Barátkozás egy gondolattal: Vicente Amigo

Időnként sikerül Magyarországra szervezni egy-egy flamenco császárt vagy istent, fogalmam sincs, hogy kinek, vagy hogyan, de szívesen lennék az asszisztense, vagy dolgoznék a munkakörében.

Vicente Amigo

Múlt héten két flamenco-esemény is "megmozgatta Budapestet", de nagyon másképp ám! Kedden, december 13-án a RAM Colosseumban lépett fel A Flamenco világöröksége - Sangre Nueva & Jóvenes Flamenco című produkció, melyet a Spanyol Nagykövetség és a Cervantes Intézet  közösen hozott ide. Idézem a beharangozót: "a flamenco legjava gitárra, énekre és táncra komponálva. Egyetlen alkalommal most Budapesten is látható az a táncegyüttes, amely produkciójával az UNESCO világörökség részévé emelte a flamenco táncot. A Kihagyhatatlan élmény a RaM Colosseum nagyszínpadán!"

Na ez így egészen biztosan nem igaz, és jól seggbe kéne rúgni azt a marketingest, aki egy ilyen mondatot le mer írni.
Az ő munkakörében nem dolgoznék.

Mindenesetre az előadásban a folytonos székpakolás, és az ebből eredő hosszú csendek számomra elég nehézzé tették, hogy úgy istenigazából belefeledkezzem a zenébe. A színpadon gitárosok, énekesek, és táncosok váltották egymást, különböző kombinációkban: úgy éreztem, túl nagy nekik a tér, hogy ekkora teret nem tudnak beénekelni, vagy megteremteni azt az intimitást, ami a flamencóhoz kell. /Vagy csak túl távol ültem?/ És az, hogy folyton át- és újrapakolták a székeket, mikrofonokat, kontrollhangfalakat, ismételten csak a leküzdendő tér tágasságára irányította a figyelmet... Na ez nem tetszett. De a tánc az jó volt. Egy női és egy férfi volt, először szólót táncoltak, majd közösen egy farrucát. Találtam a neten egy videót, ahol először sokat beszélnek (ezt a részt átugrottam), majd a lány táncának egy részlete nézhető meg. Egyébként pedig, ami a videóból sajnos le nem szűrhető, ámde releváns  tartalom, hogy csak ott és csak akkor lehetett kiguvadt szemmel nézni, ahogy egy f é r f  i alegriast táncol /persze miért ne táncolhatnának, csak úgy ánblokk kevesebbszer láttam férfi táncost, mint nőt/.
Mint azt később megállapítottuk, nagyon tudtak ezek a táncosok, csak nem rakták oda magukat, nem akarták a legjobb formájukat hozni, elkápráztattak minket takaréklángon.

Erről a minketről azért még írnék. A RAM Colosseum "A főváros első élményszínháza". Ez a szlogenje. Itt az Experidance játszik, továbbá operetteket és bármi mást is bemutatnak, amelyhez nagy hely kell a színpadon. A közönségben tudhattuk az ország mamagésáját is. Engem nagyon idegesített a folyamatosan kialakuló vastaps /bárkivel beszéltem, senki mást nem zavart amúgy.../, szóval az én készülékem lehet rozsdás, de szerintem 1) nem volt ez akkora nagy vasziszdasz 2) amikor még nincs vége a táncnak, még a táncos nem fejezte be, ne tapsoljanak bele. De hát ez egy ilyen este volt.

Adódik a kötőelem, hogy ezzel szemben... Na de ezt a degradáló hangnemet tegyük félre, mert jó volt a Colosseumos flamenco, csak nem annyira, mint ahogy megfellengezték, illetve eltörpülgetett a szombati Vicente Amigo koncert mellett. Most akkor nem hasonlítom össze a helyszínek névmágiáját, de ez a koncert a Művészetek Palotájában tartatott, és a végén állva tapsolt a közönség. Vicente Amigo arról nevezetes, hogy a számára készülnek a legművészibb képeket bemutatni akaró, épp ezért jó semmitmondó flamenco kliippek, mint például ez, és hogy ezen a klipjén nem tudtam visszatartani a nevetést. De most hogy egy kicsit védjem, a képi világért nem ő a felelős, a vízben a kéz igenis jó ötlet, amit ebben a klipben láthattok, és a zene az meglehetősen odavág, no.


Jut eszembe, Vicente Amigo videokliprendezői pozícióját sem utasítanám vissza.
Vagy az ő asszisztenséét.

Daniel Navarro

Ilyen akusztikus varázslást hallgatni a MÜPÁban közel két órán át engem még másnapra is másállapotba ringatott, és időnként még mindig azon kapom magam, hogy elfelejtem becsukni a számat. Van ez így. /Remélem most mindenki úgy olvas, hogy Vicente Amigo csörgedezik a fülében!/

A koncertre Vicente hozott még egy gitárost, egy fantasztikus énekest, két cajónost, és egy táncost, aki a már emlegetett Daniel volt. (Itt van róla a blogbejegyzés.) Az összes zenész mosolyogva, meg nem játszott könnyedséggel játszott a színpadon, csodálatos volt őket nézni is, nem csak hallgatni. Daniel másfél órát compasolt /tapsolt/ azért, hogy két számban táncoljon - ez ám az alázat! A világsztár gitáros pedig simán alájátszott, kísérte, előre engedte - ez is ám alázat.

Teljesen odavagyok ettől a Danieltől (is)! Mellette is el tudnék képzelni valamilyen pozíciót! :-)

Világvége, haláltánc, ember

Nézzetek hátborzongató dolgokat youtube-on, majd utána színházban is.
Szegedi Kortárs Balett: Carmina Burana
Annyira dinamikus és tökéletes ez az előadás, annyira magába varázsoló, és főleg a végén: drámai, hogy tisztára libabőrözve néztem végig, és utána is még kellett fél órát üldögélnem a MÜPA előcsarnokában a kockafotelben, hogy lenyugodjak.
Összefüggő történet nincs, egy ad-hoc hierarchia szerint szerveződő, rongyokba csavart posztapokaliptikus embercsoport vergődése, egymással és a természetfelettivel való kapcsolata elevenedik meg, teljesen új értelmet adva Carl Orff középkori világi (underground) versekre komponált zenéjének.

Keresztes Dóra vágánsköltészet ihlette grafikái

Nem tudom, ki mennyire érzi ingének, hogy az emberiség jövőjéről gondolkodjék... elég jó hobbi ez, itt az ideje elkezdeni! :-) A pesszimista verziót mindenféle science fictionök már közel hozták hozzánk: az elmúlt pár év termése alapján lesz itt meteor, vízözön, háború, és világégés. Az okokkal ez a balettelőadás most nem foglalkozik, azonban nem túlzottan bizakodó az emberek ember voltának megtartása felől... Pontosabban egyfolytában a nagy kérdést lebegtetik: akkor ők, akiket hol sután, hol pedig kecsesen mozogni látunk most akkor emberek vagy nem emberek?

Aminek kapcsán naná, hogy megkerülhetetlenül felmerül a kérdés: mitől ember az ember? Mitől más, mint a többi állat? Társadalomhoz hasonló rendszereket pl. a hangyák, vagy az elefántok is létrehoznak, és bár nem vagyok etológus, előfordulhat, hogy azok a csoportok jobban funkcionálnak, mint egy mindentől rettegő, babonás, szervezetlen embercsoport...
Előfordulhat, hogy a kommunikáció képessége emel ki bennünket az állatok közül... Úgy értem, a narrativitás, a történetmesélés. Kapcsolattartásra szinte minden faj képes, absztrahálni azonban, ha jól tudom, csak mi, emberek tudunk. Mi értünk meg olyan dolgokat, hogy múlt, jövő, balsors, védő kar. És mivel ez egy táncelőadás, ahol nem beszélnek (bár néha énekelték a dalokat), a nyelvtől megfosztottság ismét az ember állatiasságát hangsúlyozta, nem pedig a világ verbális újjáalkotásának képességét.

