A hétvége egy kicsit mindig segít, hogy túléljek.
Első lépésként alszom.
A szombat és a vasárnap hátralevő részében pedig élőhalottként avagy alvajáróként vonszolom magam. A Kossuth rádió népzenei műsorát hallgatom. (Kezdés vas. 13.05-kor) Van, hogy eljut a tudatomig, amit hallok. Ma rajzoltam is. Most nem azért, hogy hencegjek, de szerintem igen szép lett.
Gondolkoztam azon, hogy el kéne járni valahová rajzolni. Főleg mióta Dorka révén karnyújtásnyira van az egész. Dorka az egyik tanárunk a Szellemképben, nagyon szeretem őt is meg az óráit is. Sokat tanultam abból, hogy mennyire nyitott a világra, és ahogy a biztatásával a legjobbat csalogatja elő belőlünk. Mert azt hiszem egyébként elég szemét tanár vagyok valahogyan. Na most mellékelni fogom, hogy a kedvenc témámról, a tanításról beszélgessek magammal. :-D Szóval Dorkáéknak van egy rajzstúdiója, és egyszer majd ha lesz időm és pénzem, akkor járok.
Egyelőre túl elfoglaltak a napok. Minden nap van valami szar.
De ami nagyon tartja bennem a lelket az az, hogy most kedden lesz az utolsó atalantás óra, és a jövő félévben nem vállalok ott csoportot. Rengeteg macera van vele, mint egy iskolával (adminisztráció, emberek motiválása, lekötése, kivívni, hogy felnőtt emberek elfogadjanak), ugyanakkor az iskola előnyeit teljesen nélkülözi (bensőségesség, biztonság, barátság, hogy számon kérhetem, amit tanítottam.) Ezek az emberek, főleg az egyik csoportom, meg voltak sértődve, hogy tanítani merek valamit. Szóval jövő félévben nem vállalom. De nyárra igen, vagy itt, vagy máshol, mert akkor kelleni fog a pénz. Most is jól jönne ez a havi 36800 Ft, amiből még lejön az adó meg mittudom én mi, kéne már egy könyvelőt szereznem, ej ej, nem tud valaki egyet?, de annyira utáltam, hogy volt, hogy sírtam óra előtt, hogy én ezt nem csinálom tovább. Szóval nem is csinálom tovább. Remélem valahogyan azért összejön a Szellemkép következő félévére a pénz, mert azt nem szeretném otthagyni.
És ha komolyan akarom venni a fényképezést, több időt kell rászánnom, mint eddig. Ami egyfelől nem lesz nehéz, hiszen eddig nulla időt szántam rá, másrészt meg nagyon nehéz lesz, mert egyfolytában dolgozni kell, amikor meg nem kell, akkor már nincs erőm kreatívnak lenni. Rettenetesen fárasztó képekben nézni a világot, még ha ad is energiát. Van, amikor az ember már annyira le van merülve, hogy nem megy.
De most újfent beleszerettem a fényképezésbe.
Dorka azt mondta, hogy vannak érdekes képeim.
Pénteken pedig pozitív laborgyakorlatunk volt Dorkával, azaz a múltkor előhívott negatívokról csináltunk kontaktmásolatot és egy képet kinagyítottunk. Elmesélhetetlenül izgalmas volt, és roppant időigényes!
Annyira köszi Zoli a gépedet!!! (Már ha olvasod ezt egyáltalán) (HA nem, akkor nem is köszi :-P)
Egy varázslás az egész, melynek eszköze a fény meg az emberi kreativitás. Hogy mennyi ideig világítasz egy apró fényérzékeny papírt, vagy hogy melyik részét mennyi ideig világítod, vagy mennyi ideig rakod hívóba, vagy hogy mennyire mozgatod a hívóban... annyi lehetőség az alkotásra. Hihetetlen, hogy ugyanazt a képet milyen sokféleképpen lehet előhívni! Na meg hogy elkészíteni is milyen sokféleképpen lehet, mennyi mindennel lehet játszani! Igazából ha sikerülne időt szakítanom, hogy bemenjek laborozni (bárki felíratkozhat a suliban bármikorra), akkor tök jó karácsonyi ajándékokat kotyvaszthatnék, csak a fenébe is, nincs időm. De olyan jó lesz, ha vége lesz az Atalantának felszabadul egy délután, amelyet a fényképezésnek fogok szentelni. Vagy eljárogatok fotózni, vagy negát hívok, vagy pozitívot. Muszáj már valamit kezdenem magammal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése