Csupa részlet ez a film: fekete-fehér elegancia, darabkák az emberi testből, többnyire szemek persze, továbbá ruhadarabok, luxusszálloda mosdójának tükröződése, pirosra lakkozott körmök, csilingelő övcsatt.
Tetszik. Megveszem.
Mármint a férfit.
És részletre, mert egyelőre csak úgy engedi a rendező úr.
Racionalizálok. Míg a letisztult színvilág hűsít, a képekben és szövegben (Jude Law tompán suttogó hangján előadott) töredékesség felpezsdíti a hangulatot.
Na de tényleg csak részletre lehet megvenni, rendező úr?
Neeeeem! Meg van rajtunk könyörülve, aki a rejtélyek zegzugát végigvárta, megérdemli, hogy a zárókép(ek)ben a teljes képet befogadhassa, rálásson erre a szerelmi geometrikus alakzatra (vajon hány szöge lehet?), s egy Eiffel-toronyra komponált hideg kék képben elfeledkezhessen a szeptemberi kánikuláról.
Én, a néző, meg kell valljam, azzal a telefonzsinórral vagyok gúzsba
kötve, aminek kagylóba torkolló végét Jude Law tekerte a nyaka köré,
nyakkendő gyanánt.
Az én kedvenc Guy Ritchie reklámom ez:
VálaszTörléshttp://www.youtube.com/watch?v=q1dYv_gKTA8
(Nem a pasi - aki a nőmnek jön be-, és nem a nő - aki egy csomó pasinak bejön - miatt)
ó, hát én mostanáig nem is tudtam, hogy ilyen filmreklámok is vannak! Eléggé le vagyok maradva :)
VálaszTörlésNagyon jót szórakoztam azon, amit átküldtél! Tetszik, hogy van Madonnának egy ilyen ironikus arca is :) Nem fél bohócot csinálni magából.