Térképek máshogy

A térkép, hogy igazat adjunk Michel Foucault-nak, kőbe vési az erőviszonyokat, hatalmi struktúrákat, valamint egész elképzelésünket a világról, amelyben élünk. A térképek, főleg a régiek, a kézzel rajzoltak, meg amiken sárkányok is vannak (erről itt írtam), igen szórakoztatóak. A 19. században aztán kifejlődött a kartográfia tudományos(nak álcázott - hogy megőrizzük a Foucault-i szkepticizmust) módszere, és azóta nem sok hely maradt a térképészetben a kreativitásnak. Nem elég, hogy eltűntek a csalogató fehér foltok Afrika közepéről, de Európán belül sem maradt nagyon feltérképezetlen terület.

A térképészeknek, pl. Angliában és Írországban az Ordnance Survey készítőinek, szabad bejárásuk volt mindenhova, sőt, kötelező volt őket mindenhova beengedni, hogy tudományosan és precízen feltérképezhessék az országot. Ez persze a személyiségi jogok és egyáltalán a biztonságérzet ideiglenes felfüggesztését követelte a lakosoktól, akik még így is csak feleannyira érezték magukat kiszolgáltatottnak, mint mondjuk ezidőben az amerikai őslakosok.

És persze egy térkép többnyire azt mutatja, amit mutatni akar az a hatóság (hatalom), amely megrendelte. Például rajta van-e a világtérképen Tibet? Vagy amin középiskolás koromban sokat tűnődtem (elsőkézből való tapasztalatok híján): Magyarország térképén olyan szép nagy és zöld az Alföld, nincsenek benne zavaró barna foltok, ráncok, gyűrődések, és még városok se - akkor az Alföld üres?

A világ ábrázolásának lelki szemeink előtt lebegő módja egyrészt hagyományos, ezért tekintélye van, másrészt konvencionális - azért van így, mert így szoktuk. Igen megtisztelő Afrika számára, hogy ő van a középpontban, de azért mindannyian tudjuk, hogy nem afrikai országokban dől el a világpolitika. (Pedig ha tudomást vennénk az AIDS-ről, meg a world food crisis-ról,  azaz globális élelmiszerválságról, ami a magyar sajtó ingerküszöbét egyszerűen nem is éri el, de amikor Írországban voltam, sokat beszéltek róla...)

Egy mondatban, mert már elvesztem lassan a saját fonalamat: nem csak a történelmet írják a győztesek, de a térképeket is ők rajzolják. Ezért tetszenek annyira az alternatív térképek. Játékosságba és kreativitásba burkolják a lázadást. Persze a lazává vált nyugati világlátás ellen nem olyan nehéz lázadni, mint mondjuk az iszlám ellen, de azért mégis. Legalább egy kis felülemelkedés a konvencióinkon.

Lássuk, milyen a világtérkép, ha másmilyen.Van néhány egészen kreatív változat, és néhány nem annyira.

Na, vajon hogyan néznek ki az időzónák a déli sarkon?

És vajon mi van a földgömb másik féltekén a miénknek megfelelő részen?

És vajon hol isszák a legtöbb tejet? (Ez azért nem meglepő.)

Ha a világon mindenki egy városban lakna, akkor az jó nagy város lenne. De mégis mekkora? Itt van néhány elképzelés, amely különböző nagyvárosok népsűrűségi eloszlása alapján kalkulálja ki, hogy mekkora is lenne ez a mepapolis. Nem tudom, hogy Párizs valóban ennyire sűrű-e. Franciások, mit mondtok?

Melyek azok az országok, amelyeknek egyáltalán nincs tengerpartja?

Na, nézzük, hol milyen böngészőt használnak az internetezéshez.

Ha külföldre utazol, és hazai ízekre vágysz: hol is van McDonald's? (Piros: van. Kék: régen volt, de már nincs.)

Milyen alakúak a konnektorok?

Végül: ez itten New York térképe, rajta a három szín azt jelöli, mi miatt panaszkodnak a telefonos segélyhívón, vagy hogyishíjják, a lakosok. Tanulság: Északnyugat New York zajos,  a többi meg szemetes. A rózsaszínnel jelölt graffiti nem zavar senkit.

Forrás, és még több térkép: http://www.buzzfeed.com/awesomer/maps-you-never-knew-you-needed