november 10, 2012

Mina Ghadiani grafikái

Mina Ghadiani 1983-ban született Iránban, 1996-tól Németországban él. Illusztrátor, grafikus. Van valami vadság és meseszerűség, egyfajta feszültség a mégis nagyon harmonikus munkáiban, ami rabul ejtett.


Ez az egyik kedvenc képem. Hülyeség mondjuk ezt kijelenteni, mert kábé az összesre elmondhatnám. De mégis. Van ez a Marilyn Monroe-ajkú steril arc Auldrey Hepburn-napszemüvegben, szamárfüllel ÉS ördögi szarvakkal, hatalmas reneszánsz gallérral és falevelekkel, mint egy Green Peace-aktivista. Az egész engem a Bolondra emlékeztet A viharból.


Ez egy meseillusztráció. Olyan random módon folynak egymásba a színek, mint az oviban azokon a lekapargatós képeken. Hiába az optimista kék háttér, miért hullanak le a furulyás nyomában a madarak a földre?


Nyilvánvaló, hogy aki Bob Dylant rajzol, azt én szeretni fogom. Kiválóan elkapta az ifjú Dylan vonzerejének lényegét: amennyire rakoncátlan a haj, annyira szabad az ember. Nagyon.


Még egy meseillusztráció, a bölcs király, akinek csak az egyik orcája fürdik a fényben, a másik gondterhelt.

 
A kísértés című kép. Ez látható a Novum szeptemberi címlapján, emiatt vettem le az újságot a polcról. A kép tehát működik.



 Teniszező dervis. Hatszor.


Ez a dervises-medúzás kép ugyanolyan színeket használ, mint az monroes-bohócos, amivel indítottam, mégis mennyire más az egész. Vajon az a kék víz vagy ég? A medúza hívná a vizet, de annyira ejtőernyőnek néznek ki, hogy nem merném 100%-ra kijelenteni a vizet. Mondjuk a derviseknek nem is kellene ejtőernyő, ha repülőkből támadna kedvük kiugrálni, hiszen a bő szoknyájuk helyettesítené ezt a funkciót.


Itt jön két rózsaszín díva.


A végére hagytam a szögesdrót előtt pózoló punkot.



november 06, 2012

A nagy fehér kiárusítás - klímaváltozás és művészet

Találtam néhány érdekes képet, amik a Cape Farewell projekt keretében készültek. Ez egy naaagy brit összművészeti összefogás, mely a klímaváltozásra hívja fel a figyelmet. Vannak mindenféle programok és megmozdulások, és ahogy én kivettem, a mellébeszélés mellett tények is.  Van, aki az eddigi legsikeresebb ilyen témájú programnak tartja.

Jövőleértékelés
Mivel most alapvetően tök mást kéne csinálnom (előadást írni, sőt, gondolkodni), nem mentem utána a dolognak nagy részletességgel. A szlogent mindenesetre megosztom, mert tetszik: Climate is Culture. A klíma kultúra. A honlapot szintén megosztom, mert tetszik a menüje. http://www.capefarewell.com/

Most az érdekes képek jönnek, David Buckland fotográfus alkotásai.

A nagy fehér kiárusítás

Ő mellesleg az egész Cape Farewell vezetője. Nem találtam meg, milyen technika, hogy egyszerűen csak jégtömbre vetít, vagy bonyolultabb, vagy photoshop. Szerintem minél egyszerűbb, annál jobb. Meg azon gondolkoztam, jó is-e ez a projekt, azon túl, hogy érdekes. Meg hogy mitől működik.

A szomorúság elolvad

Össze-vissza dicsérik a neten, meg nekem is tetszik, úgyhogy talán kijelenthetjük, hogy működik. Szép nyugati civilizációs alapmondataink közhelyekké olvadnak a jégtáblák falán.

Önmagunk megvetése, nagyravágyás, önszeretet.

Aztán a közhelyek visszafagynak az arcunkra. Ebbe az ironikus tükörbe akkor sem jó belenézni, ha cinikus közhelyekkel vértezzük magunkat. Leolvaszt minden védekező és önigazoló mechanizmust, Freud a kanapé mögött kucorog meztelenül a sötétben.

Bevásárlókocsin gurulunk a pokolba.
 

Aztán maga a szembesítő eszköz is cseppenként elfogy - megnyugodhatunk, megnyugodhatnánk, már nem kell önreflektálni. De hol lesz akkor már az ön...

A forró szél borzalmasabb, mint a sötétség.