június 30, 2011

Ha egy téli éjszakán egy utazó

Kedvet csinálok ma.
Először vegyük szemügyre ezt a szimpatikus férfiút. A szeme csupa kíváncsiság, a mosolya csupa kacérság, mégis - ismétlem: MÉGIS - rezignáltan könyököl ki az ablakon a lányos anyák kedvéért. Pózol. Játszik, hogy komolyan vegyük.
A spaletták hozzá vezetik a tekintetünket. Íves szemöldökén a gondolat egy pillanatra megpihen, majd a párhuzamosokon csúszva lendül tovább az ihlet és a vágy, hiszen megállás nincs, s a pihenők is csupán még több fáradtságot rejtenek magukban.
Italo Calvino.
Bátorkodom úgy tenni, mintha ismerném, tekintetbe véve, hogy ő meg úgy tesz, mintha ismerne engem.

"Egy csomó kötet szanaszét hever, némelyik nyitva, mások rögtönzött könyvjelzővel, vagy szamárfülszerűen behajtott lappal. Látszik, hogy több könyvet szoktál olvasni egyszerre, mást-mást választasz ki a nap különböző óráiban és kis otthonod különböző sarkaiban való olvasásra: vannak, amiket az éjjeliszekrényre szántál, másoknak a karosszék mellett a helyük, megint másoknak a konyhában, a fürdőszobában.
Meglehet, ez fontos vonással egészíti ki arcképedet: elmédben afféle belső válaszfalak vannak, általuk elkülönülhet egymástól az az idő, amikor egy helyben állsz, meg az, amikor szaladsz, váltakozva hol ilyen, hol amolyan párhuzamos célokra összpontosítod a figyelmedet. Vajon mondhatjuk-e ezért, hogy szeretnél egyszerre tövv életet élni? Vagy hogy valójában élnéd is őket? Hogy amit valakivel vagy valahol átélsz, azt elválasztod attól, amit másvalakivel és máshol élsz át? Hogy minden tapasztalásért kielégítetlenséggel fizetsz, amiért csak valamennyi kielégítetlenség együtt kárpótolhat?"

Eme utolsó gondolat végett másoltam ki ezt az egész szakaszt a Ha egy téli éjszakán egy utazó című megfoghatatlan könyvből, de még így sem vagyok biztos abban, hogy érthető, megérthető, együttérthető. Én mindenesetre úgy érzem, mintha engem olvasna ez a könyv, miközben én olvasom.
De nem akarom elpszichologizálni a dolgot (milyen dolgot?).
Vannak itt eltűnt kéziratok, egyetemi zugtanszékek, félbeszakadó novellák, egymást titokban skubizó írók, akik a völgy két oldalán laknak, meghamisított regények, hamisítvány hamisítványai, no meg a hamisítvány hamisítványából létrejövő eredeti. Van még erkélyről ledobott hulla, füstös pályaudvaron füstös kocsma, kaleidoszkópgyűjtemény, kém a forradalomban, könyvekből szobrot faragó művész, és minden más, amivel a kíváncsi olvasót minduntalan tőrbe lehet csalni. Az olvasó pedig partner ebben, tudatosan megy bele mindig a csapdába, mert félrevezetve oly jó lenni. Abszolúte úgy viselkedünk, mi olvasók, mint a regény egyik főhőse, az Olvasó, és kíváncsian várjuk, az Olvasó egész könyvön átívelő története vajon milyen csapda fedelét fogja ránkcsapni.

"Úgy tervezték, hogy Honda motorkerékpáros testőrségem s páncélozott gépkocsim közé beékelődik három Yamaha motoros álrendőr - a kanyar előtt hirtelen lefékeznek. Az én ellentervem szerint viszont ötszáz méterrel előbb három Suzuki motorkerékpáros álemberrablónak kellett feltartóztatnia a Mercedesemet. Amikor már az első, tehát a másik kettőt megelőző útkereszteződésnél három Kawasaki motoros vágott elém, rögtön tudtam, hogy ellentervemet meghiúsította egy ellen-ellenterv; fogalmam se volt, kik fundálták ki."
Személyes kedvencem az azon gondolat dédelgetése, fejtegetése és vele való eljátszása, hogy milyen az, amikor a hegyen lakó író épp születő kéziratát az Olvasónő azonnal szimultán olvassa is lenn a völgyben. Az író meg közben az Olvasónőt lesi, hogy az arcjátékából kitalálja, hogyan tetszik neki a mű, s annak megfelelően alakítsa irományát. És erre az alapszituációra nemtudommennyi változatot olvashatunk.
Meggyőződésem, hogy Italo Calvino találta ki a Web3-t.

június 19, 2011

span.om

Tegnap, bár sokan észre sem vették, spanyol nap volt.
A google képkereső a "spanish" szóra elsőként egy mexikói grafikát lök ki, kaktusz, poncsó, gitár, sombrero, homok. Aztán zászlókat, és sokadikként ezt a képet, amely annyira borzalmas, hogy muszáj megosztani.A Budapesti Cervantes Intézetnél volt egy kissebb utcai megmozdulás, különböző spanyol ajkú országok sátrainál lehetett volna beszélgetni spanyolokkal spanyolul például. Én az argentinnal bepróbálkoztam, miután elcsigázott kondorkeselyűként már háromszor körbekeringtem a standokat, és megállapítottam, hogy az argentin nő tényleg m i n d e n k i v e l elbeszélget spanyolul. Egyből mondtam is neki, hogy minden nagyon érdekel, szívesen beszélgetek, elvégre azért jöttem, ellenben spanyolul nem beszélek (no hablo espanol.) De ez nem is volt probléma, a néni átváltott lassú és alapszókincs üzemmódba, és simán elbeszélgettünk. Mármint ő beszélt, én hallgattam és értettem. Hoztam is 3 db fotókban gazdag (azokról beszélgettünk) prospektust Argentínáról, szóval már mindent tudok.
Volt flamenco fellépés is, Bucsás Györgyi és flamenco-csoportja táncolt az aszfalton, nagyon nem irigyeltem őket. Szerintem egy hétig behajlítani se fogják tudni a térdüket meg a bokájukat... Amit viszont nagyon irigyeltem, hogy ők felléptek... sajnálom, hogy az én tanárom nem szervez ilyesmit :( Nálunk mindig nagyon nehéz egy-egy koreográfia, legalábbis én meggebedek, de még az ügyes lányokkal sem mennek fellépni... nem mintha olyan sok alkalom lenne a mai magyar flamencora éhes valóságban... ha kicsit ügyesebb leszek, majd propagálom a dolgot. Én totál ingyen is szívesen csetlek-botlok bárhol. Írországban nagyon bírtam a tanárt, mert ő is minden kis zugba szervezett fellépést, amiből egyen én is ugrabugrálhattam. Vicces ebbe belegondolni, hogy mit is produkálhattam ott... hajaj... mert most, Katinak hála SOKKAL jobban táncolok... egyúttal azt is egyre élesebben látom, mennyire messze vagyok. Na, erről most nem merengek többet.
Ami viszont fontos. hogy a Cervantes Intézet a naphoz kapcsolódóan fotópályázatot hirdetett, a nyeremény egy intenzív nyelvtanfolyam! Nagyon lelkesen fotóztam, de csak a nap végével olvastam el alaposabban a versenykiírást... hogy emberek nem lehetnek a képeken. Na bumm. Amin meg nincs ember, az eléggé lapos... :(( Ha túljutnak a képeim a válogatón, kérek mindenkit, ha van ilyen, hogy szavazzon rám a facebookon. Lájk. Me gusta.

június 17, 2011

paper.back - könyvdizájn és dizájnkönyv

E-könyv? Molykönyv? Jajmileszitt 2100-ban!! (Ha lesz még föld!)
Parázs küzdelem közepében találjuk magunkat: ha mi nem is annyira, az Egyesült Államokban élő embertársaink már bizonyosan. Lehet, hogy az e-könyvek miatt éhen halnak a molyok (Plutellidae), az emberszabású könyvmolyok (homo librensis) pedig csak génmódosított formában (e-liber mutandis) élvezhetik olvasmányaikat?
 Az Amazon elképzelhetetlenül sok nullára végződő pénzösszegeket profitol e-könyv-olvasók eladásából, miközben egyesek már keresztet vetnek a hagyományos könyveknek.
De nem kell félni!!!! Egy frissen megjelent könyv szerint a könyv megmaradásának egyik oka/módja az lesz, hogy az embereknek egyszerűen szükségük lesz rájuk.
De nem olvasni.
Lakberendezni.
Bizony.
Ez a "Books Do Furnish a Room" (A könyvek igenis öltöztetik a szobát) c. kiadvány (írta Leslie Geddes-Brown) egyik tézise, és nekem nagyon tetszik. Illetve lehet, hogy ezt csak a könyvet méltató újságíró mondja az Independent elektronikus (!) verziójában, de mindegy is.
A sznobok, a nekik dolgozó lakberendezők, a szállodák, az otthonos hangulatú kávéházak igenis életben fogják tartani a papíralapú könyvpiacot. Egyre több a design-céllal tervezett könyv, és amíg ennek farvizén elevickél a hagyományos könyvecske is, én nem bánom.
Egyéb más okok miatt sem tartok annyira az e-könyvtől, pl. pusztán oly lehangoló biológiai okok miatt sem, hogy az embernek megfájdul a szeme. Bár... a fülbedugós zenegépek minden fajtájának népszerűsége rácáfol minden lehangoló biológiai okra (füjfájás, fejfájás, halláskárosodás, madárcsicsergésről lemaradás, nénik kihallgatásának elmulasztása a metrón).
Jajmileszitt 2100-ban!
Itt van pár kép a gugliról, bizonyítandó, hogy a könyvek igenis öltöztetik a szobát. Pár ilyen szobát még én is elfogadnék. Ha kell, egye fene, akár könyvek nélkül is. Azt vihetik. Van nekem saját!
Ezen a linken pedig bele lehet tekinteni a Books Do Furnish a Room-ba, és a Surprise me gomb ismételt megnyomásával mindig másik szobabelsőket leshetünk meg.

Na, kedves hipotetikus Olvasó, milyen könyvet vettél utoljára? Én pont egy olyat, amely rólad szól! Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó. Rólad olvastam ma délután.