Saul Steinberg az új évre

Saul Steinberg, a román származású amerikai illusztrátor és karikaturista rajzait mint az új évre megfontolásra érdemes alkotásokat szeretném most nektek gyorsan idebiggyeszteni. 

Ma véletlenül jött szembe velem az egyik rajza, és azonnal foglyul is ejtett - bár fogolyként belemenni a 2012-es esztendőbe (amikoris köztudomásúlag világvége lesz, de legalábbis az inkáknak annyi) valószínűleg nem a legjobb ómen, mindenkit arra bátorítok, hogy hagyja magát lebilincselni.

Steinberg 1999-ben halt meg, addig pedig a The New Yorker magazin illusztrátora volt. Előtte még tanult filozófiát, de építészként diplomázott. 1942-ben a New Yorker segítségével kapott amerikai vízumot, innentől kezdve egész életében a lapnak dolgozott - a new yorkiság elemzője, firtatója, megfogalmazója, a kozmopolita város reflexív alkotója ki más is lehetne, mint egy messziről jött, éles szemű kívülálló. 

Tehát ennek a művésznek az éleslátása vezessen bennünket, amikor a lehetetlennel kacérkodunk

és határainkat feszegetjük. Hagyjunk nyomot magunk után.

Használjuk okosan a múltunkat amikor a jövőt álmodjuk.

Ne írjuk le magunkat.

Ne várjunk ölbe tett kézzel.

Nyissunk mások felé, de.

 Istápoljuk kis családunkat, de.

 Olvassunk a sorok fölött, de.

 

És semmit se vegyünk véresen komolyan.  

 

Thurn und Taxis

Ebben az alliteráló nyelvtörő megnevezésben van elrejtve a kulcs korunk nagy és megoldhatatlannak tűnő lételméleti kérdéseinek a megoldásához! Thurn und Taxis! Egyesíti a szétszórt poszt-posztmodern tapasztalatot, a ránk nehezedő leküzdhetetlen nyomást pedig játékosságával oldja fel. Napi ajánlott bevitel 3x1 adag.

Az elegyet a következő összetevők gondos válogatásával és arányaik titkos recept alapján történő kimérésével hoztuk létre, mindvégig a poszt-posztmodern befogadót - Önt - tartva szem előtt /Vigyázat, figyeljük!/:
1) játék 2) rejtély 3) kultúra 4) kommunikáció 5) kihívás.

Bár, mint azt nem győzzük hangsúlyozni, a receptúra hétpecsétes titkos láda mélyén rejtőzik, az összetevők rövid jellemzéséhez engedélyt kaptunk. Így most feltárjuk ön - Ön -  előtt, először a történelemben, a Thurn und Taxis-ság eddig átláthatatlan mibenlétét. Figyelmeztetnünk kell azonban, ha túl mélyre ás, esetleg az életével játszik.

3) Kultúra

A 12. században még olasz eredetű, ámde azóta német Thurn und Taxis család már a 16. században tudta, hogy a későbbi korok imádni fogják a tekervényes, ágasbogas, szana-, szerte-, és szétágazó konstrukciókat, történeteket, motívumokat, tereket, ezért Franz von Taxis jó szimattal létrehozta postaszolgálatát Észak-Olaszországban, melyet később az első nemzetközi futárszolgálattá fejlesztett. Innsbruck és Brüsszel között már 5 és fél nap alatt tudtak küldeményt kézbesíteni - azt hiszem ezt a sebességet a Magyar Posta is megirigyelné.
1615-ben a (német) uralkodó a birodalmi postamester generális örökletes címet adományozta a család férfi tagjainak /elnézést, ha rosszul fordítom ezt a címet, és igen nagy valószínűséggel rosszul fordítom./
Jól ment a szekér, 1695-ben I Leopoldtól, a Szent Római Birodalom császárától birodalmi hercegi címet kaptak. Ma pedig boldogan éldegélnek Regensburgban.

1) Játék 

A Hans im Gluck nevű német társasjáték-kiadó 2006-ban alkotta meg a Thurn und Taxis névre keresztelt játékát, amely szerint a MI feladatunk, hogy 1490-ben, az amerikai végtelen lehetőségek kiaknázása helyett, a hamarosan kialakuló aranyháromszögbeni kereskedelem 40000000%-os haszna helyett Közép-Európában építgessük postai- és futárhálózatunkat, útvonalakat agyaljunk ki, és postakocsi-állomásokkal lepjük el Bajorországot, valamint a mai Svájc, Ausztria, és Csehország egy részét.
Ha beletörődünk, hogy az indiánok kiirtásáról és a rabszolga-kereskedelemről lecsúsztunk, hercegek és hercegnők titkos szerelmi félsorainak minél gyorsabb továbbítása Kemptenből Pilsenbe igazi, a szőrös lelkű rabszolga-kereskedők számára soha fel nem fogható örömet fog jelenteni.
Vagy gondoljunk azokra a (most meg nem nevezendő) bankárcsaládok közti nagyobb értékű pénzküldeményekre, melyeket szintén a mi megfizethetetlen szolgálatainkra bíznak remegő kézzel. Ilyen kapcsolati tőke, ilyen potenciál mellett ki vágyna a nagy üres kontinens magányos harcosává lenni?

