A legnehezebb küldetés (Mission Impossible 4 + The Hardest Ever)

Nos, kedvesek, a világvége miatt aggódókat testületileg küldjétek moziba, hogy végre megnyugodhassanak, és nem mellesleg nektek is legyen egy szusz időtök. Tom Cruise ugyanis ismét nem hagy cserben senkit, sem a rejtélyes rosszfogú orosz börtöntölteléket (akivel ki tudja, hogy kerülhetett kapcsolatba magánzárkája mélyén), sem a nézőket: minden a legnagyobb rendben.
Ha esetleg a delikvens nem hajlandó elmenni a moziig, rakjuk be neki Will.I.Amtől a The Hardest Evert (link), és egyből átjön ugyanaz az érzés. Ugyanez a 4:44 mp hosszú videó terápiás céllal ajánlható minden olyan egyén számára, aki nem hajlandó megnézni egy MI-t sem. Így azonnal képben lesz, és még csak az idejét se vesztegette olyan nagy mértékben.

A MI4: Fantom protokollt nézve egyrészt le leszünk bilincselve, másrészt elhűl ereinkben a vér, harmadrészt inkább Tom Cruise-t bilincselnénk már le, amikor egy végtelenített dubaji felhőkarcolón konkurál Pókemberrel. Több, mint két órán át veszhetünk el az akció homokviharában, és ez nekünk fel se fog tűnni. Merthogy ez a film jól össze van rakva, az első három részen érlelt jelentős nézői elvárásoknak megfelel, sőt olykor elébe is megy. /A nézői elvárásokkal való képben levés révén bátorkodom ismételten a Will.I.Ammel való párhuzamra felhívni a figyelmet: így kell ezt csinálni, így kell a járművek evolúciós létráján kapaszkodva is talpon maradni./
A rendező+forgatókönyvíró  nem szimplán elvárásaink menetrendszerű beigazolására törekszik, bár elégedettségünk is kétség kívül fontos nekik: leginkább alkalmazott trükkjük a "még mindig MI-t néztek? Ezt nektek!" filozófia mentén leginkább abban fogható meg, hogy dekonstruálják az egész eddigi franchise-t, ledöntik az eddigi hagyományok Babel-tornyát. Bicikli után motort vártok, mi? Kocsit, kukásautót, repcsit, vonatot, azután meg vadászgépet? Hát várjatok.
Már a plakáton kezdik ezt a saját hagyományokkal való szembemenést, ami persze tudom én, hogy végül ismét csak a hagyomány megerősítésébe fog torkollani, mert a gyakorlatba csak felemásan sikerül átültetni, de irányelvnek nem rossz.  

"No Plan. No Backup. No Choice / Nincs terv. Nincs erősítés. Nincs választás." szlogennel hirdeti magát a film, de hát mindig vannak tervek, és csak előkerül ez-az a csomagból, pl. egy minden földi jóval felszerelt vasúti szerelvény; egy überjó sportkocsi. Vagy csak csatlakozik egy kedves civil is a csapathoz, akinek multifunkcionalitása oly hivalkodó, hogy nem is értjük, miért nem nyomozza le a bagázs hamarabb. /Emlékezzünk, ugyanez a csoport a zseniális nyitó jelenetsor végén milyen elővigyázatosan igyekszik meggyőződni Ethan Hunt személyazonosságáról./
A szlogen tehát kissé túlzó, de ezt nézzük el. Az irányt értjük. Ha nem is vissza a kőkorszakba, de egy kis bizonytalanságot a sorozatba. Igen, én ezt is az általános elbizonytalanodás egyik válságjelének látom. Mondjuk ki: ontológiailag értelmezem. Már a tuti sem olyan frankó.
Fricska és/vagy tünet, bárhogy tekintjük, a film folyamán megkapjuk a közös munka helyett egymás torkának eső csapatot, a feleségét elvesztő Ethant, valamint a rosszul működő, rendre váratlanul (heh) bekrepáló ketyeréket. Örülhetünk, hogy a kerék meg a mágnes még működik. Lehet-e MI-filmet csinálni ketyerék nélkül? Ez csak egy pusztán költői kérdés, és hála Istennek idáig a rendező sem megy a képrombolásban: a bekrepált ketyerék helyett vannak alternatív gépecskék. Nem MacGyver ez.
Összefoglalom: ezen az egész filmen nem kell annyit agyalni, mint én most. A szabály egyszerű: szórakoztatásra van kitalálva, és szórakoztat is. Azt mondja, nem lesz semmi extra, géprombolás és kőkorszak lesz, de persze a film készítői is nagyon jól tudják: you can go hard, or you can go home.

(Tom Cruise pedig tényleg a századik emelet magasságában mászkált a falon. Link. )