Átköltöztünk a WordPressre!
perezvonsgeometry.wordpress.com
augusztus 23, 2013
augusztus 19, 2013
Képregény kontra művészet (Bart Beaty: Comics versus Art)
Bart Beaty: Comics versus Art c. könyve remek. Magyarul kábé Képregény kontra művészet lenne a címe, és egyből ki is találhatjuk, hogy a kötet eme két terület viszonyát és kölcsönhatásait vizsgálja. Akkora hisztériát váltott ki mindenféle amerikai képregényblogokon, hogy még ha minőségtelen lenne is a könyv (nem az), akkor is jó lenne.
Kiindulópontja ugyanis, hogy a képregényt nem a képregényvilágon belül vizsgálja, tehát nem a rajongók, fanatikusok és bennfentesek szempontjaiból, és nem is az irodalom felől (lásd képregényesített Toldi, vagy hogy Spiegelmantól a Maus kötelező olvasmány egyes helyeken, persze nem itthon). Hanem úgy tekint a képregényre, mint egy kulturális termékre, amely más kulturális termékek között keresi az életterét, és amely többnyire a rövidebbet húzza.
(Az egész kiindulópontja Charles Bourdieu elmélete a kulturális termelésről, de ezt inkább irodalomelméleti bennfenteseknek mondom.)
A könyv fejezetei a 20. század kulturális tereit veszik számba (viszont a net meg a blogszféra sajnos kimarad. Ennek oka az lehet, hogy bár 2012-ben jelent meg, korábban íródott, és akkor még nem volt ennyire befolyásos a net.) Meg az alábbi témákat:
- vajon irodalom-e a képregény - ki és hogyan dönti el. Spiegelmantól a Pulitzer-díjas Maus pl. mind az irodalom (fiction), mind a nem-irodalom (non-fiction) sikerlistáját is vezette.
- képregényre alapuló képzőművészet - Roy Lichtenstein és mások.
- fan culture, rajongás, fanklubbok, gyűjtés - hogy mikre nem képesek emberek...
- a zseni kultusza (vajon a képregény írója vagy rajzolója a zseni?) - és miért kell valakit zseninek kikiáltani ahhoz, hogy a képregényberkeken kívül a nagyvilág is megismerje és komolyan vegye a munkáját? Jack Kirby, Stan Lee és a Marvel.
- actionman figurák és egyéb képregényre alapuló kacatok, amelyeket drágán meg lehet venni
- a populáris kultúra és a giccs - na ez egy jó fejezet.
- képregénygyűjtés, aukciósházak - hogy lehet az, hogy egy bizonyos John Snyder 1979-ben 13.000 dollárért vette meg a Marvel Comics első részének egy igen jó állapotban lévő példányát, majd 2001-ben 350.000 dollárért adta tovább?
- Robert Crumb kiállítások elemzése, szerkezete, és a háttérben megbúvó előítéletek. Például hogyan kell úgy képregénykiállítást szervezni egy rangos múzeumban úgy, hogy egyetlen képregény se legyen kiállítva. És egyáltalán, ki lehet-e állítani ezeket a kicsi kis vackokat, tele apró betűvel, egy hatalmas fehér múzeumi falon?
- és egy külön fejezet Chris Ware-nek, akit (szerinte) mind a művészvilág, mint a képregényvilág egyaránt zseninek ismer el.
Mindeme vizsgálódás közben Beaty három fő kérdésre keresi a választ:
(1) Miért zárták ki a képregényt a huszadik század nagyobb részében a művészet területéről és miért nem illeszkedett be a művészettörténet partot mosó sodrásába?
(2) És akkor hogy lehet az, hogy hirtelen, az utóbbi mondjuk 20 évben, berobbant a képregény a köztudatba? (Lásd Hollywood, képregény-kiállítások külföldön, és immár pár (nem sok) képregény magyarra is le van fordítva.)
(3) Mit árul el ez az átalakulás az egyes pontból a kettes pontba a képregényekről, na meg persze mit a művészetről alkotott elképzeléseinkről?
Szóval, amint látszik, ez egy eléggé bölcsész könyv, de nagyon jó, szórakoztató, és elhatároztam, hogy törekszem arra, hogy megpróbáljak minden fejezetről írni pár sort.
Kiindulópontja ugyanis, hogy a képregényt nem a képregényvilágon belül vizsgálja, tehát nem a rajongók, fanatikusok és bennfentesek szempontjaiból, és nem is az irodalom felől (lásd képregényesített Toldi, vagy hogy Spiegelmantól a Maus kötelező olvasmány egyes helyeken, persze nem itthon). Hanem úgy tekint a képregényre, mint egy kulturális termékre, amely más kulturális termékek között keresi az életterét, és amely többnyire a rövidebbet húzza.
(Az egész kiindulópontja Charles Bourdieu elmélete a kulturális termelésről, de ezt inkább irodalomelméleti bennfenteseknek mondom.)
A könyv fejezetei a 20. század kulturális tereit veszik számba (viszont a net meg a blogszféra sajnos kimarad. Ennek oka az lehet, hogy bár 2012-ben jelent meg, korábban íródott, és akkor még nem volt ennyire befolyásos a net.) Meg az alábbi témákat:
- vajon irodalom-e a képregény - ki és hogyan dönti el. Spiegelmantól a Pulitzer-díjas Maus pl. mind az irodalom (fiction), mind a nem-irodalom (non-fiction) sikerlistáját is vezette.
