 27 évvel később itt használtak először elektromos vonatokat.
A metró először a londoni BKV része volt, majd saját társaság alakult számára 1985-ben, a LUL. Vagyis London Underground Limited, a korlátoltságát vállalva küzd a közösségi közlekedésért.

Ami még érdekes a londoni metróban, az pl. az alternatív kultúrpislogós metrótérkép, a Nagy Medve, a The Great Bear. Készítője, Simon Patterson, a metróállomások neveit a kultúránk mindenféle részéről származó nevekkel helyettesítette, mindenféle nótábilis személyekkel, mármint olyanokkal, akik a 20. század végi Britanniából látszottak. Itt tényleg mindenféle hírességeket és sztárokat felfedezhetünk, és ez a válogatás nélküli válogatás nekem nagyon tetszik. A Charles Darwin-csomópontnál pl a következő irányokba szállhatunk át: Henry Ford, Jean-Paul Sartre, Albert Einstein, Bobby Chariton, aki egy focista volt a MU-nál. Kéne írni egy ilyen metróvonalakat és átszállásokat követő/szimuláló gondolatfolyamon alapuló könyvet, vagy filmforgatókönyvet! Hogyan evolucionalizálódunk az egzisztencializmustól a tömegsportig?
Ki melyik negyedben szeretne lakni? A Marie Claire olvasótáborának például biztos tetszene a Cary Grant, Grace Kelly, Auldrey Hepburn, Henry Fonda, Jane Fonda, Peter Fonda és Humphrey Bogart-alkotta vonal, amitől nem messze van a Woody Allen állomás sem. A kevésbé földhözragadtak pedig a repülőtér felé orientálódhatnak: St. Oswald, St. Nicholas, St. Michael, St. John, St. George, és a többiek is errefelé laknak. Szintén merengőknek ajánlom a Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz útvonalat, melynek kettős végállomása fontos választásra kényszerít: Neptunuszt válasszuk vagy Plútót? A tengert vagy a másvilágot? Ilyen kérdéseken ne is törjük sokáig a fejünket /"A világ arcvonala nem értelmiségi tökvakarás" Parti Nagy Lajos/, költözzünk inkább a Marie Curie, James Watt, Thomas Edison vonalra. De vannak itt folozófusok, többnyire nagyok, görögök és franciák; beszámozott Lajosok, festők, zeneszerzők, meg a magyar származású Tony Curtis, akiről sztem ma már kevesen tudják, hogy kicsoda is t u l a j d o n k é p p e n , csak eposzi jelzőjét ismételgetjük serényen.
Simon Patterson műve a Tate Modern-ben tekinthető meg, de sajnos amikor ott voltam, nem láttam. Mint a múzeum honlapján olvasom, a Nagy Medve elnevezést a csillagkonstellációra utalva azért adta munkájának a képzőművész, hogy önkényes és öntörvényű csillagválasztásaira és -elhelyezéseire még jobban felhívja a figyelmet. Továbbá játékosan ássa alá azon hitünket, hogy a térképek és egyéb diagramok megbízható információval látnak el bennünket.

Eme utóbbi bekezdésben igyekeztem úgy fogalmazni, mintha az MTI-ben dolgoznék, de a sejtjeim fuldokolnak a röhögéstől, különösen az ujjbegyeimben. Ez a karrier (is) elkezdetlen marad.

Viszont, a mai HVG-ben is van egy metrótérkép, szintén egy feldolgozás, ám ennek Pattersonnal ellentétben nem az a célja, hogy naiv tájékozatlanságunkat leleplezze, hanem hogy segítsen a sematikus ábrák rácsaiból kitörni, és egy darabka kék eget megpillantani. A New York-i egyetemen ugyanis kimutatták, hogy a londoni metróról készült meglehetősen torz térkép következtében az emberek sokkal többet utaznak, mint amennyi szükséges lenne. A bejegyzésindítő térképre gyorsan mindenki tekerjen vissza, és győződjön meg a saját szemével arról, hogy csak 90° és 45°-os szöget bezáró egyenesek vannak rajta, hogy a Temze egy gyönyörű módon szabályozott folyó, mely után Széchenyi minden bizonnyal sóvár pillantásokkal tekintene egy tetszőlegesen választott magasan elhelyezett nézőpontból (ha látna egyáltalán bármit a fantasztikus kanyarokból a nagy ködben), valamint hogy a belvárosi rész sokkal nagyobb, mint valójában.
"Az utazók jobban hisznek a sematikus, de távolságtorzító térképeknek, mint saját tapasztalataiknak, például inkább utaznak átszállással nyoc percet A és B között, mint hogy 200 métert gyalogoljanak a felszínen" - tudósít a HVG. Az utasok 1/3-a ilyen csacskaságok miatt hosszabb utat tesz meg, mint kellene. Ezért elkészült egy újabb, kevésbé sematikus térkép, ahol már egymást 30 és 60°-ban metsző egyeneseket is alkalmaznak, így a hálózatok ábrázolt nyomvonala valamelyest közelebb áll a valódi domborzati viszonyokhoz és nyomvonalhoz, valamint a távolságokat is igyekeztek reálisabban ábrázolni. Még jó, hogy Széchenyi az előző bekezdésben nem ingatta magát naiv álmokba a tetszőleges nézőpontban, mert ezt a Temzét elnézve, bizony csalódott lenne. Ezen a honlapon mindent meg lehet tudni: http://london-tubemap.com/, ez pedig az új metrótérkép személyesen:

