Térképzet

Pszichogeográfia posztsorozat indul. Ez egy beharangozó poszt.
Mostanában elég sokat olvastam erről, és lelkesedem.

szubjektív London

Mi az a pszichogeográfia?
Nem mintha én tudnám, de:

A pszichogeográfia egy virág, egy bimbódzó világnézet, színét tekintve lila, egymást szögekben metsző vonalak, melyek utcákat jelölnek. Kell hozzá sétálni a (többnyire városi) közvetlen környezetben, kell hozzá észlelni, rögzíteni, asszociálni, össze nem illő dolgokat egyesíteni, múlt után kutakodni sötét levéltárakban, és megélni a pillanatot.

Induljunk ki ebből (ez egy szakkönyv nyitóoldala):
1. Végy egy poharat, tedd fejjel lefelé városod térképére, rajzold körbe.
2. Utazz oda, járd körbe a körvonalat, és igyekezz azt a lehető legnagyobb pontossággal követni.
3. Rögzítsd tapasztalataidat, érzéseidet egy tetszőlegesen választott médiumban.

Még nem döntöttem el, hogy a II. vagy a XIII. kerületet vegyem-e pszichogeográfiai nagyító alá, a választásban egyedül a kényelem a döntő szempont.

 

Egyre nagyobb divat egyébként a lehető legkülönbözőbb szempontokból térképet gyártani, itt van például a világ pénznemeinek térképe, egyik személyes kedvencem.

A Kitchen Budapestnek van/volt az a projektje, hogy Budapest szubjektív térképét rajzoltatták meg emberekkel. Ezekből a rajzokból kiderül, hogy a térérzékelésünk teljességgel megbízhatatlan: egyes városrészeket nagy részletességgel meg tudunk rajzolni, másoknak a körvonalaival sem vagyunk tisztában. (Azért ennél bonyolultabb a dolog: http://szubjektivatlasz.kibu.hu)

Ami engem érdekel, az nem a térkép, hanem a házak, rétegek, a szemét, a villamosra váró csövesek, ilyesmik. Használjunk nagy szavakat: a kulturális környezet.
És nem hiszem, hogy fogok levéltárazni.
Ez lesz most.