Almodóvar ismét megcsinálta: együtt lélekzik a mozi, egyidőben folytjuk vissza a széndioxidot, egyszerre szorítjuk a karfát, egyszerre ver ki a veríték, egyszerre nevetünk.
Igen, egyszerre ver ki a veríték és nevetünk - a rendező abszurd humora talán még sosem volt ennyire éles és pontos. Írok példát. Nevetünk, amikor az Antonio Banderas alakította plasztikai sebész elküldi a szolgáit, azok orrukat lógatva elbattyognak, a kép hátterébe pedig besettenkedik egy random tigrisjelmezes idióta, hogy aztán később ez a kifestett félnótás tevékenykedése folyamán rendesen az arcunkra fagyjon a mosoly (és nem mellesleg a cselekmény is elinduljon). Vagy: kimondottan komikus az a kerti orgia, amely mellett a lányát kereső Banderas elhalad - hogy aztán egyből elkezdjünk rosszat sejteni.
Szórakozva van velünk. Mi itt rettegünk a hősökért, azonosulunk, és szórakozva van velünk.
Azonosulunk a fehér falú szobában bezárva élő hősnővel, aki nem hord ruhát, ellenben tökéletes a sminkje, akit ételliften át kényeztetnek, s aki recsegő kaputelefonon kommunikálhat a ház egyetlen alkalmazottjával. Azonosulunk, holott ő az, aki a lehető legkevésbé sem azonos önmagával. Azzal azonosulunk, aki nem azonos? Hogy is van ez?
Vagy azonosulunk a megözvegyült plasztikai sebésszel, akinek a felesége egy autóbalesetben halt meg, de mint később megtudjuk, nem halt meg, vagy legalábbis nem ott, és nem akkor, hanem máshogy, és sokkal borzalmasabb körülmények között. Azonosulunk a felesége számára új bőrt kifejlesztő plasztikai sebésszel, aki egyedül bolyong hatalmas villájában, miközben elkeseredettségében és megszállottságában emberi DNS-t állatéval keresztez. Hogy is van ez?
Vagy azonosulunk a divattervező kicsit lúzer, kicsit menő, ámde nagyon drogos sráccal, akivel nem akar járni csinos leszbikus alkalmazottja (na ebből lesz az egyetlen kiszámítható poén, persze h a tragédia tetőfokán), s aki jobb híján kirakatban ácsingózó próbababák mellére simítja rá az épp elkészült ruhát, hogy ezeket a jól begyakorolt mozdulatokat egy (sikertelen becsajozós kalandot / sikertelen nemi erőszakot) (nézőpont kérdése) követően betépve és pánikolva hajtsa végre (partnerén / áldozatán) (nézőpont kérdése), mielőtt elfutna. Hogy is van ez?
Szórakozva van velünk, mi pedig ezt élvezzük. Borzongva megyünk bárhová, ahová Almodóvar vezet bennünket: a bőrön át a mez.telen testek közé. Nem is kell még, hogy elkezdjenek peregni a filmkockák: már rég ráfáztunk. Önként ültünk be az egyre rosszabb levegőjű moziterembe, ahol, hála Istennek, zsúfoltság van: testek jobbra, testek balra, testek előttem, testek mögöttem. A bőr, amelyben én speciel élek, nem szereti, ha idegen testekkel érintkezik a karfáért verekedve. Még nem pereg a film, amikor arra gondolok, hogy már a villamoson a körülvevő testek védtek meg az eséstől, s a bezáródó ajtóban összevetült egy plakátlány meg az én testem, crossover a javából.
Amikor pedig végre pereg a film, nem csupán azt konstatálhatjuk, milyen sudár és arányos ez a megözvegyült plasztikai sebész, Robert Ledgard, milyen jó ránézni, vagy mily tökéletes is ez a jógázó lány, Vera, milyen jó ránézni, mert ez mind csak a felszín. Valahogy úgy érzem, sokkal mélyebben kritizálja a testkultusz lázában élő, ámde a testtől mint biologikumtól irtózó korunkat a rendező.
Itt most 117 percig a test lesz a főszereplő, de nem csak Banderas és Elena Anaya, hanem az egész testkultúránk. Robert Ledgardot testek zárják börtönbe, szerintem ettől is válik őrültté és érzéketlenné: közöttük dolgozik, Istenként teremt, és közöttük pihen: lakásában mindenütt festmények, rajtuk testek. Közöttük nem tudja elfelejteni a feleségét, általuk körülvett börtönbe zárja felesége újjászületett testét, miközben az testeket vés szemceruzával a falakra.
A test nem csak szép, hanem gyenge is, s bármennyire is a szép Vera dominálja a filmet, az ő teste ugyanúgy kiszolgáltatott test, mint a bebörtönzött Vicentéé.
(Arról nem is beszélve, hogy.)
Verával együtt vagyunk bezárva Robert Legard csupa ajtó házába, ám attól még, hogy késsel esünk a filmvászonnak, a kulcsot vajmi kevéssé tudjuk megszerezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése