december 03, 2011

Mert megérdemlem (Földtenger varázslója)

Földtenger varázslója és az európai múlt
Az animékhez való viszonyulásom bizonytalanságokkal és óvatos tapogatózással fűszerezett lelkesedés. Bár a sok erőszakra kihegyezett, értelmetlen sorozat (ld Songoku) taszít, a legjobb filmélményeim  között is listázok animét. (A vándorló palota, ha már nevesíteni kell.)Amiben még sosem csalódtam, az a Studio Ghibli. A Ghibli arabul (mediterrán) szelet jelent, Miyazaki Hayao főrendező személye és munkássága pedig abszolút garancia arra, hogy új, friss, és inspiráló légáramlatok érkezzenek minden újabb egész estés filmben.

Hubert Robert: The Old Bridge (1775)
A Studio Ghibli kapcsán ezekre mindenképp számíthatunk:
1) korunkra, életünkre, problémáinkra reflektáló történet, úgymint identitásválság, szerepzavar, környezetszennyezés, háború
2) fiatal lány hősnők, akik szeretnek/tudnak repülni
3) többnyire irodalmi témák alapján megalkotott történet, tágabb értelemben vett adaptációk
4) az európai szem számára is ihlető, igényes látványvilág, értsd: kiváló kompozíciók; az európai kulturális örökség aktivizálása
5) valaki japánul mindenképp dalra fakad (amit nem feliratoznak, holott)
Nem akar szembenézni.
Legutóbb a Földtenger varázslója című animét láttam a Studio Ghiblitől. A rendező ezúttal nem Hayao, hanem a fia, Goro Miyazaki. Bár egy kicsit még dolgozhatott volna a forgatókönyvön, jól helytállt magáért. Úgy olvastam, egy négy vagy öt kötetes regényciklus alapján írták a filmet, és már a kötetek számát illető bizonytalanság is jól mutatja, hogy igen kaotikus anyagból kellett a stúdiónak egységes egészt létrehoznia. Ez főleg az első sok percben nem sikerült, amikor zavaróan rövid jelenetecskék követik egymást, főszerepben mindig más karakterrel, mindig más helyszínen, más lelkiállapotban. Persze tudjuk, hogy ők mind, és főleg a hogyanok, fontosak lesznek, csak zavaróan kidolgozatlan az egész.

Hamlet és Artúr király kardja: aktualitások európaiaknak
1. Remek nyitójelenet, tengeri vihar, káosz: baj van a világban, nagy baj, amelyre immár nem csak jelek utalgatnak, hanem a káosz valósággá vált.
2. A bölcs király uralkodik. Reneszánsz palota, mozaikok, tükörpadlók. Mielőtt még beleélnénk magunkat, hogy ő lesz az, aki rendet csap az egyetemes felfordulásban, meggyilkolják. A saját fia gyilkolja meg.
3. öregember megy, megáll.
4. fiatalembert megtámadják a farkasok
5. öregember megmenti fiatalembert
6. öregember és fiatalember mennek
7. öregember és fiatalember mennek
8. öregember és fiatalember mennek
Ami az én bajom, hogy a dialógusok abszolúte nincsenek kidolgozva, ennek okán a kis részek között nincs kapcsolat, és céljukat (hangulat- és jellemábrázolás) nem érik el.  De azért érdemes tovább nézni.

Ami mindennél jobban tetszik: még sosem láttam rajzfilmben depressziós, sőt időnként skizofrén főhőst. Egyrészt apagyilkos, másrészt hallucinál (a drogokat sem vetné meg), harmadrészt nem találja az élete célját, negyedrészt életunt (élet és halál mindegy neki). Ha nem lenne az öregember, aki A varázsló, hamarabb belehalna az identitásválságba, mint Hamlet. Ám a varázsló, valamilyen okból felkarolja. Sajnos ez ok nem derül ki, bár lehet, hogy nem is kell különösebb ok ahhoz, hogy felkaroljanak valakit: egyszerűen csak az élete értékes, túl sok ígéretet hordoz ahhoz, hogy veszni hagyják. Később, a fináléban, a gonosz varázsló mond valami olyasmit, hogy Hamletünk a kulcs az örök élethez, de ezt egyrészt az elején, a közepén, és a vége előtti pillanatban sem tudja még sem Hamlet, sem a jó varázsló, másrészt erőltetett is valamelyest.
Az életet hányingerrel fogadó, tükörpalotából menekülő fiú önmagával és bánatával van elfoglalva, miközben (mint azt a nyitójelenetből megtudhattuk), valami bűzlik Dániában. Ezzel ő jelenleg még nem törődik, az önmagával való szembenézés minden energiáját leköti. Igazi vivódó európai hős. (Kicsit kevéssé kidolgozva.)
Ha nem lenne a lány, el is süllyedne az ingoványban. De van a lány, aki teljes elutasítással reagál a rezignált köldöknézésre, a fiú tekintetét pedig a világban lévő bajra irányítja. Hamlet amúgy most sem lépne (v.ö. mai világunk felnőni nem akaró férfiaival a Hollywoodi filmekben, Másnaposok, Adam Sandler, satöbbi.) (Erről van egy remek cikk a Filmvilágban (2011. június).), ha a gonosz erők nem állítanának számára csapdát, amelybe bele is sétál, foglyul is esik, skizofrénná is lesz, s az örök élet elnyerésének eszközévé válik.
És igazából a gonosz némber banya tartja a legnagyobb görbetükröt mai korunknak: azért billentette ki az egész világrendet, lökte fel a dominókat, indította el a lavinát, mert fél a haláltól és az öregségtől. Na jól megkaptuk! Az idősb Miyazakira amúgy is jellemző korunk problémáinak plasztikus ábrázolása, köntörfalak ledöntése, a szemünk felnyitása saját megtagadott felelősségünkre a bolygónk iránt. (Erről is olvasható egy tartalmas cikk a Filmvilágban, szintén 2011 június.)  A Földtenger varázslójában az antagonistának egyetlen célja van: megőrizni fiatalságát örökké. És ezért minden(ki)t hajlandó feláldozni. A fiatalság hajszolásában mindent elpusztít maga körül, a haláltól pedig betegesen retteg. Nekünk, kortalanságot hajszoló botoxos ránctalanoknak képernyővédőre kellene raknunk a képét: félelmetes, hogy a film végére milyen ocsmány és megszállott gnómmá változik, belsejének alaktalan és embertelen másává.
Mert megérdemli.

Szembenéznek napjaink rémével.
 
Szelítítsük meg sárkányainkat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése