Az irodalom városa: Norwich

Az UNESCO 2004 óta szeszélyes időközönként kijelöli az irodalom városát. Az irodalom városa cím egy nagyobb koncepció, a Creative Cities Network része. Eme hálózat keretein belül olyan városokat emelnek ki, melyek minden lehető módon támogatják a kicsi, ámde nagyon ígéretes kreatív vállalkozásokat, együttműködéseket. Az irodalom csak egy elem a zene, film, gasztronómia, népművészet és a dizájn mellett. Több kedvenc városom is az irodalom városa lett már, ez itt a teljes lista:
2004 Edinburgh

2008 Melbourne
2010 Dublin

2011 Reykjavik

és idén....
2012 Norwich!

Hogy az irodalom városa lehessen egy település, kell
(1) hogy (a) sok (b) különféle (c) minőségi kiadványt jelentessen meg,
(2) hogy (a) sok (b) minőségi helyi és külföldi irodalmat feldolgozó programja legyen az oktatás minden szintjén,
(3) hogy az irodalom, a dráma és a költészet fontos szerepet töltsön be a város életében,
(4) hogy irodalmi eseményeknek és fesztiváloknak adjon otthont, melyekkel a helyi és külföldi irodalmat propagálja,
(5) hogy legyenek benne helyi/külföldi irodalom ápolását, támogatását felvállaló könyvtárak, könyvesboltok, magán/állami kulturális központok,
(6) hogy a kiadók vállalják sokféle idegen nyelvű irodalom fordítását,
(7) hogy a hagyományos és az új média aktívan támogassa az irodalmat és erősítse annak piacát.

Ennyi mindennek kell egyszerre megfelelni - Norwich az egyetlen kisváros a listán. Kell-e mondanom, hogy Norwich csodálatos hely? Nem kell mondanom. Természetesen nekik is van középkori szerzetesnőjük, aki éjt nappallá téve gyártotta a misztikus irodalmat halovány gyertyafénynél: Julian of Norwich (1342 – 1416).
Van továbbá két egyeteme, egy komolyabb és rondább, a UEA, meg egy művészibb és lazább, a NUCA.

Hogy értsük: a UEA egy meglehetősen geometrikus képződmény, szürke derékszögeit bármelyik posztkommunista lakótelep megirigyelné. Ebből adódóan remek fotókat lehet készíteni róla, és természetesen egy meghatározatlan időpontban és tudatállapotban letörtöltem az összes fotót, ami nekem a UEA-ről volt. Így hát most más fényképét nem is raknám fel ide, akit érdekel, hogy néz ki a University of East Anglia a maga valójában, az keressen rá, aki pedig úgy gondolja, képzeljen el több egymásba szerkesztett óriási betonkockát és betonpiramist sötétített ablakokkal, melyek közül az egyik a könyvtár. Mindezt pedig egy csodálatos park közepébe képzeljük, ahol egy hatalmas tó partján lehet nézegetni a vízimadarakat: egy ellógott előadás szerintem nem is elég arra, hogy körbejárjuk. No, ez a UEA. Ide járt Kazuo Ishiguro. Én nem ide jártam.

Hanem a Norwich School of Art and Designba, ami a mai nevén NUCA, azaz Norwich University College of Art, és amelynek egyik épületének bejáratát szemfülesek már felismerhették a Norwich project záróképeként. A NUCA nem egy hatalmas kampusz, épületei a városban szétszórva találhatók, és a közelben mindig van 2-4 kocsma. Míg a UEA-t hagyományos tudományegyetemnek mondanám, a NUCA inkább képző- és iparművészetet oktat, festészetet, szobrászatot, textiltervezést, kreatív írást, és alkalmazott digitális grafikát, vagy valami ilyesmit. (Félre ne értsünk, a festészetről sem tudom, hogy mi az, nem csak az alkalmazott digitális grafikáról, de annak legalább tudom a nevét.) Szerintem amúgy ez a szak az egyik legjobb: kreatív és még pénzt is lehet keresni vele. Akik ide járnak, például számítógépes játékok lényeit modellezik, kidolgozzák őket a legapróbb részletekig.

tessék, egy NUCA-épület

A NUCA-nak nincsen egy híres diákja sem (még), de majd lesz, hiszen ők is nagymértékben felelősek a város bohémságáért, nyitottságáért, inspiráló hangulatáért. Emlékszem, az SU Barban (HÖK-kocsma - mennyire elképzelhetetlen ez mondjuk az ELTÉn...), amely egy hatalmas átalakított templom volt, délután nem lehetett ülőhelyet találni, és 50 penny volt a tea. Esténként volt felolvasás és filmnézés. Volt még Arts Centre, ahol nagyon jó koncertek voltak, meg utcazenélés, meg a UEA-n is egészen biztosan rengeteg dolog. Szinte hihetetlen, hogy egy egész város a) egységes b) egységesen kreaítv hangulatú legyen... Budapest nem véletlenül nem kapott ilyen díjat.

átjárja a várost

Olvasom George Szirtes blogján, hogy van a városban Writers Centre, azaz íróközpont is. George Szirtes (ejtsd Szörtíz) volt az egyik tanárom anno, egyébként költő és műfordító, és most már a nagyobb presztízsű UEA-n tanít. A google pedig feldobja Magyarországon is megjelent köteteit éppúgy, mint életrajzát. Többek között ő is felelős a kortárs magyar irodalom angol nyelvre átültetéséért: Krasznahorkai, Márai, Rakovszky van a listán.
Itt a link az irodalmi díjról szóló blogbejegyzésére.

(Az itt pedig csak megemlített Kazuo Ishiguro két regényéről korábban is írtam: Ne engedj el, An Artist of the Floating World)