- képregényre alapuló képzőművészet - Roy Lichtenstein és mások.
 |
| ("Lehet, hogy rosszul lett, és nem tudott eljönni a műhelyből.") Roy Lichtenstein "Maybe' 1963 |
- a zseni kultusza (vajon a képregény írója vagy rajzolója a zseni?) - és miért kell valakit zseninek kikiáltani ahhoz, hogy a képregényberkeken kívül a nagyvilág is megismerje és komolyan vegye a munkáját? Jack Kirby, Stan Lee és a Marvel.
- actionman figurák és egyéb képregényre alapuló kacatok, amelyeket drágán meg lehet venni
- a populáris kultúra és a giccs - na ez egy jó fejezet.
 |
| Gary Panter lemezborítója Frank Zappának. |
- képregénygyűjtés, aukciósházak - hogy lehet az, hogy egy bizonyos John Snyder 1979-ben 13.000 dollárért vette meg a Marvel Comics első részének egy igen jó állapotban lévő példányát, majd 2001-ben 350.000 dollárért adta tovább?
 |
| Remélem, hogy így néz ki, a keresés eredménye nem volt egyértelmű. |
- és egy külön fejezet Chris Ware-nek, akit (szerinte) mind a művészvilág, mint a képregényvilág egyaránt zseninek ismer el.
 |
| Chris Ware - állítólag az Acme Novelty Library egy lapja, de a Building Storiesban is ugyanez a nő a főszereplő. Még kinyomozom. |
Mindeme vizsgálódás közben Beaty három fő kérdésre keresi a választ:
(1) Miért zárták ki a képregényt a huszadik század nagyobb részében a művészet területéről és miért nem illeszkedett be a művészettörténet partot mosó sodrásába?
(2) És akkor hogy lehet az, hogy hirtelen, az utóbbi mondjuk 20 évben, berobbant a képregény a köztudatba? (Lásd Hollywood, képregény-kiállítások külföldön, és immár pár (nem sok) képregény magyarra is le van fordítva.)
(3) Mit árul el ez az átalakulás az egyes pontból a kettes pontba a képregényekről, na meg persze mit a művészetről alkotott elképzeléseinkről?
Szóval, amint látszik, ez egy eléggé bölcsész könyv, de nagyon jó, szórakoztató, és elhatároztam, hogy törekszem arra, hogy megpróbáljak minden fejezetről írni pár sort.
augusztus 17, 2013
Jan Kempenaers és a jugoszláv égbetörés
Tulajdonképpen egy link lenne az egész mai bejegyzés. Na de milyen link!
Jan Kempenaers belga fotós elfelejtett és elhagyott jugoszláv emlékműveket és a propagandaépítészet / propagandaszobrászat légüres terében rekedt maradványokat örökít meg. Nem maradt belőlük más, mint az ég felé törő kőakarat, amely egy monumentális pillanatban önmagába roppant.
Önmagába roppant, és ahelyett, hogy elérte volna az esetenként komorszürke eget, annak játékszerévé vált. Az ember pedig, a kicsi porszem, inkább csak a messzeségből kukucskál.
Na, ez igencsak fennkölt lett... értelmezéséhez javaslom, hogy most azonnal böngésszétek inkább magukat a fotókat itt: http://www.juxtapoz.com/current/forgotten-soviet-era-monuments-in-former-yugoslavia
Jan Kempnaers honlapja, rajta urbanista fotográfiák. Ámulás van.
 |
| Kampenaers - Spomenik #4 (Tjentište), 2007 |
Jan Kempenaers belga fotós elfelejtett és elhagyott jugoszláv emlékműveket és a propagandaépítészet / propagandaszobrászat légüres terében rekedt maradványokat örökít meg. Nem maradt belőlük más, mint az ég felé törő kőakarat, amely egy monumentális pillanatban önmagába roppant.
Önmagába roppant, és ahelyett, hogy elérte volna az esetenként komorszürke eget, annak játékszerévé vált. Az ember pedig, a kicsi porszem, inkább csak a messzeségből kukucskál.
 |
| Kampenaers - The Bunker #1. 2010 |
Na, ez igencsak fennkölt lett... értelmezéséhez javaslom, hogy most azonnal böngésszétek inkább magukat a fotókat itt: http://www.juxtapoz.com/current/forgotten-soviet-era-monuments-in-former-yugoslavia
 |
| Kampenaers - Spomenik #1 (Podgarić), 2006 |
Jan Kempnaers honlapja, rajta urbanista fotográfiák. Ámulás van.
augusztus 15, 2013
Gumikacsatérkép és mások
1992 januárjában elsüllyedt egy hajó, rajta huszonkilencezer (29000) gumikacsa. Errefelé értek partot:
Mielőtt a kontinensek elvándoroltak volna, igen furi helyen leledzett Olaszország.
Ezt biztosan ismeritek: többen laknak a körben, mint kívüle.
Népességeloszlás kicsit absztraktan: hosszúsági és szélességi körökre vetítve. A konklúzió: India nyer, meg Indokína.
Vízhiánytérkép:
forrás: http://twistedsifter.com/2013/08/maps-that-will-help-you-make-sense-of-the-world/
augusztus 12, 2013
A dolgok árnyéka halhatatlan (feat. Weöres)
A dolgok árnyéka halhatatlan.
Weöres Sándor
Egysoros versek XXVII
(1946)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)