5) Kihívás

"Mikor a dolgok lecsillapodtak, Oedipa az ajtó közelében találta magát, kezében egy pohár azonosíthatatlan itallal, egy magas, hasítottbőr-zakós valakihez préselve. A zakó hajtókáján pedig, mint rögtön szemébe tűnt, valami halványan csillogó ötvözetből mívesen kidolgozva ott díszlett, nem, nem egy másik cseresznyeszínű kitűző, hanem egy jelvény, amely a Trystero postakürtjét formázta. Rendben, mondta magában Oedipa. Vesztettél. Kihívtad a szerencsét, bírtad egy óráig. Ekkor távoznia kellett volna, hazamennie Berkeleybe, a szállodába. De nem ment.
- Mit szólna hozzá - intézte kérdését a jelvény tulajdonosához -, ha én a Thurn und Taxis ügynöke volnék?"

4) Kommunikáció

A Taxisok és Thomas Pynchon szinte szükségszerű egymásratalálásából született A 49-es tétel kiáltása című regény 1965-ben, melyből a fenti bekezdést is idéztem. A fordító, Széky János, szerintem csak a csodával határos módon menekült meg az őrülettől, amikor 1990-ben Pynchon szövegének lapjai borították be az íróasztalát. Valószínűleg akkor még nem fogta fel, mennyire közel jár ahhoz, hogy őt is véglegesen beszippantsa a regény lapjain feltáruló (pontosabban fel nem táruló) titkos hálózat, a Trystero; valamint az emberekkel, de sokkal inkább egymással kommunikáló megfejthetetlen jelképrendszer, mely a történelmi postáscsalád élő, pulzáló, és kiismerhetetlen örökségeként még ma is él.
Ennek a könyvnek a tartalma emberi nyelv által össze nem foglalható, a 2007-es Magvető-kiadás pedig a borító neonzöld és neonrózsaszín kombójánn kívül még ezzel a Time Magazine-idézettel igyekszik kifejezni a kifejezhetetlent: "Thomas Pynchon regénye, A 49-es tétel kiáltása /.../ metafizikus thriller egy pornográf comic strip formájában."

2) Rejtély

A történelmi Thurn und Taxis család Regensburgi kastélya kulturális és múzeumkomplexumként működik, honlapjukon http://www.thurnundtaxis.de/ minden kérdést megválaszolnak, képekkel illusztrálnak - az ember csorgathatja a nyálát. És hullathatja a könnyeit, hogy ennyire egyszerű az egész.

A családról elnevezett társasjáték már némileg rejtélyesebb: építgetjük útvonalainkat, telepítjük állomásainkat, szállítgatjuk a képzeletbeli csomagokat, lelkünk Ámerika felé kacsintgat - mindeközben pedig rejtély, hogy hogyan fordulhat elő, hogyan lehetséges, mi annak a statisztikai valószínűsége, hogy minden egyes játékot a Karesz nyeri.

"Thurn und Taxist követted, végzetedre:
Szörnyű Torony oly Taksát rütt ki rád,
Hogy néma lőn rézhurku trombitád.
Szent csillagraj sem őriz, int e szó,
Ha átkos órán föllel Trystero."

Működik a varázslat: Éjfélkor Párizsban

Az Éjfélkor Párizsbant teljesen véletlenül láttam, és lehet, hogy csak utólag megideologizálom, de ez a film akkor működik igazán, ha az ember hagyja magát sodródni a véletlen hullámai által, nem fogalmaz meg elvárásokat, ha a főszereplőhöz hasonlóan lóg a levegőben, ha azonos a lelkiállapot. Ha a hullámvetések közt stimmel a hullámhossz.

Történt ugyanis, hogy színházba készültünk, de nem jutottunk el odáig. Mint ahogy nálam bölcsebb művészettörténészek is megállapították már, a színház élménye a gardróbszekrény ajtajának kinyitásával kezdődik, és másnapok elteltével zárul. Nagy arculcsapás volt ezek után, hogy hosszú negyedórák elteltével sem találtunk parkolóhelyet, és lemaradtunk az előadásról.

Ellenben másoknak is ajánlom, hogy kiöltözve járuljon a filmvászonhoz, amikor az új Woody Allen-t akarja megnézni: mintha én is díszlet lennék a filmben, ahogy a tűsarkúmban rugdosom az előttem ülőt, mintha az én miniszoknyás popómra is rávágna a bohém párizsi művészvilág: "ez az, hölgyikém, csak így tovább! csatt!". Esetleg: "Szabad egy táncra? csatt!" Olyan díszteremmel rendelkező mozik, mint az Uránia, vagy esetünkben a Puskin, kifejezetten az Éjfélkor Párizsban számára lettek megalkotva. A Művész és hasonló alterhelyek nem termékeny disszonanciába kerülnek a filmmel. Ezeket jelen esetben bátran kerüljük el! 