sebaj Sebald!

A tökéletes emlékekkel, énkonstruckióval és fényképekkel foglalkozó angol szerző, akinek regénye Norfolkban játszódik, valójában német. :P
Ez van.

Ez szerinem amúgy annyira komikus :)))

ár/érték az angol antikvár könyvpiacon

ma vettem 8 könyvet kb 10.000 Ft-ért. A férjem jóváhagyta a beruházást.
Úgy örülök nekik! Le is írom a listát.
Mind használt.
Mind angolul van.

1) Don DeLillo: The Body Artist (A testművész)
Amerikai posztmodern, nagyon befolyásos szerző, akinek a könyvei a kritikák és a címek alapján csak úgy hemzsegnek az izgis témákban és kérdésekben. Mielőtt nekirugaszkodnék a hencegésnek, még egyet sem olvastam.
Rájöttem tegnap és ma, hogy az amerikai szerzők sokkal inkább írnak az engem izgató témákról, mint az angolok. De amerikanisztika phD-ra nem akarnék menni.... Reméljük, hogy az angolokból is ki lehet csikarni egy izgalmas témát, csak még nem találtam meg őket.

2) Thomas Pynchon: The Crying of Lot 49 (A 49-es tétel kiáltása)
Amerikai. Posztmodern. Izgalmas. Már olvastam. Magyarul meg is van. A sznoboknak angolul is kell.
Amikor először olvastam, elcipeltem Kálmánt egy postamúzeumba, és releváció hatású felfedezéseket tettem a Thurn und Taxis postahálózatról, majd tavaly megvettük a Thurn und Taxis nevű társasjátékot. Veszélyes könyv.

3) Jim Carroll: The Basketball Diaries (Egy kosaras naplója)
Nagyon szeretem ezt a filmet, mert a komoly téma ellenére is megmarad kamaszosnak, nem úgy, mint pl a Rekviem egy álomért, ami mélyen mélyen összekeveri az ember belső szerveit. Szóval drogos filmet is csak mértékkel.
Ez már a második drogos naplóm lesz, mert az elsőt kamaszkoromban vettem véletlen, szintén egy antikváriumban, címe: Kérdezd meg Alízt! Kölcsönadtam pár osztálytársamnak is, és nagyon menőnek éreztem magam. Ezt a könyvet kevesen ismerik, itt egy link.

Ezután átmentem egy másik angol antikváriumba, ahol még több könyvet vettem. Mindenki láthatja, hogy ideális nap volt.

4) Kazuo Ishiguro: The Unconsoled - nem tudom, mi ez magyarul
Ishiguro kortárs angol bácsi, A nap romjai-t már olvastam, és az Artist of the Floating Word-öt félig (ezt se tudom magyarul). Ez utóbbi egy festőről szól, ergo vannak benne képek. Elhatároztam, hogy befejezem, vagyis elkezdem újból, közben meg majd futtatom az agyamban, hogy alkalmas-e phD-témának. Valószínűleg nem. :)
Szóval szeretjük ezt a bácsit, már csak azért is, mert Norwich-ban tanult a UEA-n, ahova én könyvtárazni jártam, és olvasás helyett mindig bámultam a tavat.

