Hány kiló az ELTE?

Számot vetettem az Eltével, ez lett belőle.

Két oszlopnyi tudás, jegyzet, tanulmány. Angol szak, 47 cm, magyar szak, 43 centiméter. Szakdolgozatok anyagai nincsenek benne. Továbbá nem számítva, ami elveszett, vagy amit eleve nem akartam megőrizni, kidobtam az Irodalomtanítás elmélete, az Angol módszertan, és a Világirodalom: Shakespeare előadások teljes tartalmát. Erősen gondolkoztam a Szövegtanon és a Mai magyar irodalom II. előadás anyagán, de ezek hátha kellenek még, ha egyszer, neadjisten, magyartanár leszek.

Szemináriumi dolgozatokból vagy nem kellett olyan sokat írni, vagy hanyag módon elhagytam a munkáimat -- mindkettő csalódás. Konkrétan emlékszem a monitor előtt töltött éjszakákra, és a tömegesen fogyasztott automatás kávékra. A borzalom leütésenként, aztán meg kortyonként. Ellenben ha felelőtlenül elszórtam nagyszerű szellemem kiváló termékeit, már pedig úgy néz ki, hogy ezt tettem, akkor azt nehéz megbocsátanom magamnak.

Angol szemináriumi dolgozatok

Ennyi maradt. Ami maradt, arra is árnyékot vet a jelen. Az ember az ELTÉre önmagáért jár, kedvtelésből, mert megengedi magának azt a luxust, hogy azt csinálja, ami érdekli. Ezt a diploma óta eltelt évek alapján azt hiszem soha nem fogom tudni  megengedni már magamnak, és ez bizony cefetül rossz.
Mert mennyire mennyire ideális (értsd: ideákat kergető) Byronról (England and Greece), Hamletről (Mirrors) írni, Marlowe és Shakespeare szerelmes katonatisztjeinek hulláit boncolgatni (Lieutenants' Women), amíg az ember még csak ismerkedik a szakkal. Aztán meg hirtelen, valami varázsütésre, ding!, kikupálódni, és elborult, szövevényes, emelkedett, asszociatív, egyenesen hivalkodó munkákat írni, melyeknek címei eme ambíciókból semmit sem vetnek véka alá: Meeting History (Találkozás a történelemmel), Narraton and Agony in Ruth (Elbeszélés és szenvedés a Ruth c. versben).
Egy dolgozat van félhivatalosan távol, amiből aztán később a szakdolgozatom is lett.... de azért jó lett volna megnézni, miből indult ki az egész, mi volt az a kicsi ötlet, amit az elkészült munka már csak nyomokban, vagy sehogy se tartalmaz, mint instant leves a répát.

Magyar szemináriumi dolgozatok

Magyar szak: hát itt sem sok alkotásom maradt fenn. Mondjuk a régi magyaros dolgoknak és a legmodernebb magyar idodalomnak itt is igazolása van: tovább lettek fejlesztve. De a többi? Legalább én becsülném meg a saját munkámat, ha már a társadalomban olyan kicsit számít az irodalom.
Na, ami van: egy nyelvészet: Az ír nyelv helyzete Írországban. Emlékszem, ezt 39 fokos lázzal diktáltam anyukámnak a karácsonyi szünetben.
A Nero, a véres költő mint művészregény. Ezt nagyon szerettem írni.
A gyermeki nézőpont lehetőségei (Nádas Péter: A Biblia és más régimódi történetek.) Ezért a témáért rajongtam. Életem egyik legmegtisztelőbb élménye, hogy a tanár is rajongott érte. Schiller Erzsébet.
Az irodalom szerepe Csokonai A méla Tempefői c. drámájában. Idéznék a tanári értékelésből: "Felületi leírás." Így viszonyultunk egymáshoz. Soha, a két szakon, soha, nem állították le kiselőadásomat, mert nem tetszett, amit elmondtam. De ott. Egy Mártonffy Marcell-tanulmány volt, nem is emlékszem, miről, csak hogy irtó komplikált mondatai voltak, és presztízskérdést csináltam abból, hogy megértsem. Meg érdekes is volt, haladó szellemű. Az eset nagyban hozzájárult, hogy rajongjak Mártonffyért.
Nyomozás és olvasás a 49-es tétel kiáltásában. Ez az angolos hivalkodás a magyar szakon.

Ennyi.

Aztán most mehet az ember dobozba multihoz.