Az Éjfélkor Párizsban hőse egy idegesítően sokat beszélő, ámde keveset író író, aki elsősorban főállású vőlegényként funkcionál, de azt is csak ímmel-ámmal. Lenyűgözően sznob leendő rokonai között mind humorérzéke, mind fantáziája elapadni látszik, ámde megmenti őt az éjfélkor menetrendszerűen megjelenő taxi, s az inspirációk, példaképek, beszélgetések varázslatos világába vitetik. Itt egy kicsit leül a film, lelassul, mondhatni átritmizálódik - hódít a charleston - s pont ezért szükséges, hogy a néző felkészületlenül, elvárásoktól mentesen érkezzék. Akkor működik igazán az éjféli varázslat, ha Gilhez, a főhőshöz hasonlóan mi is rácsodálkozunk mindenre és mindenkire, köszöngetünk, kezet rázunk, velük megyünk, jól bekapjuk a horgot.

Amikor mi néztük a filmet, a közönség nagyon is hajlandó volt becsukni a szemét (szemet hunyni a hibák fölött), és hagyni, hogy a rendező vezesse. Voltak nagy együtt kacagások, ráismerések, amelyek egy más légkörben nem valósulhattak volna meg. Mert valljuk meg (megvallom), kifejezetten naiv és türelmes nézőnek kell lenni, aki elfogadja, hogy ötször mondják el ugyanazt a dolgot, a morális tanulságot pedig legalább hatszor. Az ideális néző élvezi, hogy művészóriásokat, példaképeket láthat a vásznon megelevenedni; azon verseng, ki ismeri fel hamarabb Picassót vagy Bunuelt; a közhelyekbe jellemet lát; az időt legyőző igaz szerelemért szurkol. Élvezi, hogy Gertrude Stein mellett lehet díszlet a tűsarkújában, és egy asztalnál ülhet F. S. Fitzgeralddal. Aki, mondjuk ki, na: egy naiv kultúrsznob, aki még attól sem retten vissza, hogy Hemingway rávágjon a popójára: "Mit csinál ma este, kisasszony? csatt!"

csatt!

Barátkozás egy gondolattal: Vicente Amigo

Időnként sikerül Magyarországra szervezni egy-egy flamenco császárt vagy istent, fogalmam sincs, hogy kinek, vagy hogyan, de szívesen lennék az asszisztense, vagy dolgoznék a munkakörében.

Vicente Amigo

Múlt héten két flamenco-esemény is "megmozgatta Budapestet", de nagyon másképp ám! Kedden, december 13-án a RAM Colosseumban lépett fel A Flamenco világöröksége - Sangre Nueva & Jóvenes Flamenco című produkció, melyet a Spanyol Nagykövetség és a Cervantes Intézet  közösen hozott ide. Idézem a beharangozót: "a flamenco legjava gitárra, énekre és táncra komponálva. Egyetlen alkalommal most Budapesten is látható az a táncegyüttes, amely produkciójával az UNESCO világörökség részévé emelte a flamenco táncot. A Kihagyhatatlan élmény a RaM Colosseum nagyszínpadán!"

Na ez így egészen biztosan nem igaz, és jól seggbe kéne rúgni azt a marketingest, aki egy ilyen mondatot le mer írni.
Az ő munkakörében nem dolgoznék.

Mindenesetre az előadásban a folytonos székpakolás, és az ebből eredő hosszú csendek számomra elég nehézzé tették, hogy úgy istenigazából belefeledkezzem a zenébe. A színpadon gitárosok, énekesek, és táncosok váltották egymást, különböző kombinációkban: úgy éreztem, túl nagy nekik a tér, hogy ekkora teret nem tudnak beénekelni, vagy megteremteni azt az intimitást, ami a flamencóhoz kell. /Vagy csak túl távol ültem?/ És az, hogy folyton át- és újrapakolták a székeket, mikrofonokat, kontrollhangfalakat, ismételten csak a leküzdendő tér tágasságára irányította a figyelmet... Na ez nem tetszett. De a tánc az jó volt. Egy női és egy férfi volt, először szólót táncoltak, majd közösen egy farrucát. Találtam a neten egy videót, ahol először sokat beszélnek (ezt a részt átugrottam), majd a lány táncának egy részlete nézhető meg. Egyébként pedig, ami a videóból sajnos le nem szűrhető, ámde releváns  tartalom, hogy csak ott és csak akkor lehetett kiguvadt szemmel nézni, ahogy egy f é r f  i alegriast táncol /persze miért ne táncolhatnának, csak úgy ánblokk kevesebbszer láttam férfi táncost, mint nőt/.
Mint azt később megállapítottuk, nagyon tudtak ezek a táncosok, csak nem rakták oda magukat, nem akarták a legjobb formájukat hozni, elkápráztattak minket takaréklángon.

Erről a minketről azért még írnék. A RAM Colosseum "A főváros első élményszínháza". Ez a szlogenje. Itt az Experidance játszik, továbbá operetteket és bármi mást is bemutatnak, amelyhez nagy hely kell a színpadon. A közönségben tudhattuk az ország mamagésáját is. Engem nagyon idegesített a folyamatosan kialakuló vastaps /bárkivel beszéltem, senki mást nem zavart amúgy.../, szóval az én készülékem lehet rozsdás, de szerintem 1) nem volt ez akkora nagy vasziszdasz 2) amikor még nincs vége a táncnak, még a táncos nem fejezte be, ne tapsoljanak bele. De hát ez egy ilyen este volt.