A második jelenet egyébként (már ahogy én értelmeztem) éppen a világégés utáni embercsoport kommunikációs lehetőségeit mutatja meg: nyelv híján mozdulataikkal kommunikálnak. A törzsfőnök előtáncolt egy eseményt, mondjuk hogy milyen félelmetes nagy vadat / démont látott, a többiek pedig utánatáncolták: így már mindenki értette a dolgot, sőt, mindenki ugyanúgy értette. Egyes elméletek szerint amúgy pontosan így kezdődhetett az emberi nyelv is: az emberek miközben kalandjaikat ecsetelték, hangokkal kísérték az előadást, utánozták a fenevadat, a Mariska nénit, és a fák hangját, majd ezek a hangsorok rögzültek az adott jelentéshez, és hopp! kialakult a beszéd. Természetesen még n darab más elmélet is létezik, amelyeket szintúgy logikusan fel lehet építeni, és meg lehet érvelni.

Az O Fortuna eredeti szövege a Carmina Buranában

Ahogy az előadást néztem, és az emberség mibenlétén gondolkodtam, a táncosok egyre-másra táncoltak hol az ösztön elemeiről, hol magasabb rendű cselekvésekről / érzésekről. Természetesen volt egy fiú meg egy lány, akiknek a szólói / kettősei kapcsán időnként egy lehetséges szerelmi szál a fókuszba lebegett, aztán ki is libbent onnan. Akkor, ott, a Müpa karzatán, hiányoltam is ezt a fókuszt: mi az, hogy ilyen keveset szerepelnek a szólisták? Hiszen ők foghatnák össze a történetet egy kerek egésszé, aminek, Arisztotelészt követve, van eleje, közepe, meg vége! Kíváncsi lettem volna a történetükre, jobban meg szerettem volna ismerni. Ergo pontosan azt a narratív szálat kerestem, a mesét, egy cselekményvonal A-ból B-be tartását, az értelmet, aminek a keresése talán emberségünk/tudatosságunk egyik alappillére. Na, aztán ilyen nincs az előadásban. A rendező, Juronics Tamás, nem adja meg nekünk ezt a kegyes és ismerős momentumot: a fiú és a lány nem szerepel eleget, és nem rajzolódik ki sem egy Ádám/Éva, sem egy Rómeó/Júlia történet. Bár különösen a lány, mint az esendőség és emberség képviselője, nagyon fontos szereplő, nem az ő kettősük köré szerveződik az előadás. A törzs, az emberiség, velük is, nélkülük is sodródik.

Kicsi az ember ebben az előadásban, s ez igencsak idegen a mai Cosmo-világtól. Ellenben nagyon is közel áll a középkori elképzelésekhez, ahol a jelenségeket az emberek hierarchikus rendbe sorolták, s az ember, bár a lánc csúcsán állt, mégis kicsi volt. Eltörpült az Isten mellett, leborult az Isten előtt. (Ez a hierarchialáncolat fog a reneszánsz folyamán átértelmeződni: magára néz az ember, hogy jé, én ennyi más lénynél különb vagyok, és örül, aztán jut el a mához, ahol az embernek már szét se kell nézni, mert kiirtotta maga körül a lényeket.) Továbbá a középkori gondolkodásmóddal megegyezően, itt is minduntalan jelen van a Halál, kikerülhetetlen, elfeledhetetlen.

A dolgok rendje, 1579

Kicsi az ember, a hatalmas térben láncok lógnak, egy fekete démon/isten is megjelenik időnként. Ezzel az istenséggel, amit, mint utólag megtudtam, a címlapon Halálnak írnak, fura viszonyban vannak a világégést túlélt emberek: rettegnek tőle, de a háta mögött gúnyolják, közel futnak, megrúgják, elfutnak, lefejezik, bebújnak a palástja alá... Ellenség a halál? Megszelídítik a halált? Vagy ők szelídülnek meg? Természetes a halál?
Ez az egész előadás egy kortárs haláltánc?
Azon pedig, hogy a Halál óriásbábját ugyanaz a táncos mozgatja, akit korábban törzsfőnöknek néztem (és aki a koreográfus is volt), azóta is gondolkozom...

Haláltánc egy XV. századi freskón

Végezetül idelinkelem a nyitójelenetet egy másik felvételen, amely kicsit rosszabb minőségű, ellenben hosszabb, feltűnik benne a Halál, valamint nem csak az O Fortuna hallható.Link.