Nézzen ki az ablakon, és merengjen.
Én például ma még csak másodszor néztem ki az ablakon, holott a lehetőség egész nap adott volt. Ezen éppúgy érdemes elmerengeni, mint magán a látványon. Ma ablakkinézés helyett egy kis ideig spanyolt tanultam (minimális), egy darab ideig olvastam (kevés), és jó darab ideig tekeregtem a neten (szánalmas). Mondjuk találtam 2,5 jó pályázatot, de a maradék idő fészbúkolással telt - oszt minek.
Nos, most, hogy újraindítottam a Chopin-noktürnt,
a látványon is lehetőségem nyílt elmerengeni. Egy rügyező fa. De nem ezt szoktam nézni, hanem az esetenként kék ég és a zöld levelek harmóniáját, mert ezt a két színt szeretem együtt. Persze milyen kék és milyen zöld, plusz az esetenként kék ég esetünkben szürke. Ilyenkor (ha szürke) azt szeretem, amikor egy sötétkék sáv megmenekül, és a szürke felhők, valamint a szemközti rozsdaszín cserepes tető közé ékelődve haragvó árnyalatokat kölcsönöz ennek az unalmas városi képkockának. A sötétkék égben hihetetlen dinamizmus lakozik, melyet még a rendszeres (7 perces) időközönként eldöcögő harminckettes busz lármája sem képes magához kicsinyíteni.Mintha kékebbé is lett volna eme tíz percben a szürke ég. Igaz, ártatlan világoskékké. Az is már egy jó kezdet, és még hat percig semmi sem jön, ami lerombolhatná.
Feltettem, bár már fekete kint minden, de ez a zene az éjszakai, csukott szemes merengéshez is kiváló (nem egyenlő alvás)! 6 perc gyönyörűség, köszi! :)
VálaszTörlés