Pszichogeográfia VI. Alapszavak: Flaneur

A FLANEUR

Ez nem flaneur. Bryan Talbot: Alice in Sunderland

Ő az, aki sétálgatván mindenért felelős. Az ő pszichéjén keresztül észleljük a várost. Hogy merre megy, mit néz meg, jegyez fel, fényképez le egyéni döntéseinek eredménye. Gyakran ösztönös. Nem racionális. A flaneur az a személy, aki átírja a már meglévő kapcsolatokat, és újakat hoz létre. Milyen kapcsolatokra gondolok? Például átgázol a térképen, nem racionálisan használja a teret: letér a főútvonalakról, többször végigmegy ugyanazon az utcán. Az utcaképet máshogy tagolja, nem egymás mellett nézi a házakat, ahogy szoktuk, hanem a házfalak mélységében, kulturális rétegzettségében. A graffitit összekapcsolva mondjuk a 19. századi épülettel meg mondjuk az 56-os golyónyomokkal a házfalon.

A fleneur az a személy, aki szembeszáll a mágnesvasutakkal és a lerobbant csömöri hévekkel, és gyalog veszi nyakába a várost. Visszaveszi az utcát a forgalomtól, ami, mondjuk egy pekingi flaneur esetében, nem kevés kockázattal járó feladat. De a pesti utcák is tudnak ám olyan szmogosak lenni, hogy ha lenne célja a flaneur sétájának, minden bizonnyal egy tüdőszűrőt ejtene útba. Csakhogy nincs neki célja. Erről majd később.

A flaneur régen férfi volt. Ezzel nem azt mondom, hogy most androgün, hanem hogy ma a nyugati kultúrában már nem ellenséges az utca a nők iránt. Már mehet egyedül a nő az utcán, nem ütközök társadalmi normákba, és a közbiztonság is javult. Azokhoz az időkhöz képest, amikor például olyan sűrű volt a szmogos köd a századforduló Londonjában, hogy egy gyilkos, például egy Hasfelmetsző Jack simán el tudott rejtőzni a ködben. Ma már az utca biztonságos terep ahhoz, hogy nők is sétáljanak kényükre kedvükre, és pszichogeográf megfigyeléseket tegyenek.

Iain Sinclair & Dave McKean: Slow Chocolate Autopsy

Illetve az utca nemekre való tekintet nélkül veszélyes: a gettó, vagy a "rossz környék", a hírhedt negyedek, például a Die Hard 3-ban megjelenített Harlem egyaránt végzetes lehet férfire és nőre. Aki nem látta a Die Hardot, annak elmondom, hogy a film egyik első jelenetében Bruce Willisnek ki kell állnia alsónadrágban a Harlem közepére egy "Gyűlölöm a niggereket" felirattal a nyakában. Ezt nyilván nem jószántából teszi, hanem zsarolják, és a helyzet el is indul a végzetesség útján, ámde akkor igen hamar vége lenne a filmnek. Szóval Bruce Willis túléli, és egyúttal szép ábrázolást kap a filmen a területalapú közösségi öntudat, ahol a bennfentesek számára ismert viselkedési kódok szabják meg a +/- odatartozást.  Aki pedig nem tartozik oda, az inkább tartsa magát távol.

Kérdés, hogy a flaneur mennyire teheti be magát ilyen területekre, mennyire sétálhat és gyűjtögethet és asszociálgathat szabadon. Mennyire tud semlegessé válni.  Nos, bevallom őszintén, nem tudom. Nincsenek statisztikák a megkéselt flaneurökről.