Adódik a kötőelem, hogy ezzel szemben... Na de ezt a degradáló hangnemet tegyük félre, mert jó volt a Colosseumos flamenco, csak nem annyira, mint ahogy megfellengezték, illetve eltörpülgetett a szombati Vicente Amigo koncert mellett. Most akkor nem hasonlítom össze a helyszínek névmágiáját, de ez a koncert a Művészetek Palotájában tartatott, és a végén állva tapsolt a közönség. Vicente Amigo arról nevezetes, hogy a számára készülnek a legművészibb képeket bemutatni akaró, épp ezért jó semmitmondó flamenco kliippek, mint például ez, és hogy ezen a klipjén nem tudtam visszatartani a nevetést. De most hogy egy kicsit védjem, a képi világért nem ő a felelős, a vízben a kéz igenis jó ötlet, amit ebben a klipben láthattok, és a zene az meglehetősen odavág, no.


Jut eszembe, Vicente Amigo videokliprendezői pozícióját sem utasítanám vissza.
Vagy az ő asszisztenséét.

Daniel Navarro

Ilyen akusztikus varázslást hallgatni a MÜPÁban közel két órán át engem még másnapra is másállapotba ringatott, és időnként még mindig azon kapom magam, hogy elfelejtem becsukni a számat. Van ez így. /Remélem most mindenki úgy olvas, hogy Vicente Amigo csörgedezik a fülében!/

A koncertre Vicente hozott még egy gitárost, egy fantasztikus énekest, két cajónost, és egy táncost, aki a már emlegetett Daniel volt. (Itt van róla a blogbejegyzés.) Az összes zenész mosolyogva, meg nem játszott könnyedséggel játszott a színpadon, csodálatos volt őket nézni is, nem csak hallgatni. Daniel másfél órát compasolt /tapsolt/ azért, hogy két számban táncoljon - ez ám az alázat! A világsztár gitáros pedig simán alájátszott, kísérte, előre engedte - ez is ám alázat.

Teljesen odavagyok ettől a Danieltől (is)! Mellette is el tudnék képzelni valamilyen pozíciót! :-)

Daniel Paterna

Nézzétek meg ezt a videót. Természetesen flamenco, és kb a felénél elkezd táncolni egy 8-10 éves kisfiú, Daniel Paterna. Remélem, hogy fogunk még róla hallani! De ha van egy kis idő, érdemes nem beletekerni a felvételbe: szerintem ez egy amolyan andalúz spontán utcai-családi teadélután lehet, és mint olyan, igen tanulságos.
Először is, a ruhák. Másodszor is, a bútorok, tárgyak. Harmadszor is, az arcok, amikor az izgága kamerás forgolódik. Negyedszer is a házak, maga az utca.

Aztán színre lép Daniel (aki persze sejthette, hogy felveszik az ügyet, és magára öltötte ünnepi ingét), és az ember még levegőt venni is elfelejt.
Hát már vagy ötször megnéztem ezt a videót, de még mindig szétzilálja a szívritmusom.

Hozzám hasonló fanatikusoknak, illetve hozzám hasonló laikus érdeklődőknek ajánlom ezt a másik videót, ahol Daniel Paterna táncol egy másik Daniellel, Daniel Navarróval, aki tegnap óta a kedvenc táncosom.

Itt Daniel Navarro kezdi egy alegriasszal, és bár időnként levágják a fejét, bőven van mód és lehetőség egyik ámulatból a másikba esni. Ezután egy hatásos belépővel folytatja az alegriast Daniel Paterna, hogy aztán a végén átcsapjon az egész buleriasba, amikoris a két táncos felelget egymásnak, és az ember azt se tudja, kinek szurkoljon! Feje tetejére áll a világ!

Daniel Navarro - bulerias

Mi a művészet?

Gyerekrajz

Nem állítanám, hogy a címbeli kérdésre tudom a választ, azt viszont igen, hogy egy könyvben igen érdekes kritériumokat találtam, amelyek a művészeti alkotások természetes szelekciójában útmutatásul szolgálhatnak a kétségbeesett befogadók számára.
A befogadónak ugyanis nincs egyszerű dolga: merthogy nem minden, ami szép, művészet, és nem minden művészet szép. Persze attól még tetszhet és nem tetszhet, hogy mások mit mondanak rá. És amúgy is, ki dönti el, mi a művészet? És ha egyszer eldöntötte, azt elhiszik-e mások is, és ha igen, miért? És ha egyszer eldöntötte, az örökre érvényese döntés marad? Na és ha én is tudnék olyan krikszkrakszokat csinálni? Az óvodásokról nem is beszélve?
Na lássuk.

A szempontok Denis Dutton The Art Instinct című könyvéből valók, a képeket az önkény rakatta ide.

Mi a művészet? Mi a művészet? Mi a művészet? Mi a művészet? Mi a művészet?