5) W. G. Sebald: The Rings of Saturn (A Szaturnusz gyűrűi)
Ezt a könyvet Norwich-ban mutatta az egyik tanár, azóta el szeretném olvasni. Fogalmam sincs, miről szól, de vannak benne képek :) Mármint nem képeskönyv, hanem a szövegtestbe beleékelve vannak fotók, grafikák, és nem tudom, mi a kapcsolat a szöveggel, de ez egy olyan dolog, amit hátha tovább lehet kutatni phD témának.
A képekhez való ragaszkodásom a magyar szakdolgozatomból származik, hogy ne vesszen kárba, vagyis inkább újra felhasználható legyen az a sok kutatás - persze lehet, hogy semmit se lehet majd kezdeni vele. Az angol szakdogám Keats-szel meg az angol romantika szépségeivel foglalkozott, és azt nem lenne olyan nagy kedvem folytatni... aztán hátha onnan jön majd mégis az ihlet.

6) Hugh Laurie: The Gun Seller (A balek)
Igen, ez az a Gugh Laurie. Kékszemű Dr. House-unk írt egy csuda vicces gengszterregény-paródiát. Már olvastam. Most megvettem. Angolul. Sznob. Vállalom.

7) Tibor Fischer: The thought gang (A gondolat banda??? kábé)
Modern angol irodalom előadáson mintha emlegették volna a bácsi nevét. A címe is tetszik. Hátha valami jó.

8) Haruki Murakami: Norwegian Wood (Norvég erdő)
A jó öreg kedvenc... És ezt a könyvét még nem is olvastam! Ellenben addig nem nézem meg a filmet, amíg a könyvet nem forgattam szorgosan.

Ennyi. Szép nap volt.

Visszatérve a fényképekre. Találtam egy ilyen honlapot:
összegyűjtve a kortárs angol irodalom képesebbik fele.
Ennyi :) :)

Lluvia - Eva Yerbabuena flamenco

Mindenkit bátorítanék egy játékosan groteszk, furamód emberi flamenco-darab egy részletének megnézésére. Nem olyan puccos, kecses, elefántcsonttornyos, amitől az embernek hasfájása lesz, hanem poén, könnyed, és ironikus.Kedvenc táncosom, Eva Yerbabuena társulatának 2009-es Lluvia (Eső) c. showja na ná, hogy nagy siker volt, pl. Angliában... ennek ellenére kevés infot találtam a darabról, ráadásul Yerbabuena honlapja is átépítés alatt.
Lényegalényeg, ebben a 4 perces részletben láthatunk egy részegséget táncoló flamencotáncosnőt, na ná, hogy Yerbabeuna, na ná, hogy zseniálisan. Továbbá lányokat utánzó (parodizáló) fiúkat, na meg persze a figyelmükre pályázó, olykor szögletesített mozgású, olykor fenekükkel csábító kisasszonyokat. A végén meg egy kiváló bulerias Eva Yerbabuenától! Mindenki katt ide.

Akit esetleg érdekel, hogyan lehet egy asztal borogatása közben Rómeó és Júlia módjára flamencozni, az katt ide (De ez már nem a kötelező tananyag része :) )

Ha egy téli éjszakán egy utazó

Kedvet csinálok ma.
Először vegyük szemügyre ezt a szimpatikus férfiút. A szeme csupa kíváncsiság, a mosolya csupa kacérság, mégis - ismétlem: MÉGIS - rezignáltan könyököl ki az ablakon a lányos anyák kedvéért. Pózol. Játszik, hogy komolyan vegyük.
A spaletták hozzá vezetik a tekintetünket. Íves szemöldökén a gondolat egy pillanatra megpihen, majd a párhuzamosokon csúszva lendül tovább az ihlet és a vágy, hiszen megállás nincs, s a pihenők is csupán még több fáradtságot rejtenek magukban.
Italo Calvino.
Bátorkodom úgy tenni, mintha ismerném, tekintetbe véve, hogy ő meg úgy tesz, mintha ismerne engem.

"Egy csomó kötet szanaszét hever, némelyik nyitva, mások rögtönzött könyvjelzővel, vagy szamárfülszerűen behajtott lappal. Látszik, hogy több könyvet szoktál olvasni egyszerre, mást-mást választasz ki a nap különböző óráiban és kis otthonod különböző sarkaiban való olvasásra: vannak, amiket az éjjeliszekrényre szántál, másoknak a karosszék mellett a helyük, megint másoknak a konyhában, a fürdőszobában.
Meglehet, ez fontos vonással egészíti ki arcképedet: elmédben afféle belső válaszfalak vannak, általuk elkülönülhet egymástól az az idő, amikor egy helyben állsz, meg az, amikor szaladsz, váltakozva hol ilyen, hol amolyan párhuzamos célokra összpontosítod a figyelmedet. Vajon mondhatjuk-e ezért, hogy szeretnél egyszerre tövv életet élni? Vagy hogy valójában élnéd is őket? Hogy amit valakivel vagy valahol átélsz, azt elválasztod attól, amit másvalakivel és máshol élsz át? Hogy minden tapasztalásért kielégítetlenséggel fizetsz, amiért csak valamennyi kielégítetlenség együtt kárpótolhat?"

Eme utolsó gondolat végett másoltam ki ezt az egész szakaszt a Ha egy téli éjszakán egy utazó című megfoghatatlan könyvből, de még így sem vagyok biztos abban, hogy érthető, megérthető, együttérthető. Én mindenesetre úgy érzem, mintha engem olvasna ez a könyv, miközben én olvasom.
De nem akarom elpszichologizálni a dolgot (milyen dolgot?).
Vannak itt eltűnt kéziratok, egyetemi zugtanszékek, félbeszakadó novellák, egymást titokban skubizó írók, akik a völgy két oldalán laknak, meghamisított regények, hamisítvány hamisítványai, no meg a hamisítvány hamisítványából létrejövő eredeti. Van még erkélyről ledobott hulla, füstös pályaudvaron füstös kocsma, kaleidoszkópgyűjtemény, kém a forradalomban, könyvekből szobrot faragó művész, és minden más, amivel a kíváncsi olvasót minduntalan tőrbe lehet csalni. Az olvasó pedig partner ebben, tudatosan megy bele mindig a csapdába, mert félrevezetve oly jó lenni. Abszolúte úgy viselkedünk, mi olvasók, mint a regény egyik főhőse, az Olvasó, és kíváncsian várjuk, az Olvasó egész könyvön átívelő története vajon milyen csapda fedelét fogja ránkcsapni.

"Úgy tervezték, hogy Honda motorkerékpáros testőrségem s páncélozott gépkocsim közé beékelődik három Yamaha motoros álrendőr - a kanyar előtt hirtelen lefékeznek. Az én ellentervem szerint viszont ötszáz méterrel előbb három Suzuki motorkerékpáros álemberrablónak kellett feltartóztatnia a Mercedesemet. Amikor már az első, tehát a másik kettőt megelőző útkereszteződésnél három Kawasaki motoros vágott elém, rögtön tudtam, hogy ellentervemet meghiúsította egy ellen-ellenterv; fogalmam se volt, kik fundálták ki."
Személyes kedvencem az azon gondolat dédelgetése, fejtegetése és vele való eljátszása, hogy milyen az, amikor a hegyen lakó író épp születő kéziratát az Olvasónő azonnal szimultán olvassa is lenn a völgyben. Az író meg közben az Olvasónőt lesi, hogy az arcjátékából kitalálja, hogyan tetszik neki a mű, s annak megfelelően alakítsa irományát. És erre az alapszituációra nemtudommennyi változatot olvashatunk.
Meggyőződésem, hogy Italo Calvino találta ki a Web3-t.

span.om

Tegnap, bár sokan észre sem vették, spanyol nap volt.
A google képkereső a "spanish" szóra elsőként egy mexikói grafikát lök ki, kaktusz, poncsó, gitár, sombrero, homok. Aztán zászlókat, és sokadikként ezt a képet, amely annyira borzalmas, hogy muszáj megosztani.A Budapesti Cervantes Intézetnél volt egy kissebb utcai megmozdulás, különböző spanyol ajkú országok sátrainál lehetett volna beszélgetni spanyolokkal spanyolul például. Én az argentinnal bepróbálkoztam, miután elcsigázott kondorkeselyűként már háromszor körbekeringtem a standokat, és megállapítottam, hogy az argentin nő tényleg m i n d e n k i v e l elbeszélget spanyolul. Egyből mondtam is neki, hogy minden nagyon érdekel, szívesen beszélgetek, elvégre azért jöttem, ellenben spanyolul nem beszélek (no hablo espanol.) De ez nem is volt probléma, a néni átváltott lassú és alapszókincs üzemmódba, és simán elbeszélgettünk. Mármint ő beszélt, én hallgattam és értettem. Hoztam is 3 db fotókban gazdag (azokról beszélgettünk) prospektust Argentínáról, szóval már mindent tudok.
Volt flamenco fellépés is, Bucsás Györgyi és flamenco-csoportja táncolt az aszfalton, nagyon nem irigyeltem őket. Szerintem egy hétig behajlítani se fogják tudni a térdüket meg a bokájukat... Amit viszont nagyon irigyeltem, hogy ők felléptek... sajnálom, hogy az én tanárom nem szervez ilyesmit :( Nálunk mindig nagyon nehéz egy-egy koreográfia, legalábbis én meggebedek, de még az ügyes lányokkal sem mennek fellépni... nem mintha olyan sok alkalom lenne a mai magyar flamencora éhes valóságban... ha kicsit ügyesebb leszek, majd propagálom a dolgot. Én totál ingyen is szívesen csetlek-botlok bárhol. Írországban nagyon bírtam a tanárt, mert ő is minden kis zugba szervezett fellépést, amiből egyen én is ugrabugrálhattam. Vicces ebbe belegondolni, hogy mit is produkálhattam ott... hajaj... mert most, Katinak hála SOKKAL jobban táncolok... egyúttal azt is egyre élesebben látom, mennyire messze vagyok. Na, erről most nem merengek többet.
Ami viszont fontos. hogy a Cervantes Intézet a naphoz kapcsolódóan fotópályázatot hirdetett, a nyeremény egy intenzív nyelvtanfolyam! Nagyon lelkesen fotóztam, de csak a nap végével olvastam el alaposabban a versenykiírást... hogy emberek nem lehetnek a képeken. Na bumm. Amin meg nincs ember, az eléggé lapos... :(( Ha túljutnak a képeim a válogatón, kérek mindenkit, ha van ilyen, hogy szavazzon rám a facebookon. Lájk. Me gusta.

