kockaház

nem felejtettem el

Rendszerint elfelejtek fényképezőgépet vinni magammal. Volt egy nap, talán kettő, amikor nem.
Meg azért nehéz is. A szó minden értelmében.

nagy

vajh mindenki nyaral, vagy blogom egyszerűen ennyire érdektelen?

?Por qué nadie escribe a me? vagy valami ilyesmi (az a me a végén lehet, hogy olasz)

ja vettem ki a SZabó Ervinből egy másik spanyol könyvet, ismétlés gyanánt. A kedvenc minidialógomat ideírom, ha már úgyse olvassa senki, legalább ne is értse!

- ?Por qué no bailas conmigo?
- Porque no.
- ?Y por qué bailas siempre con Antonio?
- Porque si.

Ez annyira tuti, hogy még azt is megbocsátom, hogy nem olvassátok a blogom.
(Mondtam már, hogy szeretem a labirintusokat?)

(Meg persze ha nem olvassátok, az is egy kritika a szerző meg a marketing felé, amelyet épülésemre kell felhasználnom. Még kitalálom a módját, úgyhogy minden nem-olvasó reszkessen, mert előbb-utóbb beolvasok!)

megnéztük a Traffic-ot. Le vagyok sújtva. Azért nem annyira, mint a Babelkor, de majdnem.
Kicsi vergődő állat az ember.

Idézet a filmvilágból, 2002-es cikk (filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2586)

Traffic

Pápai Zsolt

Minden rossz érzés mellett is örömteli eseménynek számít, hogy a nálunk jó időre parkolópályára szorított, elérhetetlensége miatt a legendák világába besorolt Traffic most végre zöld jelzést kapott, és a film kizárólagos forgalmazói jogát Kelet-Európában másfél éve megszerző külhoni cég hazai képviselői elérkezettnek látták az időt a mű bemutatására.

Mert fontos moziról van szó (a Filmvilág tavaly júniusban hosszabb cikkben számolt be róla). Steven Soderbergh napjaink Hollywoodjának talán egyetlen értelmiségije, mindenesetre egyik legintelligensebb alkotója, akinek általában sikerül kiverekednie, hogy filmjeiben a történetet leginkább szolgáló képi világgal kísérletezhessen, és aki csak akkor dolgozik a maga vagy mások által leamortizált ötletekkel, ha megkötik a kezét. Bár érték már kudarcok (Pusztító szenvedélyek) és haknizott is (Erin Brockovich; Tripla vagy semmi), legjobb munkái – a Szex, hazugság, videó, a Mint a kámfor vagy az Amerikai vérbosszú – azt bizonyítják, hogy képes rendre megújulni, és többé-kevésbé sikerül megvalósítania elképzeléseit.

A Traffic Soderbergh eddig vizuális kísérleteinek csúcspontját jelenti. A film három szálon futó cselekménye az amerikai drogháborúba kalauzol. A meseszövés bravúrjai – melyek nyomán a lehető legtermészetesebb módon zárulnak egymásra a különböző történetrétegek – oly erőteljes kiállítású epizódokkal párosulnak, hogy a képi világ a dramaturgia egyik pillérévé lesz, és a helyszínek „főszereplőkké” lépnek elő. A tavalyi rendezői Oscar persze nem csupán a pazar képkezelés miatt tűnik megszolgáltnak, hiszen nem hiányzik a filmből egyfajta népnevelői póz, illetve a narráció néhány kevéssé motivált megoldása – különösen a happy endbe taszajtott zárlat – is azt jelzi, hogy Soderbergh főszerepre készült a díjkiosztón. Ahogy halad előre a történet, úgy válik mind nyilvánvalóbbá, hogy a direktor a vizualitás feletti teljes kontroll megszerzéséért cserébe a cselekményvezetés részbeni ellenőrzésének jogát átadta producereinek: a végig kézikamerával operáló és dokumentarista „ellesettséget” imitáló anyagmegmunkálás, valamint az elbeszélt eseményekkel szembeni hűvös távolságtartás attitűdje ekképpen sajátos feszültségbe kerül a film utolsó harmadában előretolakodó moralizáló gesztusokkal, és ez – a mű erényeinek elismerése mellett is – némi csalódást kelt.

