Diákigazolvány lépésről lépésre

 Gondoltam leírom, hogyan szereztem az ELTÉ-n érvényes diákigazolványt most, hogy újra oda járok.

1. Beíratkoztam. 2012. szept 3, hétfő. Fél órán belüli sor. Felvettem és egyből le is adtam az indexem.

2. 2012. szept 5, szerda.Visszamentem a Tanulmányi Hivatalba, hogy az ETR (Egységes Tanulmányi Rendszer)-ben az elavult adataimat módosítsák, ugyanis addig (értelemszerűen) nem érvényes a beíratkozásom.  Fél órán belüli sor. Kiderült, hogy a jogosultságot átadták annak az irodának, ahol hétfőn voltam, és ahol akkor még nem volt jogosultság.

3. Aznap (szept 5.) visszamegyek az első irodába, szinte azonnal fogadnak, módosítanak. Diákigazolványt a Questurában tudok csináltatni.

4. Aznap (szept 5.) lebattyogok a Questurába. Azonnal fogadnak. Itt nem tudok diákigazolványt csináltatni, menjek el az okmányirodába hivatalos aláírásért és fotóért.

5. Szept 10.-én elsétálok az Okmányirodába (Visegrádi út 110), mert ugye bérletem nincs. A Nemzeti Egységes Kártyarendszerbe történő adatfelvételemhez több, mint egy órát várakozom kedves idegenekkel. Álldogálunk, szagoljuk egymást. A Nemzeti Egységes Kártyarendszerbe pár hete ugyan egyszer már felvettek egy másik ügy kapcsán, de hát azóta biztos máshogy nézek ki, és valószínűleg az aláírásom is megváltozott, úgyhogy most már kétszer is számon vagyok tartva a Nemzeti Egységes Kártyarendszerben. Mert a Nemzeti Egységes Kártyarendszerbe sok jó ember is elfér. Zéró toleranciás fotót készítenek rólam.
A várakozástól zombi leszek, tanítványt lemondok, jelentős anyagi kár ér.

6. Szept 11. Az igazolást a Nemzeti Egységes Kártyarendszerbe történő felvételemről beszkennelem, és felrakom az ETR-be (igazából a Qtérbe, de nem akartam ezekkel a nüanszokkal is terhelni a kedves olvasót.) Természetesen a nyomtató /szkenner meg van bolondulva, és nem hagyja magát. Hagyjuk a férfit játszani vele egy félórácskát. Az enter megnyomásával elindítom a diákigazolvány-igénylési folyamatot.

7. Szept 17 vagy 18. megjelenik az ETR-ben, hogy fizessek 1400 Ft-ot diákigazolványra. Elég beteg vagyok (mint kábé mindenki körülöttem), úgyhogy nem csipkedem magam.

8. Szept 18. Felhívnak a Questurából, hogy úgy látják (a rendszerben), hogy van nálam egy régi diákigazolvány, azt adjam le, és akkor kapok egy ideiglenest. Elég beteg vagyok (mint kábé mindenki körülöttem), úgyhogy nem csipkedem magam.

9. Szept 19. Elmegyek a Questurába, hogy ideiglenes diákot szerezzek és a régitől megszabaduljak. Nyitás után 10 perccel érkezem, húzok sorszámot. Várakozók száma 41 fő. Kétségbeesésemben nem az égre vetem, hanem a földre sütöm a pillantásom, és észreveszem, hogy a kukában van egy hasonló kategóriájú sorszám, melyen a várakozók száma 13 fő. Kiveszem. Elmegyek antikváriumba. Visszatérek. Várakozom. Sorra kerülök. Egy tök jó fej lány van az ablaknál, aki ügyem hallatán gondol egyet, majd rányomja a matricát a régi, immár 10 éves diákigazolványomra.

Tanulság: az ember mindig, minden ügyét úgy kezdje, hogy van egy 4 éve nem használt diákigazolványa, rajta érettségi tablós portréfotó 18 éves naiv önmagával, amelyet (önmagát, igazolványát) szívesen újrahasznosítana .

Mielőtt elhagyom a Questurát, az 41 fős várakozós sorszámomat óvatosan belehelyezem a kukába, hátha valakinek még jól jön.