magamutogató

gondoltam nem húzhatom ki magam a felelősség alól - ha már könyvespolcokat mutogatok, nem rejtegethetem a miénket sem. Ez az.

így váljon valóra!

Egy barátom mutatott egy linket, ahol komolyan veszik a gyerekeket. Tobzódom. Gyönyörködöm. Kacagok. Továbbá én is akarok egy bácsit, aki megvarrja nekem az álmaimat!




több kép itt: http://www.childsown.com/

paper.back - könyvdizájn és dizájnkönyv

E-könyv? Molykönyv? Jajmileszitt 2100-ban!! (Ha lesz még föld!)
Parázs küzdelem közepében találjuk magunkat: ha mi nem is annyira, az Egyesült Államokban élő embertársaink már bizonyosan. Lehet, hogy az e-könyvek miatt éhen halnak a molyok (Plutellidae), az emberszabású könyvmolyok (homo librensis) pedig csak génmódosított formában (e-liber mutandis) élvezhetik olvasmányaikat?
 Az Amazon elképzelhetetlenül sok nullára végződő pénzösszegeket profitol e-könyv-olvasók eladásából, miközben egyesek már keresztet vetnek a hagyományos könyveknek.
De nem kell félni!!!! Egy frissen megjelent könyv szerint a könyv megmaradásának egyik oka/módja az lesz, hogy az embereknek egyszerűen szükségük lesz rájuk.
De nem olvasni.
Lakberendezni.
Bizony.
Ez a "Books Do Furnish a Room" (A könyvek igenis öltöztetik a szobát) c. kiadvány (írta Leslie Geddes-Brown) egyik tézise, és nekem nagyon tetszik. Illetve lehet, hogy ezt csak a könyvet méltató újságíró mondja az Independent elektronikus (!) verziójában, de mindegy is.
A sznobok, a nekik dolgozó lakberendezők, a szállodák, az otthonos hangulatú kávéházak igenis életben fogják tartani a papíralapú könyvpiacot. Egyre több a design-céllal tervezett könyv, és amíg ennek farvizén elevickél a hagyományos könyvecske is, én nem bánom.
Egyéb más okok miatt sem tartok annyira az e-könyvtől, pl. pusztán oly lehangoló biológiai okok miatt sem, hogy az embernek megfájdul a szeme. Bár... a fülbedugós zenegépek minden fajtájának népszerűsége rácáfol minden lehangoló biológiai okra (füjfájás, fejfájás, halláskárosodás, madárcsicsergésről lemaradás, nénik kihallgatásának elmulasztása a metrón).
Jajmileszitt 2100-ban!
Itt van pár kép a gugliról, bizonyítandó, hogy a könyvek igenis öltöztetik a szobát. Pár ilyen szobát még én is elfogadnék. Ha kell, egye fene, akár könyvek nélkül is. Azt vihetik. Van nekem saját!
Ezen a linken pedig bele lehet tekinteni a Books Do Furnish a Room-ba, és a Surprise me gomb ismételt megnyomásával mindig másik szobabelsőket leshetünk meg.

Na, kedves hipotetikus Olvasó, milyen könyvet vettél utoljára? Én pont egy olyat, amely rólad szól! Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó. Rólad olvastam ma délután.