hajlékony

úgy néz ki menthetetlenül megszűnik hajléktalan és meztelencsiga létmódom, és ezentúl hajlékony és házas csiga leszek. Miután lejártuk a lábunkat, felőröltük az idegeinket, pépessé köpködtük a telefon mikrofonjátát és dinnyelés kezünket a telefon gombjaiban töröktük szárazra, nem beszélve a csodás negyvenfokos villamosok igénybevételéről (minden négyzetméterre két ápolatlan ember) minden délután meg este, feladtuk. Mármint volt egy lakás, amit szívesen megvettünk volna,... de az ember ha már eladósodik, akkor hathatósan akarja meggyőzni magát arról, hogy a legjobbat választja,ezért ahelyett,hogy egyből megvettük volna, megnéztünk még százat, és rájöttünk, hogy nincs jobb. Szóval ma felhívtam az ingatlanügynököt, és holnap ártárgyaljuk azt a lakást, amit már háromszor megtekintettünk, a megtekintések folyamán pedig egyaránt győzködtük magunkat arról, hogy miért jó ez a lakás, meg arról, hogy miért nem. De mivel tényleg nincs jobb, meg kellett állapítanunk, hogy ez a legjobb. Mi tesz egy lakást jóvá? számunkra az, hogy normális méretű konyhája legyen, beférjen a mosógép a fürdőszobába, két szobája legyen, és A SZOBÁK NE EGYMÁSBÓL NYÍLJANAK. Ez utóbbi egy irreális kritériumnak tűnik az aktuális 13. kerületi kínálatot elnézve.
Szóval lehet, hogy holnaptól nem csak a Diákhitel központnak és a meglévő családi lakásunkat finanszírozó banknak leszek eladósodva, hanem a Kálmánnal közös lakásunkat finanszírozó banknak is. Te jó ég, lehet, hogy fenn vagyok a BAR-listán?!?!
Már nagyon várom, hogy legyen egy lakásunk, hogy felújítgassuk meg kifessük, aztán hogy vegyünk bele bútorokat a vaterán :-D . Jó lett volna ezt az egészet még a nyáron elintézni, amikor ráérünk meg az idő is jobb, meg én nem dolgozom, de ez így alakult.
Ja azt nem tudom, írtam-e, hogy rögtön az első komolyabb lakásnéző napunkon megtaláltuk az ideális lakást, de akkor még nem volt rálátásunk és nem kezeltük értékén azt a csudajó lakást, és nem vettük meg idejében, értsd eladták másnak. Akkor az rossz volt, de a mostani vétel mellett szolgál például, hogy a jelenlegi tulaj asztalán láttunk egy Élet gyöngyei füzetet, ami egy zarándoklat füzetecskéje, és a jelenlegi hittantanárunk írta (Kató Csaba). És nem megy busz az utcában. Bár nem annyira zöld, mint a Tahi utca környéke. Viszont nagyobb. Mármint a hajlék.Még akartam valamit írni, de a rádió ezerrel nyomja a Széchenyi-tervet, és ez kikalapált az agyamból minden gondolatot. Ja, a címbeli hajléktalan - hajlékony poén kopirájt a nagybátyámnak, Dezsőnek! Tőle loptam ugyanis. :-DA köz figyelmébe ajánlanám egy picivel lejjebb amit Lady Gagáról írtam egy kommentben Prérikutyának válaszolva, és megkérnék mindenkit, hogy ragadjon billentyűzetet, és szóljon hozzá. Ha nem ragad eléggé, ajánlom a dinnyét.

örömködöm

elképesztően jó táborban voltam a gödöllői ifjúsággal. Hihetetlen élmény volt!!! Mintha egyfolytában velük lettem volna és nem mentem volna tavaly előtt Írországba és tavaly nem kerültem volna őket nagy ívben. Wow!