1. Ami örömet okoz. Ilyen egyszerű. Ami tetszik. Valamiért, valakiknek.

2. Amelyet szemlélve a készítő ügyességére, jártasságára és virtuozitására is rácsodálkozunk. Gondoljunk például a csipkeverésre, vagy a névtelen mohamedán mesterek márványfaragásaira mondjuk az Alhambrán.

3. Aminek stílusa van, ami egyfajta stílusirányzatba/rendszerbe illeszkedik. A stílus biztosítja azt a normális hátteret, amelyhez a kreativitást és az egyediséget viszonyítjuk.

Rover Thomas - Bullock Hide Story, 1995

4. Ami új, újszerű, és kreatív. Ami képes meglepni a közönséget. Kreativitás mint figyelemfelkeltés és kreativitás mint a téma/technika továbbgondolása. Benne mutatkozik meg a művész zsenije.

Sven Dasgaald - Stolen

5. Amelyre a kritika /mármint a hivatalos nagyság/ reagál. Amelyet kritizáló szakszavakkal illetnek. Az agyonhallgatással szemben.

6. Ami valós vagy képzeletbeli tapasztalatot képez le vagy imitál. Ergo ami valami földközelit reprezentál, ezerféle módon persze, mi pedig vagy a reprezentáció módjában, vagy annak témájában gyönyörködünk.

Rochelle Feinstein - Marriage

7. Ami különleges, nem megszokott szempontból szemléli tárgyát. A művészet kiemeli, különlegessé teszi nem csupán az ábrázolt dolgoz, hanem a befogadókat is. Hiszen a színház is a kiöltözésnél kezdődik, nem csupán a jegyszedőknél.

8. Ami egyéniséget, egyediséget örökít meg.

William Blake: Menny és Pokol házassága, részlet. (1793.)

9. Ami érzelmeket vált ki.

10. Amely intellektuális kihívás elé állítja befogadóját. Amely egyszerre provokálja érzékszerveinket és intellektusunkat. Az igazán nagy művek mindkét területen feszegetik a határokat.

Konkoly Gyula: Najádok (2011)

11. Amit a művészeti intézmények befogadnak, ami a művészettörténet /konstruált/ menetébe illeszthető.

12. Ami mind a készítők, mind a befogadók képzeletét stimulálja. A szerző szerint ez a legfontosabb.

Taskovics Dorka: Cím nélkül (2006)

Eddig jutott a szerző. Nekem nagyon tetszik ez a sokszempontú lista, ami elég merev, hogy elemei kritériumokként szolgáljanak, de elég rugalmas, hogy a befogadó döntse el, milyen súlyozással számítja be az egyes pontokat. Ti mit gondoltok?

André Kertész kiállítás

A szédületes viágraszóló felemelő utánozhatatlan megismételhetetlen André Kertész Retrospektív kiállítás már csak pár hétig látogatható a Nemzeti Múzeumban. Gondoltam szólok. A kiállítás kísérőfüzete.

Ez az a kiállítás, ahova nincs pedagógusjegy, ahova nem elég 3 óra, ahol az ember szinte az orrával érintheti a világ legnagyobb fotográfusának híres és nem híres munkáit, többnyire először előhívott változatban. Az első teremben (korai munkák) a teremőrök nem orrolnak meg ránk, ha alig pár milliméterre hajolunk a kiállított csodákhoz, ezek a képek ugyanis többnyire nincsenek tenyérnyiek. Szerencsések nagyítót is szerezhetnek maguknak. Lenyűgöző bogarászni azt a sok részletet, mélységet, jelentéktelenséget, amiket egy ilyen csöpp fotó rejt.

Eiffel torony, 1933.

A tárlat az egész életművet felöleli, a híres Párizsi és a kéményes New Yorki korszakot is. Persze nekem a kedvencem a kései polaroidok.... amikből szintén látható úgy egy tucat, lehet előtte ámuldozni, hiszen ezekből tényleg csak ez az egy van a világon!!!!

Homing Ship, NY, 1944

Lopott életrajz:
"A művész fotográfussá formálódásának első évei Magyarországhoz kötődnek. Első felvételét 1912-ben készítette, majd az első világháború alatt a megszokott heroikus ábrázolósától eltérő, művészi képekben örökítette meg a katonaélet mindennapjait.

1925-ben érkezett Párizsba, ahol azonnal a Montparnasse pezsgő művészvilágába került. Tehetsége hamar nyilvánvalóvá vált, s két év múlva  már kiállítása nyílt az Au Sacre du Pritemps galériában, 1933-ban elkészült híres Distortions (Torzulások) című sorozata, majd 1934-ben megjelent első, Szajna partján, parkokban, utcákon tett kóborlásai során keletkezett, párizsi mindennapokat megörökítő képekből összeállított albuma, a Paris vu par André Kertész (Párizs, André Kertész szemével). A kor legjelentősebb illusztrált magazinjaiban, köztük a VU-ben jelentek meg a fényképei.

Erzsébet és én, 1931.

1936-ban az egyik legnagyobb hírügynökséggel, a Keystone-nal kötött szerződése New Yorkba szólította, de az együttműködés rövidnek bizonyult, s helyette Kertész olyan tekintélyes folyóiratoknak kezdett dolgozni, mint a House and Garden, a Harper's Bazaar és a Vogue. 1944-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot. 1949-tól belsőépítészeti fényképezéssel foglalkozott. A Museum of Modern Art 1964-ben rendezett kiállítást a két éve visszavonult Kertész műveiből, amit további tárlatok követtek Tokióban, Stockholmban, Budapesten, Londonban, Párizsban stb.

Az 1970-es évek közepétől a New York-i lakásának ablakából feltáruló látvány kötötte le művészi érdeklődését. Washington Square-i otthonában hunyt el 1985-ben."

Akinek van egy szabad délutánja szilveszterig, szánja erre a kiállításra.
Nem lesz a végén szánom-bánom, nem kell félni.

ja, engem is megihlettek a polaroidok! Link: André Kertész tribute project kutyával.

Mert megérdemlem (Földtenger varázslója)

Földtenger varázslója és az európai múlt

Az animékhez való viszonyulásom bizonytalanságokkal és óvatos tapogatózással fűszerezett lelkesedés. Bár a sok erőszakra kihegyezett, értelmetlen sorozat (ld Songoku) taszít, a legjobb filmélményeim  között is listázok animét. (A vándorló palota, ha már nevesíteni kell.)Amiben még sosem csalódtam, az a Studio Ghibli. A Ghibli arabul (mediterrán) szelet jelent, Miyazaki Hayao főrendező személye és munkássága pedig abszolút garancia arra, hogy új, friss, és inspiráló légáramlatok érkezzenek minden újabb egész estés filmben.

Hubert Robert: The Old Bridge (1775)

A Studio Ghibli kapcsán ezekre mindenképp számíthatunk:
1) korunkra, életünkre, problémáinkra reflektáló történet, úgymint identitásválság, szerepzavar, környezetszennyezés, háború
2) fiatal lány hősnők, akik szeretnek/tudnak repülni
3) többnyire irodalmi témák alapján megalkotott történet, tágabb értelemben vett adaptációk
4) az európai szem számára is ihlető, igényes látványvilág, értsd: kiváló kompozíciók; az európai kulturális örökség aktivizálása
5) valaki japánul mindenképp dalra fakad (amit nem feliratoznak, holott)

Nem akar szembenézni.

Legutóbb a Földtenger varázslója című animét láttam a Studio Ghiblitől. A rendező ezúttal nem Hayao, hanem a fia, Goro Miyazaki. Bár egy kicsit még dolgozhatott volna a forgatókönyvön, jól helytállt magáért. Úgy olvastam, egy négy vagy öt kötetes regényciklus alapján írták a filmet, és már a kötetek számát illető bizonytalanság is jól mutatja, hogy igen kaotikus anyagból kellett a stúdiónak egységes egészt létrehoznia. Ez főleg az első sok percben nem sikerült, amikor zavaróan rövid jelenetecskék követik egymást, főszerepben mindig más karakterrel, mindig más helyszínen, más lelkiállapotban. Persze tudjuk, hogy ők mind, és főleg a hogyanok, fontosak lesznek, csak zavaróan kidolgozatlan az egész.

Hamlet és Artúr király kardja: aktualitások európaiaknak

1. Remek nyitójelenet, tengeri vihar, káosz: baj van a világban, nagy baj, amelyre immár nem csak jelek utalgatnak, hanem a káosz valósággá vált.

2. A bölcs király uralkodik. Reneszánsz palota, mozaikok, tükörpadlók. Mielőtt még beleélnénk magunkat, hogy ő lesz az, aki rendet csap az egyetemes felfordulásban, meggyilkolják. A saját fia gyilkolja meg.
3. öregember megy, megáll.
4. fiatalembert megtámadják a farkasok
5. öregember megmenti fiatalembert
6. öregember és fiatalember mennek
7. öregember és fiatalember mennek
8. öregember és fiatalember mennek
Ami az én bajom, hogy a dialógusok abszolúte nincsenek kidolgozva, ennek okán a kis részek között nincs kapcsolat, és céljukat (hangulat- és jellemábrázolás) nem érik el.  De azért érdemes tovább nézni.

Ami mindennél jobban tetszik: még sosem láttam rajzfilmben depressziós, sőt időnként skizofrén főhőst. Egyrészt apagyilkos, másrészt hallucinál (a drogokat sem vetné meg), harmadrészt nem találja az élete célját, negyedrészt életunt (élet és halál mindegy neki). Ha nem lenne az öregember, aki A varázsló, hamarabb belehalna az identitásválságba, mint Hamlet. Ám a varázsló, valamilyen okból felkarolja. Sajnos ez ok nem derül ki, bár lehet, hogy nem is kell különösebb ok ahhoz, hogy felkaroljanak valakit: egyszerűen csak az élete értékes, túl sok ígéretet hordoz ahhoz, hogy veszni hagyják. Később, a fináléban, a gonosz varázsló mond valami olyasmit, hogy Hamletünk a kulcs az örök élethez, de ezt egyrészt az elején, a közepén, és a vége előtti pillanatban sem tudja még sem Hamlet, sem a jó varázsló, másrészt erőltetett is valamelyest.
Az életet hányingerrel fogadó, tükörpalotából menekülő fiú önmagával és bánatával van elfoglalva, miközben (mint azt a nyitójelenetből megtudhattuk), valami bűzlik Dániában. Ezzel ő jelenleg még nem törődik, az önmagával való szembenézés minden energiáját leköti. Igazi vivódó európai hős. (Kicsit kevéssé kidolgozva.)

Ha nem lenne a lány, el is süllyedne az ingoványban. De van a lány, aki teljes elutasítással reagál a rezignált köldöknézésre, a fiú tekintetét pedig a világban lévő bajra irányítja. Hamlet amúgy most sem lépne (v.ö. mai világunk felnőni nem akaró férfiaival a Hollywoodi filmekben, Másnaposok, Adam Sandler, satöbbi.) (Erről van egy remek cikk a Filmvilágban (2011. június).), ha a gonosz erők nem állítanának számára csapdát, amelybe bele is sétál, foglyul is esik, skizofrénná is lesz, s az örök élet elnyerésének eszközévé válik.

És igazából a gonosz némber banya tartja a legnagyobb görbetükröt mai korunknak: azért billentette ki az egész világrendet, lökte fel a dominókat, indította el a lavinát, mert fél a haláltól és az öregségtől. Na jól megkaptuk! Az idősb Miyazakira amúgy is jellemző korunk problémáinak plasztikus ábrázolása, köntörfalak ledöntése, a szemünk felnyitása saját megtagadott felelősségünkre a bolygónk iránt. (Erről is olvasható egy tartalmas cikk a Filmvilágban, szintén 2011 június.)  A Földtenger varázslójában az antagonistának egyetlen célja van: megőrizni fiatalságát örökké. És ezért minden(ki)t hajlandó feláldozni. A fiatalság hajszolásában mindent elpusztít maga körül, a haláltól pedig betegesen retteg. Nekünk, kortalanságot hajszoló botoxos ránctalanoknak képernyővédőre kellene raknunk a képét: félelmetes, hogy a film végére milyen ocsmány és megszállott gnómmá változik, belsejének alaktalan és embertelen másává.
Mert megérdemli.

Szembenéznek napjaink rémével.

 

Szelítítsük meg sárkányainkat.

Zé

Legutóbbi bejegyzésem angolul íródott, mert még így pörgött az agyam. Mindenképp meg akartam osztani a lényeget magyarul is, hátha másoknak is rápörög az agyuk... A z-pörgés ugyanis ragályos!

Arról van szó, hogy egy fantasztikus könyvet olvastam: Tibor Fischer írta, a címe pedig The Thought Gang. Gógyigaleri címen egyelőre még nehezen érhető el anyanyelvünkön. Mondhatnám, hogy Fischerrell közös anyanyelvünkön, de ez nem lenne igaz: szülei 1956-ban hagyták el az országot, Tibor pedig csak 1959-ben született.

Nos, ebben a könyvben egy semmittevő, lusta, alkoholista, polgárpukkasztó és mihaszna Cambridge-i filozófiaprofesszor, Eddie Coffin,  egy félkezű, féllábú és félszemű kisstílű bűnözővel, Huberttel összeállva sorra rabolja Franciaország bankjait. De persze nem akárhogy, ezek filozofikus bankrablások, Szókrátész vagy Rousseau modorában. Coffint persze a bankrablás sem érdekli jobban, mint Cambridge-i karrierje, mégis, akárcsak a professzori székbe csöppenéskor, itt is mindig minden jól jön ki. És majdnem elfelejtettem megemlíteni a szerencsepatkányt, Thalest. Roppant szórakoztató tehát mind a cselekmény, mind a narráció, de azért örülök, hogy nincs a családomban vagy a barátaim között ilyen ember! :)

Coffin nem csak a nők iránt érez kontrollálhatatlan megszállotságot, hanem a Z betűvel kezdődő szavak iránt is. Mutatom:

