Valaki
keresi
a tigris-sorson át
élete otthonát.
Weöres Sándor: Állapot (1987)
június 28, 2013
Házak 2 / Houses 2 (feat Weöres Sándor)
Valaki
keresi
a tigris-sorson át
élete otthonát.
Weöres Sándor: Állapot (1987)
június 27, 2013
Házak 1 / Houses 1 (feat Dsida Jenő)
Nincs
engedelmességem, nincs parancsom. Egyként eldobtam már
a kéjt s a kínt. Órákig is elbámulom, amint sugár szikrázik át egy
tiszta kancsón.
a kéjt s a kínt. Órákig is elbámulom, amint sugár szikrázik át egy
tiszta kancsón.
A
fán rekedten rikkant fel a páva, a nap melenget és a föld
forog. Áldott, kiben nem fáj a tört horog s a küldetésben néha-néha
gyáva.
forog. Áldott, kiben nem fáj a tört horog s a küldetésben néha-néha
gyáva.
Szívem e békés lustaságban oly dús!
A gazdag úton szembe jön velem vasakkal verten egy csapatnyi
koldus s amíg a parkon át lassan halad ki, a módot kutatom és nem
lelem: mint tudnám őket végre megtagadni?
lelem: mint tudnám őket végre megtagadni?
június 26, 2013
június 14, 2013
Csak egy maradhat (Danny Boyle: Trance)
Danny Boyle Trance c. filmjét mi is tátott szájjal ültük végig, bár néha úgy éreztük, túl van hájpolva. Ezért is kezdtünk el agyalni rajta, mígnem kitaláltuk az alábbi elméletet - így máris minden sokkal jobban összeáll.
Ez a bejegyzés csak és kizárólag spoilereket tartalmaz.
Az elméletünket röviden az alábbi tőmondatban lehet összefoglalni (VIGYÁZAT, fokozottan spoiler!):
igazából csak a nő és Vincent Cassel, azaz Franck létezik.
Most adok egy kis időt, hogy mindenki végigfuttassa ezt az agyán. Én is pont így gondoltam! Nem, ez hülyeség, miért ne léteznének a többiek?! Csak a nő és a körmeitől megfosztott csákó létezik (James McAvoy, Simon)! Senki sem létezik! Minek ezen gondolkodni?
Szóval mi, azaz Kálmán meg én, úgy gondoljuk, hogy csak a nő és Franck létezik. A többi mind hipnózis. Mert ha nem így lenne, miért pont Franck maradna életben a film végére? Összeáll ez a film úgy is, ha azt mondjuk, Franck járt a pszichológus nővel, az ő kapcsolatuk ment tönkre, rajta állt bosszút a nő. Ha nem így lenne, a mindent elmesélős (szokásos) nagyjelenetben miért mutatnák olyan sokat Franckot? Mi köze neki az egészhez, ha nem az, hogy csak neki van köze mindenhez?
Bele hipnotizálta bele a pszichológusnő, hogy lopjon el neki egy festményt. De nem akarta unalmasra csinálni. Lehet, ha unalmas sztorit csinál, ami átlátható, nem lesz belőle festmény. Arról nem is beszélve, hogy film sem lesz belőle. Franck énjének egy kivetülésének tartom Simont. Simonra azért van szükség, hogy Franck el tudja fogadni, hogy akarata ellenére cselekszik. Hogy irányítják. Hogy azt érezhesse, ő is irányít valakit, hogy ezáltal beleszokjon, hogy őt is irányítják. Ne feledjük, sem Franck, sem Simon nem tudja, hol a festmény.
A film enigmatikus jelenetei is alátámasztják, hogy Franck a nő volt pasija: gondoljunk arra a flörtölős jelenetre még egész korán a cselekményben (amikor még nem vagyunk behálózva a hipnózis különböző rétegeibe), amikor a nő hazajön az üres lakására Simontól, és - meglepetés! - ott találja Francket. Nem lenne szükség arra, hogy ott elkezdjen a nő még vele is flörtölni (persze ez hülyeség, szükség van rá, szexre mindig szükség van) - Simon arcától két milliméteres közelségben beszélnek arról, hogy lehet valakit hosszú ideig hipnózisban tartani, ha az illetőnek megfelelő a lelki alkata. Majd Franck egyetlen szót válaszol, franciául azt, hogy eper, és elmegy. Itt még nem hagyja magát. Tovább kell bonyolítani a sztorit, hogy odaadja a nőnek a festményt. Kell még bele pisztoly meg vérengzés. Kell Francknek, és kell a nézőnek is, na ná!
Na és azzal mit kezdünk, hogy visszatérő motívumként megjelenik, hogy a nő és Franck ketten vannak, ismét két milliméterre egymástól, és a nő azt kérdezi, mondjon-e egy szót, csak egyetlenegy szót, és Franck azt válaszolja neki, hogy ne?
Elképzelhetőnek tartjuk-e, hogy egy ennyire dögös pszichológusnő a múltban (vagy a jelenben) egy olyan karakterrel járna, amilyen Simon (James McAvoyt rajongásig szeretjük!)? Aki nem vitte semmire, nincsenek céljai, és a lánc legvégén sínylődő pitiáner kis végrehajtó? Nem inkább valaki olyan, mint Franck?
El tudjuk-e képzelni, hogy a művészettörténet újraértelmezése Simon szájából hangzik el? Tud-e ilyen összetetten gondolkozni Simon? Nem inkább Franck elméletét halljuk Franck szájából, Franck luxuslakásában, ahol HD-ben szól a kaputelefon?
Simon azért kell, hogy Franck odaadja a festményt, hogy fel tudja dolgozni, hogy egyszerre akarja odaadni, és akarja nem odaadni. Hogy egyszerre tudja, hogy hipnotizálják, és higgye, hogy mást hipnotizálnak. Meg azért, hogy legyen belőle egy jó film.
Ez a bejegyzés csak és kizárólag spoilereket tartalmaz.
Az elméletünket röviden az alábbi tőmondatban lehet összefoglalni (VIGYÁZAT, fokozottan spoiler!):
igazából csak a nő és Vincent Cassel, azaz Franck létezik.
Most adok egy kis időt, hogy mindenki végigfuttassa ezt az agyán. Én is pont így gondoltam! Nem, ez hülyeség, miért ne léteznének a többiek?! Csak a nő és a körmeitől megfosztott csákó létezik (James McAvoy, Simon)! Senki sem létezik! Minek ezen gondolkodni?
Szóval mi, azaz Kálmán meg én, úgy gondoljuk, hogy csak a nő és Franck létezik. A többi mind hipnózis. Mert ha nem így lenne, miért pont Franck maradna életben a film végére? Összeáll ez a film úgy is, ha azt mondjuk, Franck járt a pszichológus nővel, az ő kapcsolatuk ment tönkre, rajta állt bosszút a nő. Ha nem így lenne, a mindent elmesélős (szokásos) nagyjelenetben miért mutatnák olyan sokat Franckot? Mi köze neki az egészhez, ha nem az, hogy csak neki van köze mindenhez?
Bele hipnotizálta bele a pszichológusnő, hogy lopjon el neki egy festményt. De nem akarta unalmasra csinálni. Lehet, ha unalmas sztorit csinál, ami átlátható, nem lesz belőle festmény. Arról nem is beszélve, hogy film sem lesz belőle. Franck énjének egy kivetülésének tartom Simont. Simonra azért van szükség, hogy Franck el tudja fogadni, hogy akarata ellenére cselekszik. Hogy irányítják. Hogy azt érezhesse, ő is irányít valakit, hogy ezáltal beleszokjon, hogy őt is irányítják. Ne feledjük, sem Franck, sem Simon nem tudja, hol a festmény.
A film enigmatikus jelenetei is alátámasztják, hogy Franck a nő volt pasija: gondoljunk arra a flörtölős jelenetre még egész korán a cselekményben (amikor még nem vagyunk behálózva a hipnózis különböző rétegeibe), amikor a nő hazajön az üres lakására Simontól, és - meglepetés! - ott találja Francket. Nem lenne szükség arra, hogy ott elkezdjen a nő még vele is flörtölni (persze ez hülyeség, szükség van rá, szexre mindig szükség van) - Simon arcától két milliméteres közelségben beszélnek arról, hogy lehet valakit hosszú ideig hipnózisban tartani, ha az illetőnek megfelelő a lelki alkata. Majd Franck egyetlen szót válaszol, franciául azt, hogy eper, és elmegy. Itt még nem hagyja magát. Tovább kell bonyolítani a sztorit, hogy odaadja a nőnek a festményt. Kell még bele pisztoly meg vérengzés. Kell Francknek, és kell a nézőnek is, na ná!
Na és azzal mit kezdünk, hogy visszatérő motívumként megjelenik, hogy a nő és Franck ketten vannak, ismét két milliméterre egymástól, és a nő azt kérdezi, mondjon-e egy szót, csak egyetlenegy szót, és Franck azt válaszolja neki, hogy ne?
Elképzelhetőnek tartjuk-e, hogy egy ennyire dögös pszichológusnő a múltban (vagy a jelenben) egy olyan karakterrel járna, amilyen Simon (James McAvoyt rajongásig szeretjük!)? Aki nem vitte semmire, nincsenek céljai, és a lánc legvégén sínylődő pitiáner kis végrehajtó? Nem inkább valaki olyan, mint Franck?
El tudjuk-e képzelni, hogy a művészettörténet újraértelmezése Simon szájából hangzik el? Tud-e ilyen összetetten gondolkozni Simon? Nem inkább Franck elméletét halljuk Franck szájából, Franck luxuslakásában, ahol HD-ben szól a kaputelefon?
Simon azért kell, hogy Franck odaadja a festményt, hogy fel tudja dolgozni, hogy egyszerre akarja odaadni, és akarja nem odaadni. Hogy egyszerre tudja, hogy hipnotizálják, és higgye, hogy mást hipnotizálnak. Meg azért, hogy legyen belőle egy jó film.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)