André Kertész kiállítás

A szédületes viágraszóló felemelő utánozhatatlan megismételhetetlen André Kertész Retrospektív kiállítás már csak pár hétig látogatható a Nemzeti Múzeumban. Gondoltam szólok. A kiállítás kísérőfüzete.

Ez az a kiállítás, ahova nincs pedagógusjegy, ahova nem elég 3 óra, ahol az ember szinte az orrával érintheti a világ legnagyobb fotográfusának híres és nem híres munkáit, többnyire először előhívott változatban. Az első teremben (korai munkák) a teremőrök nem orrolnak meg ránk, ha alig pár milliméterre hajolunk a kiállított csodákhoz, ezek a képek ugyanis többnyire nincsenek tenyérnyiek. Szerencsések nagyítót is szerezhetnek maguknak. Lenyűgöző bogarászni azt a sok részletet, mélységet, jelentéktelenséget, amiket egy ilyen csöpp fotó rejt.

Eiffel torony, 1933.

A tárlat az egész életművet felöleli, a híres Párizsi és a kéményes New Yorki korszakot is. Persze nekem a kedvencem a kései polaroidok.... amikből szintén látható úgy egy tucat, lehet előtte ámuldozni, hiszen ezekből tényleg csak ez az egy van a világon!!!!

Homing Ship, NY, 1944

Lopott életrajz:
"A művész fotográfussá formálódásának első évei Magyarországhoz kötődnek. Első felvételét 1912-ben készítette, majd az első világháború alatt a megszokott heroikus ábrázolósától eltérő, művészi képekben örökítette meg a katonaélet mindennapjait.

1925-ben érkezett Párizsba, ahol azonnal a Montparnasse pezsgő művészvilágába került. Tehetsége hamar nyilvánvalóvá vált, s két év múlva  már kiállítása nyílt az Au Sacre du Pritemps galériában, 1933-ban elkészült híres Distortions (Torzulások) című sorozata, majd 1934-ben megjelent első, Szajna partján, parkokban, utcákon tett kóborlásai során keletkezett, párizsi mindennapokat megörökítő képekből összeállított albuma, a Paris vu par André Kertész (Párizs, André Kertész szemével). A kor legjelentősebb illusztrált magazinjaiban, köztük a VU-ben jelentek meg a fényképei.

Erzsébet és én, 1931.

1936-ban az egyik legnagyobb hírügynökséggel, a Keystone-nal kötött szerződése New Yorkba szólította, de az együttműködés rövidnek bizonyult, s helyette Kertész olyan tekintélyes folyóiratoknak kezdett dolgozni, mint a House and Garden, a Harper's Bazaar és a Vogue. 1944-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot. 1949-tól belsőépítészeti fényképezéssel foglalkozott. A Museum of Modern Art 1964-ben rendezett kiállítást a két éve visszavonult Kertész műveiből, amit további tárlatok követtek Tokióban, Stockholmban, Budapesten, Londonban, Párizsban stb.

Az 1970-es évek közepétől a New York-i lakásának ablakából feltáruló látvány kötötte le művészi érdeklődését. Washington Square-i otthonában hunyt el 1985-ben."

Akinek van egy szabad délutánja szilveszterig, szánja erre a kiállításra.
Nem lesz a végén szánom-bánom, nem kell félni.

ja, engem is megihlettek a polaroidok! Link: André Kertész tribute project kutyával.