zing, Zetland street, Zodiac, zooming off, zealous, zetetic, zero, Zédé, zestfully, zarfs, zetting, zig, Zennor, zenith, Zonian, Zanzibari, Zak, zone, zacaton, zombied, zedded, zephaniah, zan-zum-mim, Zambezi, zany, zaibatsu'd, Zeitgeist, zettist, Zambia, zalambodont, zoo, zoning, zephaniahing, zonitid-like, za-zaing, zapped, much-zegotted, zarzuela, zuider zee, Zonaras, zet, zeb, zenonism, zzzzzzzs, zonked zonkey, zestily, zeds, zendo, zinky, zonales, Zinn, Zenon, Zeno, zymurgic, zinfandel, Zürich, Zsigmondy, zegaberus, Zouk, zob, zealously, zest, zyzzogetons, zorapeta, Zaire, Zedoary, zettable, zip open, get zet, zarp car, Zalecusian, Ziphüd, zet out, a zeb zob, Zytel, zedding, zip, zoonosis, to zap banks, a zeb zet, Zeta, zoa, zekily, zoroaster, (z), zzeezz, zaapoor, Zephryinus, Zoismus, A Z of sorrow, zouarze, Zamoyski, Zud, Zeirian, Zutistes, zut, zutisms, z boson, what the zet is going on?, zubiri, zebras, zedily, zebra spider (salticus scenicus), zeal, Zirndorf, Zwanziger, zob at each other, zwtschenwasser, zary, zeb combination, Zozo Voltaire, Zagros, zeiformes, Zygate-like, get the zest out, Zoser, (zz), zigzag, Zilch, zirconium, Zoffanys, zori, Zomba, Zipette, zaqqum, zth, Zama, Z.34150701, zadrugas, Zwickau, Zelenogradian, zocle, ziraleet, zymometer, Zola, zap, zapote, Zarko, Zante, zoetrope, zapateados, zostered, zucchetto, Zangi, Zimara, Zabarella, zamboning, Zungaria, zootomatically, zephyrs, zykloned, zarp, zuclopenthixol, zho, zilladar, Zubrowka, zigzaggily, zapoteran, zerrana, zumbador, Zubenelgenubi, zakat, Zildjan, Zeami, Ziggurat, zidovudine, zabuton, zender, zensho, zodatrous, zander, zoititical, zozo, Zenobia, Zabbay, Zabda, Zanteseschia, Zachia, Zerlina, Zeissia, zoologist, Zaporogue, Zeus, Zarathustra, Zacapoaxtla, Ziusudra, Zira, zeebrugge, zing, zape, Z, zythum, Za Dengel, zodiacal, Zapodida, Zwaardemaker, Zamzam, Zefat, Z-bar, zibet, Zimbalom, Zurvan, zampegna, zax, Zener, zareeba, Zachary, Zaretop, Zephaniah, Zelophehad, zinging, zaptich, Zile, Zimmer, Zacryptocerns, Zohar, Z1, Zajc, Zagreb, Zingg, zucchini, zorilla, Z-bend, Zutphen, Zin, Zypaens, Zersörer, zoophagy, zululand, zakurski, znuzily, Zeiller, Ziegler, Zumbo, zygomatics, Zimbabwe, Zalamoxis, Zuluf, zebra-wood, Zoe, zippy, zemi, Zainer, Zanis, Zarotis, zebra'd, zapping away, ziff, zaag, zoog, zopilotes, Z-plasried, zuihitsu, zel, ziletus, Zwolle, Zemaituka, ziginette, Zabaglione, Zug, ziti, Zechstein, Zitatenschatz, Zander, Zeppelin, zechtour, Z-transformation, Zettelmeyer, Zam, Zemes, Zenonian,  zinnia, zinziberaceous, zymurgy, ziczac, Z-twist, Zao Jun, Zaufahl, Zeis, Zuckerkandl, zillion, Z-charts, zmudzin, zaruk, zayin, zaino, zag, Zach, Zachariah, Zacharie, Zachau, Zademach, Zagnani, Zahm, Zahne, Zahringer, Zanchi, Zanker, Zanlich, Zantner, Zantzig, Zappecj, Zaringer, Zaug, Zech, Zehng, Zeissler, Zeitelmeier, Zeitz, Zucker

Tibor Fischer

Ez összesen 310. Persze van, amit nem csak egyszer használ. Kedvencem a zet és a zam-zum-min.

Először azt hittem, a szerző kicsit rápörgött ezekre a zékre, majd azt, hogy mekkora vicc ez az egész. Amikor már minden oldalon 2 zés szó is volt, amiknek a jelentéséről persze fogalmam sem volt, nem tartottam annyira jó viccnek a dolgot. Kábé a 30. oldalon elhatároztam, kigyűjtöm a szavakat. Kíváncsi vagyok, hogy a magyar fordító hogyan adja ezeket vissza. (Megj. Bozai Ágota fordította, aki az ELTÉn is tanít(ott?) kreatív írást az anglisztikán.)

A könyv utolsó oldalán Eddie VÉGRE kiböki, mintegy mellékesen, hogy a z betűs szavak gyűjtése nem csak poén vagy megszállottság. A héber ábécé hetedik betűje, a zayin, valamint a szíriai zaino ugyanarról a tőről származnak: az eredeti szimbólum jelentése fegyver. Valószínűleg a jel a sumér balta jelből származik, amit meg zagnek hívnak. Amikor a rómaiak a görögöket leigázták, nem volt z betűjük, így azt kölcsön kellett venniük. A betű aztán szép kis karriert bejárt, a protonszámot jelölik így (egy kémikus javítson!), ezeket a kis izéket Z-kkel számolgatják. Z-kkel van tele a világegyetem! 

A youtube-on két, a könyvhöz kapcsolódó videó is megnézhető: valamilyen amerikai filmiskolások készítettek főcímet egy majdan leforgatandó gigantikus produkcióhoz. Az első sokkal jobb, de a szereposztás mindkét esetben erősen vitatható.

zayin

http://www.youtube.com/watch?v=TK_VKLjMVNk

http://www.youtube.com/watch?v=Sy7opqDLYeQ

Az én szereposztásom... 

Eddie Coffin - Hugh Laurie

Hubert - Vincent Cassel

Jocelyne - Marion Cotillard

rendezte - Guy Ritchie